184015. lajstromszámú szabadalom • Duplex mágneses leválasztó izolátor

5 184015 6 Az 1/b ábra szerint az első és második T1( T2 toroid­­transzformátort és a 12 zárthurkot 13 szigetelő hordo­zólemezhez két 11 leszorító rögzíti. A DML-izolátor vasborítású dobozban van és felépítésére valamint geometriai elrendezésére jellemző, hogy az első T\ toroidtranszformátor második L2 tekercsének és a második T2 toroidtranszformátor harmadik L3 teker­csének n2, n3 menetszáma egyenlő és 1/2—1/2 menet­ből áll. Az általuk képzett 12 zárthurok kis díelektromos­­veszteségű —40 °C hőmérsékletet bíró, nagyátütési szilárdságú, legalább 0,75 mm2 keresztmetszetű szi­getelt, kötöző sodraiból van. Az első Tx toroidtransz­formátor első Lx tekercsének nx menetszáma a máso­dik T2 toroidtranszformátor negyedik L4 és ötödik Ls tekercsének n4, ns menetszámával azonos. A negye­dik L4 tekercs n4 menetszámának a második L2 te­kercs n2 menetszámához, illetve az ötödik Ls tekercs n5 menetszámának a harmadik L3 tekercs n3 menet­számához viszonyított Q aránya egyenlő és n, n-25=sQ = — = — <50 n2 n3 Q előnyösen 30 Az első és második Tv T2 toroidtranszformátor tengelye egymással párhuzamos, h távolságuk az M4, M2 toroidvasgyűrű Dx, D2 külső átmérőjének minimum 1,8-szerese, hgl,8 D, (D=Dj = D2). A 12 zárthurok a kialakított pálya mentén egymás­sal mindenütt párhuzamos, szigetelt kötöző sodratból áll és a 12 zárthurok vetületének K2 magassága ki­sebb mint az M1; M2 toridvasgyűrűk Kx magasságának háromszorosa és nagyobb vagy egyenlő mint az M4, M2 toroidvasgyűrűk Kt magasságának kétszerese, 2 KjsK2<3 Kj. K2 célszerűen 2 Kj. A találmány szerinti DML-izolátor működését az 1. ábra alapján ismertetjük. Követelmény, hogy a bemeneti jelteljesítménye cél­szerűen 150—200 mW legyen. Az első Tx toroidtransz­formátor első Lt tekercsére időben változó, esetleg polaritásában is változó, feszültséget kapcsolunk. Ellenütem esetén lehet polaritás váltás. A feszültség hatására az első tekercsben mágnesező áram folyik, amely az első Tx toroidtranszformátor vasában fluxust kelt. Ez a fluxus feszültséget indukál az első Tx toroid­transzformátor második L2 tekercsében, és az ezt terhelő második T2 toroidtranszformátor harmadik L3 tekercsében. Ebből eredően a második T2 toroid­transzformátor vasában is fluxus alakul ki, amelynek hatására a negyedik és ötödik L4, L5 tekercsek 3—4, illetve 5—6 csatlakozási pontjai között feszültség indikálódik. Mivel úgy a második T2 toroidtranszfor­­mátornak üresjárási árama, mint a negyedik és ötödik L4, Ls tekercsein folyó árama terheli az első T4 toroid­transzformátor második L2 tekercsét, ezért azok igye­keznek az első Tj toroidtranszformátor fluxusát csök­kenteni. Ezt a hatást az első T, toroidtranszformátor áram' ban kiegyensúlyozza, ami meghatározza az első Lt tekercs áramát. Az első T4 toroidtranszformátor első L4 tekercsére adott kétállapotú jel — az előzőekben leírtak szerint — kétállapotú fluxust kelt, s a bemeneti jellel fázisban levő jelet hoz létre a második T2 toroidtranszformátor negyedik és ötödik L4 és Ls tekercsében. Ugyanezt a működést biztosítja az elrendezés a második T2 toroid­transzformátor negyedik, ötödik L4, Ls tekercsei fe­löl az első Tj toroidtranszformátor első Lt tekercse felé. A tekercseknek egymásra gyakorolt kölcsönhatása kövei keztében az első, negyedik, ötödik L1, L4, L5 tekercsek bármelyikével a többire befolyást lehet gya­korolni. A DML-izolátor kétirányú működését olymódon valósíthatjuk meg, hogy az első L, tekercs 1—2 csat­lakozási pontjait vagy a negyedik L4 tekercs 3—4 csatlakozási pontjait, illetve az ötödik Ls tekercs 5—6 csatlakozási pontjait használjuk bemenetként, illetve kimenetként. A 2. ábrán bemutatunk egy-két kiviteli példát illetve alkalmazási lehetőséget. A 2/a és 2/b ábra ellenütemű-, a 2/c ábra összegzett, a 2/d ábra egyszeres (monó), a 2/e ábra modulátor órafrekvencia-, a 2/f ábra moduláló, a 2/g ábra modu­lált jelalakot mutat. A jeleket létrehozó kapcsolások és a szükséges be­meneti jelek a 3. ábrán láthatók. A DML-izolátor működésénél igen fontos és lénye­ges szempontok, működési feltételek érvényesülnek. A DML elve csak akkor valósul meg maradéktalanul, ha a méretezése, kivitele az alább közölt DML elv feltétel rendszerét kielégíti, illetve annak megfelel. Az első L4 és második L2, illetve harmadik, negyedik, ötödik L3, L4, Ls tekercsek elhelyezésének konkrét fizikai okai vannak. Az elhelyezésnél törekedni kell a minimális kapacitív és szórt kapcsolatokra. Az első, negyedik, ötödik Lj, L4, L. tekercs tekercselése szoros, az M4, M2 toroidvasgyűrűre jól ráfeszített tekercselés, ezáltal kis helyet igényel és az 1/c ábra szerinti kiala­kításnak kell, hogy megfeleljen. A második, harmadik L2, L3 tekercsek n2, n3 menet­száma 1/2—1/2 menetből áll, ami igen fontos követel­mény. A feltétel teljesítéséhez szükséges két 11 leszo­rító, amely tulajdonképpen olyan tartó mechanika, melynek kialakítása lehetővé teszi a szórás minimálisra történő csökkentését. Az Mj, M2 toroidvasgyűrűk 1/c ábra szerinti teker­cselése esetén a kialakuló teljes mágnesmező struktúra olyan, hogy a kapcsolás szempontjából közel zárt erő­vonalrendszer alakuljon ki. A tekercselések egymáshoz viszonyított helyzete, a szórt fluxusok egy jelentős részét olyan szint alá csökkenti, hogy a 130 dB-es követelmény teljesíthető. Ez szükséges, de nem elég­séges feltétele a kellő elnyomási aránynak. Éppen ezért különös jelentősége van a tekercselés 1/c, ábra szerinti kivitelezésnek. A 0i szórt fluxus egy része közvetlen kapcsolatot 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom