184050. lajstromszámú szabadalom • Eljárás független energiaforrással rendelkező kötetlen pályájú járműveken a járművezetői aktivitás és éberségszint csökkenésének észlelésére és ellenőrzésére, valamint biztonsági berendezés kötetlen pályájú járművek számára

184 050 3 61 M 02 & ^l°° S' Cr / / f ! A találmány tárgya eljárás, valamint az eljárás foganato­sítására szolgáló készülék, mely független energiaforrással rendelkező jármüveken menetközben a járművezetői akti­vitás csökkenését észleli, és ilyenkor ellenőrzi, esetleg re­gisztrálja a járművezető választásos reakcióidejét, minősíti észlelésdöntési készségét, a mozgáskoordinációját, vala­mint a figyelmének teijedelmét. . Bár a találmány szerinti eljárás és berendezés elsősorban közüti járművek — különösen gépjárművek — céljára szol­gál, mindamellett bármilyen egyéb közlekedési eszköz, munkagép, illetve folytonos működésű „ember-gép rend­szer esetében is alkalmas éberségszint ellenőrző berende­zés céljára. Ismeretes, hogy a járművezetők figyelmetlenségéből, el­fáradásából, esetleg elalvásából származó balesetek na­gyobb számban fordulnak elő, mint a műszaki hibára visz­­szavezethetőek. Ennek oka többek között az ingersze­génység, avagy monotónia. A vonatkozó statisztikák általában az összes balesetek 70%-át tartják ilyen eredetűnek. Az USA közúti szeren­csétlenségeinek kb. 20%-a ún. „single-car” esemény, mely­nek előidézésében a balesetet szenvedett járműn kívül más közlekedési eszköz nem játszott szerepet. A járművek számának emelkedése, az autópálya építések, a közúti szál­lítás volumenének növekedése és a világszerte bevezetett sebességkorlátozás miatt egyaránt az ilyen jellegű balese­tek szaporodásával kell számolnunk. Régi törekvés ezért, hogy valamilyen „éberségellenőrző” műszer segítségével biztosítsák a járművezető éberségét, illetve annak csök­kenése esetén megakadályozzák a fenyegető balesetet. Számos olyan berendezés készült, amely menetközben az agyhullámok, szemmozgások vagy az izomtónus ellen­őrzésével figyeli a fáradás folyamatát. Ezek azonban mind kellemetlen testi érintkezők viselését tételezik fel, ezért el sem terjedhettek. A monotóniát egyes berendezések felrázó ingerek pro­dukálásával igyekeznek csökkenteni. Ilyen berendezést is­mertet például a 3.611.344 sz. USA szabadalmi leírás. (Megfelelője a 2.142.574 sz. NSZK szabadalmi leírás). Ez a berendezés periodikusan ismétlődő ingert ad a járműveze­tő számára. A gépkocsivezető feladata, hogy egy kézi kap­csolóval a jelzést kioltsa. Ha ez nem történik meg, a készü­lék leállítja a motor gyújtását, vagy bekapcsolja a vészvillo­­gókat. Komoly hátránya, hogy monotóniát fokozó ritmi­kus ingereket ad, és városban, balesetveszélyes helyzetben figyelemelterelő lehet. Hasonló feladatra készült a vasútaknál alkalmazott be­rendezés, amelyet az 1.199.312 sz. NSZK szabadalmi le­írás ismertet. Ez a jármű sebességének függvényében, te­hát kevésbé kiszámítható ritmusban adja a felhívó jelzése­ket és összekötve az ún. „holtember (Totmann) kapcso­lóval az izomtónus csökkenésének észlelésére is képes. Mivel azonban nem kötetlen pályájú járművek számára készült, egész kialakítása és működési elve olyan, hogy közúti alkalmazása szóba sem jöhet. A felrázó jelzések produkálását célzó találmányok az utóbbival el is érkeztek lehetőségeik határához. A további próbálkozások a volánkezelés (oszcilláció) figyelésére ké­szültek. Ezeknél