184050. lajstromszámú szabadalom • Eljárás független energiaforrással rendelkező kötetlen pályájú járműveken a járművezetői aktivitás és éberségszint csökkenésének észlelésére és ellenőrzésére, valamint biztonsági berendezés kötetlen pályájú járművek számára

184 050 kizáija. Ez a berendezés már objektivebb fáradási tünetet — a reakcióidőt — ellenőrzi — amikor a kezelőszervekről megbatározott ideig nemjön impulzus - és az eredményt megfelelő segédberendezéssel regisztrálja is. Az eljárás előnye még az is, hogy a kezelőszervek érzé­kelőiről jövő impulzusok gyakoriságából amonotónia szint­jére is lehet következtetni. Ennek a berendezésnek a hátránya azonban, hogy az ér­zékelők bekötése rendkívül munkaigényes szerelési felada­tot jelent, illetve ha a minimálisan szükséges három pontot (fék, kuplung, kormány vagy index) kapcsolják csak be, a monotónia szint figyelését olyan hosszú időegységben kel­lene végezni, mely alatt már nem zárható ki a figyelem­csökkenés. Különösen fennáll ez a probléma, a különböző sebesség-fokozatokban rugalmas teljesítménnyel rendelke­ző személygépkocsik esetében. További kifogás lehet még ezen megoldás ellen, hogy külön kezelőszervet kell alkal­mazni a válaszadásra, és a reakcióidő megnyúlást a va­lós élettani értékskáláshoz képest durva hatások között értékeli. Legfontosabb ok azonban, hogy feltétlen az említett módszernél alkalmasabb megoldást kellett erre a feladatra találnunk az, hogy a korszerű monotónia elmélet szerint a fáradás és tompulás elsődleges oka az ingerek hiánya mel­lett azok „bejósolhatósága , függetlenül (tág határok kö­zött) azok ritmusától, de függően attól, hogy mindig egy­forma — tehát automatikus (reflex) cselekvést váltanak-e ki. A 172.613 számú magyar szabadalmi leírás szerinti megoldás — mivel szűk határérték között variálja a felhívó jelig eltelt időt, és mindig egynemű mozgásválaszt igényel — nem lehet eléggé hatásos fegyver a monotónia ellen. Mi­vel pedig egyetlen fáradási tünetre figyel, objektivitásának mértéke csak a többi műszerhez mérten mondható elegen­dőnek. Az elmondott okok vezettek arra, hogy új oldalakról közelítsük meg a járművezetők fáradtságának menetköz­­beni ellenőrzését. A járművezetés szinte minden aktusa lé­nyegileg három élettani fázisra bontható: észlelésre, dön­tésre és cselekvésre. Ahhoz, hogy ezt a rendkívül bonyo­lult élettani funkciót járművezetés közben minél több szempontból „mérhetővé , tehát egészében végül objekti­ven minősíthetővé lehessen tenni, az alábbi feladatokat tűz­tük ki eljárásunk céljául és berendezésünk megtervezése­kor: A találmány szerinti eljárás és annak foganatosítására alkalmas konstruálandó készülék ne zavarja a járművezető menetközbeni tevékenységét, tehát csak olyan forgalmi helyzetben működjön, amikor a cselekvésre késztető inge­rek gyakorisága és a vezetői aktivitás színije eleve alacsony. Váratlanul támadt balesetveszélyes helyzetben a mű­szerjelzése ne vonhassa el a vezető figyelmét. A készülék monoton helyzetben úgy ellenőrizze az ak­tuális éberségszint állapotot, hogy véletlenszerű időközön­ként, egy be nem jósolható minőségű felhívó jelzést ad­jon, melynek észlelésekor a vezetőnek először- értelmeznie kell a jelzés tartalmát, majd- döntenie kell a szükséges válaszról,- és azt pedig olyan (kellően gyors) mozgássorral kelljen végrehajtania, mely műszeresen elemeire bont­ható. 5 Az így mért adatokból elektromos utón azonnal meg­határozható legyen: a) az észlelés megbízhatósága b) a döntés helyessége (megfelelő vdta) c) a reakció gyorsasága d) a mozdulatok összerendezettsége és e) a finomabb koordinációt biztosító ún. „saját ref­lexek” állapota. Az ellenőrzések eredményéről minden alkalommal ad­jon a készülék egyértelmű „visszajelzést , hogy a járműve­zető állandóan igazodhasson saját éberségszintjéhez, és an­nak ismeretében válassza meg az utazási sebességet, vagy dönthessen a megállás mellett. Az ellenőrzések gyakorisága alkalmazkodjék a jármű­vezető csökkentő, vagy javuló éberségszintjéhez. Kritikus mértékű elfáradást észlelve állítson elő a be­rendezés olyan riasztó jelzéseket, amelyek a jármű kör­nyezetében közlekedőket figyelmeztetik a veszélyre, vagy legyen alkalmas ilyenkor a jármű leállítására. A járművezető értelmetlen kockázatvállalását kizáran­dó, mérési eredményeket megfelelő segédberendezéssel regisztrálni lehessen. Ilyen segédeszköz hiányában a berendezés legyen alkal­mas legalább az utolsó ellenőrzés adatainak memorizálásá­ra (pl. a közúti ellenőrző szervek tájékoztatása céljából). .Legyen a készülék univerzálisan alkalmazható személy-, ill. tehergépkocsira, ill. munkagépekre egyaránt, függetle­nül azok üzemmódjától, és ne iktasson be a jármű kezelő­szervei közé újabbat. Szerelése legyen egyszerű (laikusok által is végrehajtha­tó) és előállítási ára tegye lehetővé gyors tömeges elterje­dését. A fent felsorolt követelményeket kielégítő találmány szerinti eljárást és annak foganatosítására alkalmas talál­mány szerinti készülék létrehozását az az alapvető felis­merésünk tette lehetővé, hogy a járművezető aktivitási szintjét, ill. annak csökkenését nem az egyes kezelőszer­vekre kapcsolt érzékelők útján kell meghatározni, hanem a jármű egész energiahálózatában — az elektromos háztar­tásában — keletkező, — időben és amplitúdóban határolt mértékű - elektromos változások figyelésével és észlelésé­vel kell megállapítani, előnyösen egyetlen elektromos csat­lakozás segítségével, ugyanis ilymódon szinte minden jár­művezetői tevékenység megfigyelhető, például egy gépjár­műnél — kezdve a cigarettagyujtó, vagy fűtés ventillátor bekapcsolásától — a féklámpák, hátrameneti égő, fény­kürt, irányjelzők, stb. használatáig, ezek ugyanis a jármű összes elektromos fogyasztásának észlelhető nagyságú változását okozzák. Hasonló módon, az energiaháztartás figyelésével detektálható a motor fordulatszáma is, vagy például a fordulatszámtól függő töltőáram változásainak vagy az elektromos gyújtás teljesítményfelvétel változásá­nak figyelésével. A figyelembe vett teljesítményváltozás nagyságára alsó korlátot állítva kiszűrhetőek a nem vezetői tevékenység eredményeként beálló kismértékű terhelésváltozások (pl. műszerfal kontroliizzók, a rádió adásból eredő hangerő­­változásai), a teljesítményváltozás gyakoriságának figyelé-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom