184047. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1-etén-azol-származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
184 047 mid és foszfor-oxi-klorid, adott esetben valamely higítószer, például toluol, vagy xilol jelenlétében, 20—100°C hőmérsékleten reagáltatjuk (ld. az előállítási példákat). A (IV) általános képletű 1-hidroxi-etén-származékok részben ismertek (Id. Liebigs Ann. Chem. 379 230 (1911) illetőleg ismert módon állíthatók elő, amennyiben valamely (V) általános képletű ismert ketont, ahol Rt és R2 jelentése a fenti, valamely (VI) általános képletű hangyasav-észterrel, ahol R3 jelentése metil- vagy etilcsoport, nátrium-metilát illetőleg etilét és metanol, illetőleg etanol jelenlétében 0 és 40°C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. (ld. az előállítási példákat) A találmány szerinti megoldásnál kiindulási anyagként alkalmazott (III) általános képletű alkáli-azol-sókat a (III) általános képlettel jellemezhetjük. A képletben Y jelentése az (I) általános képletben megadottal azonos, M jelentése célszerűen nátrium vagy kálium. A (III) általános képletű azol-származék ok alkálisói ismertek. E vegyületeket oly módon állítjuk elő, hogy imidazolt illetőleg 1,2,4-triazolt, nátrium- vagy kálium-etiláttal metanolos oldatban reagáltatunk; illetőleg imidazolt a megfelelő alkálifém-hidrid ekvivalens mennyiségével reagáltatjuk. Higítószerként a találmány szerinti eljáráshoz közömbös szerves oldószerek jöhetnek figyelembe. Ezek között említjük meg a nitrileket, mint propionitril, elsősorban acetonitril; a ketonokat mind dietil-keton, célszerűen aceton; aromás szénhidrogéneket, mint benzol, toluol vagy xilol; halogénezett szénhidrogéneket mint kloroform vagy metilén-klorid; továbbá formamidokat mint például dimetil-formamid. A találmány szerinti megoldásnál a reakció hőmérsékletét szélesebb tartományban változtathatjuk; általában 0—150°C, célszerűen 20—120°C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A találmány szerinti eljárásnál moláris mennyiségekkel dolgozunk. Az (I) általános képletű vegyületeket ismert módon különítjük el. A találmány szerinti megoldásnál általában az egyik izomert (a cisz vagy transz) nagyobb mennyiségben kapjuk mint a másikat. Adott esetben az izomereket ismert módon, mint például gáz/folyadék kromatográfiával különíthetjük el. Az izomer elegyet alkalmazhatjuk hatóanyagként is. Az (I) általános képletű vegyületek savaddiciós sói előállításához, bármely fiziológiásán megfelelő sav figyelembe jöhet. Ezek között említjük meg a hidrogén-halogenideket, mint például sósavat, hidrogén-bromidot, célszerűen sósavat, továbbá foszforsavat, salétromsavat, kénsavat, a mono- vagy bifunkcionális karbonsavakat, hidroxi-karbonsavakat, így például ecetsavat, maleinsavat, borostyánkősavat, fumársavat; borkősavat, citromsavat, szalicilsavat, szorbinsavat, tejsavat, szulfonsavakat, mint például paratoluolszulfonsavat, és 1,5-naftalin-diszulfonsavat. Az (I) általános képletű vegyületek sóit szokásos módon sóképzéssel, állíthatjuk elő; így például az (I) általános képletű vegyületek megfelelő közömbös oldószerben, feloldjuk, majd az oldathoz valamely savat, így például sósavat viszünk; a kapott anyagot ismert módon, például szűréssel, elkülönítjük, majd adott esetben közömbös szerves oldószerrel tisztítjuk. 5 4 Az (I) általános képletű vegyületek fémsó-komplexeit a periódusos rendszer II-IV. fő és az I—II., továbbá IV— MII. mellékcsoportjának féméivel képezzük. Ezek közül megemlítjük a réz-, cink-, mangán-, magnézium-, ón, vas- és nikkelsókat. A sók anionjai közül azok jönnek figyelembe, amelyeket fiziológiásán alkalmas savakból vezethetünk ki. Ezek közé tartoznak hidrogén-halogenidek, így például sósav, hidrogén-bromid, foszforsav, salétromsav és kénsav. Az (I) általános képletű vegyületek fémsó-komplexeit ismert módon egyszerű eljárással állíthatjuk elő. így például fémsókat alkoholban, például etanolban oldunk és az oldathoz adjuk az (I) általános képletű vegyületeket. A keletkező fémsó-komplexeket ismert módon, így például szűréssel elkülönítjük és adott esetben átkristályosítással tiszlítjuk. A találmány szerinti hatóanyagok erős mikrobicid hatást mutatnak, és a nem kívánatos mikroorganizmusok elpusztítására alkalmazhatók. A találmány szerinti hatóanyagokat a növényvédelem területén alkalmazzuk. A találmány szerinti fungicid szereket az alábbi gombák irtására alkalmazhatjuk; Plasmodiophoromycetes, Oomycetes, Chytridiomycetes, Zygomycetes, Ascoomycetes, Basidiomycetes, Deuteromycetes. A találmány szerinti hatóanyagokat tartalmazó fungicid szerek a koncentrációtól függően alkalmazhatók a növények föld feletti részének, továbbá a talaj, a palánták és a vetőmag kezelésére. A találmány szerinti hatóanyagokat tartalmazó növényvédőszereket jó eredménnyel alkalmazhatjuk lisztharmatot előidéző gombák ellen, így az Erysiphe-féleségek ellen, mint például az uborka-lisztharmatot előidéző (Erysiphe cichoracearum) vagy a gabona-lisztharmatot okozó (Erysiphe graminis) gombák ellen, továbbá a Ven turia-féleségek, mint például almazsugor (Fusicladium dendriticum) előidézőjével szemben; a Puccinia féleségekkel szemben, mint például a gabona rozsdásodását előidéző gombák (Puccinia recondita) ellen. Jó hatást lehet a Pyricularia oryzae és Pellicularia sasakii esetében elérni rizsen. A találmány szerinti anyagokat megfelelő mennyiségben alkalmazva, növekedés-szabályozó hatást is biztosítani lehet A találmány szerinti hatóanyagokat szokásos módon alakíthatjuk készítményekké. Célszerűen oldatokat, emulziót, szuszpenziót, port, habokat, pasztát, granulátumot, aeroszolt, hatóanyaggal bevont természetes és mesterséges anyagokat, polimeranyagokból készült finom kapszulákat állíthatunk elő, a hatóanyagot felvihetjük vetőmag-bevonatok formájában, továbbá füstpatron, spirálok stb. formájában, ULV hideg és meleg köd-készítmények alakjában. A készítményeket ismert módon állítjuk elő, így például a hatóanyagokat higítóanyagokkal, folyékony oldószerekkel, nyomás alatt cseppfolyósított gázokkal és/vagy szilárd segédanyagokkal, adott esetben felületaktív szerekkel, így emulgeáló szerekkel és/vagy diszpergálószerekkel és/vagy habképző anyagokkal elegyíthetjük. Abban az esetben, ha higítóanyagként vizet alkalmazunk, segédoldószerként szóba jöhetnek szerves oldószerek is. A folyékony oldószerek közül az alábbiak jöhetnek számításba: aromás oldószerek, xiol, toluol vagy alkil-naftalin; a klórozott aromás oldószerek közül említjük meg a klórozott 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