azonban szinte megoldhatatlan gondot okozott a „vezetési stilus”-ok egyéni variációja. Hamar bebizonyosodott továbbá, hogy ez az érték oly nagy mér­tékben függ az útviszonyoktól, időjárástól, a jármű műsza­ki adottságaitól, hogy csaknem értelmetlen az oszcilláció egyszerű számolása, (ilyenek: pl. a 3.222.639 és 3.106,981 5 számú USA szabadalmi leírások.) Az ilyen berendezések továbbfejlesztésének egyik irá­nyát képviseli a 2.404.963 számú NSZK szabadalmi leírás. Az itt ismertetett megoldással megpróbálják menetszaka­szonként vett minta alapján viszonyítani a mért oszcilláci- 10 ós értékeket egymáshoz, de ez csak hosszú szakaszokon, változatlan minőségű útfelületet feltételezve lenne ob­jektív. A 2.042.853 számú NSZK szabadalmi leírásban ismer­tetett berendezés az oszcillációs érték változásán kívül a 15 korrigáló mozdulatok milyenségét is folyamatosan ellen­őrzi. Ha egyáltalán lehetséges lenne azonban ezekkel a be­rendezésekkel egyszerre figyelembe venni azokat a gyor­san vagy lassabban változó momentumokat (mint pl. útfe­lület dőlésszöge, abroncsok minősége, jég, hó, oldalszél, 20 kormány holtjáték, kocsi terhelés stb.) amelyek ezt a fára­dási tünetet minőségben meghatározzák, akkor is kifogá­solható, hogy e készülékek csupán a fáradás legvégső álla­potát észlelik, és nem veszik, - nem vehetik - figyelembe pl. az elalvást megelőző sajátos kormánykezelési anomáliá- 25 kát. E módszer gyengeségeiből eredő, és balesetveszélyt je­lentő felesleges riasztások esélyeit igyekszik csökkenteni a 4.005.398 számú USA szabadalmi leírás szerinti berende­zés. Ez lényegében ötvözi a 4.031.527 és a 3.322.639 szá- 30 mú USA szabadalmi leírások szerinti berendezések egyes jellemzőit. Alapelve, hogy a sebesség függvényében szá­molja a vezetési manővereket és figyeli a kormány oszcillá­ciós ingadozását. Az egyik vagy másik adatnak egy küszöb­érték alá csökkenésekor ad figyelmeztető hangingért. A 35 felrázó célú figyelmeztetés aztán magától leáll. Végül - csak eredeti megoldása miatt is - külön figyelmet érdemel, a 3.922.665 számú USA szabadalmi leírás szerinti beren­dezés. Ez ahallásküszöb növekedést észleli. Egyre erősödő hangingért ad a járművezetőnek, akinek azt az észlelés 40 pillanatában ki kell oltania. Az ingerek gyakoriságában a véletlenszerűséget azzal biztosítja, hogy a geij esz tett jel kezdetétől a kioltásig terjedő „észlelési” idő függvényévé teszi. A hallásküszöb azonban — a legtöbb rezgéstarto­mányban - elfáradásakor először éppen fordítva változik 45 (tehát nem nő, hanem csökken) és viselkedését a további­akban is annyi egyéb tényező (nemcsak a háttérzaj szintje, amit a találmány figyelembe vesz) befolyásolja, hogy szin­te a kormány oszcillációnál mondottakat kell vele kapcso­latban is elfogadnunk. 50 Az ismertetett berendezések közös hibája tehát, hogy nem objektív fáradási tünetet észlelnek, az általuk előállí­tott felrázó célú ingerek balesetveszélyes helyzetben meg­zavarhatják a járművezetőt, és a javasolt készülékek túl bonyolultak, univerzálisan pedig nem használhatók. 55 Jobban megközelíti az ergonómiailag optimálisnak mondható éberségellenőrzést a 172.613 számú magyar sza­badalmi leírás. Ennek legfontosabb ismérve, hogy a má­sutt is (egyéb célra) bekapcsolt járműkezelő szervek é­­kelőiről jövő impulzusokat „real time jelleggel 60 funkcióba is viszi, és ezzel a figyelemmegosztás léj

Next

/
Oldalképek
Tartalom