183897. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a tejtermelés javítására
1 183 897 2 A találmány szerinti eljárásban alkalmazható Virginiáiméin vegyületek reprezentatív tagjai a dóriéin, a patricin, a vernamicin, az etamicin, a geminimicin, a szinergesztin, a mikamicin, az osztreogricin, a plauracin (A—2315), a sztreptogramin, a prisztinamicin, a piosztacin, a virginiamicin, a viridogrizein és a grizeoviridin. Hasonlóan más fermentációs eredetű termékekhez a virginiamicin család antibiotikumjai sem mindig csak egyféle faktorból állnak. Például a virginiamicin állhat a virginiamicin Ml és M2-ből, de a virginiamicin SI, S2, S3 és S4-ből is. Ehhez hasonlóan az „A-2315” nevű virginiamicin típusú antibiotikum legalább három „A”, „B” és „C” komponensből áll (lásd 3 923 980 sz. US szabadalmi leírást). Hasonlóképpen a vernamicin is A, B és C komponensekből áll. A különböző virginiamicin típusú komponensek bármelyike alkalmazható a találmány szerinti eljárásban. Ennek megfelelően, ha valamelyik antibiotikumra hivatkozunk a leírásban az magától értetődően valamennyi komponenst jelenti vagy magában vagy egyikkel vagy másikkal együtt vagy ezek komplex együttesét. A találmány szerinti eljárás megvalósításához csak az szükséges, hogy egy virginiamicin típusú vagy egy elfamicin típusú antibiotikum olyan hatásos mennyiségét juttassunk be a kérődzőbe in vivo, amely a bendő működését serkenti és a tej termelésére is képes. A találmány szerinti eljárásban előnyösen alkalmazható virginiamicin családbeli antibiotikumok az A-2315 (Cocito plauracin vagy madumicin néven hivatkozik rá), a virginiamicin, a grizeoviridin, a vernamicin, az etamicin, a mikamicin, az osztreogricin, a viridogrizein, a sztreptogramin és a prisztinamicin. A kérődzők tejtermelésének javítására különösen előnyösnek bizonyult,ha a fejős kérődzőnek az A—2315-ből propionát növelő mennyiséget adnak. Sztreptomices törzsek tenyésztéséből származó antibiotikumok az elfamicin család vegyületei. A találmány szerinti tej termelését javító eljárásban az elfamicinek közül például az X—5108, a mocimicin, az efrotomicin, az A21A, az azdimicin és az A40A alkalmazhatók. Az X—5108-ként ismert elfamicint aurodoxnak és goldinodoxnak is nevezik. Ezeket az antibiotikumokat részletesen ismerteti Berger a 28 700 számú US Re szabadalmi leírásban. Maehr ismertette a 4 218 560 sz. US szabadalmi leírásban az X-5108 különböző észtereit, amelyeket a marhák növekedésének elősegítésére javasolta alkalmazni. A mocimicinnek nevezett elfamicinre debromiein, kirromicin és delvomicin néven is hivatkoztak. Ezt a vegyületet a 3 927 211 sz. US szabadalmi leírásban írták le. Az efrotomicint a 4 065 356 sz. US szabadalmi leírásban ismertették és FR-02A néven is hivatkoztak rá. Az A21A elfamicint a 4 175 007 sz. US szabadalmi leírásban ismertették és heneikomicinnek is nevezik. Hasonlóképpen az A40A-t kirrotricinnek is nevezik és részletesen Mahner ismertette az „Antibiotics and other Secondary Matabolites” című munkában, Acedemic Press, 1978. Az azdimicin nevű elfamicin antibiotikumot Nimeck és társai írták le a 3 898 327 sz. US szabadalmi leírásban. A kérődzők tejtermelésének bármilyen előnyös megváltozására, amelyet a virginiamicin vagy az elfamicin antibiotikum adagolása okoz, a leírásban és az igénypontokban a „tejtermelés javítása” szavakkal hivatkozunk. A tejtermelés javításának tipikus esete az amikor a termelt tej térfogata nő, de az összetétele azaz a zsír és fehérje tartalma lényegében nem változik kedvezőtlen irányban. A tej-kutatás területén a tejtermelés meghatározására szokásos a „4 %-os zsírtartalmúra javított tej ” kifejezés használata (FMC). Ez a kifejezés kiegyenlíti a különböző zsírtartalmú tejek közötti termelés energia bázisában mutatkozó különbségeket. Ennek megfelelően a találmány révén elért javított tejtermelés kijelentése megnövelt ,^sír-tartalom terén javított” tejtermelést jelent. A tejtermelés javításának másik tipikus esete az amikor a termelt tej, vaj vagy fehérje tartalma növekszik. Ha a tej vaj tartalma nagyobb, akkor azért a tejért a tejkereskedők többet fizetnek, ezért az ilyen módon javított tej termelése kifizetődő. Hasonlóképpen, ha a tej fehérje tartalma növekszik, az is értékes javított tejtermelésnek tekinthető, mivel az ilyen tejből — még ha csak kis mértékű is a fehérje tartalom növekedés - jelentősen nagyobb mennyiségű sajt készíthető. A találmány szerint a kérődzők, így a fejős tehenek vagy kecskék tejtermelésének javítására való etetési eljárás hasonló azokhoz a módszerekhez, amelyekkel a kérődzők takarmányhasznosításának javítását és a kérődzők növekedésének gyorsítását elérték, ha virginiamicin vagy elfamicin antibiotikum családokat alkalmaztak. Cocito például azt tanítja, hogy fiatal borjak kb.20—40 g virginiamicint fogadnak el takarmánytonnánként és ezzel a súlygyarapodásuk kb. 8-12 %-kal nagyobb lett. Azok a borjak, amelyek 80 g-t fogadtak el takarmány - tonnánként, 13 %-nál is nagyobb súlygyarapodást mutattak a nem kezelt állatokhoz képest. A találmány szerint, hogy a tejtermelésben javulás mutatkozzon, a virginiamicin vagy az elfamicin antibiotikumból szájon át hatásos mennyiséget kell a tejelő kérődzőnek juttatni. „Hatásos mennyiség” olyan menynyiséget jelent, amelynek hatására pl. - ha az a tejelő kérődzőhöz in vivo eljut - a termelt tej térfogata kb. 2-15 %-kal megnő a nem kezelt állatok tejtermeléséhez viszonyítva. Hogy ez a valóságban milyen mennyiség lesz, azt számos tényező határozza meg, így például az a forma ahogyan az antibiotikumot bejuttatjuk, a kezelendő tejelő állatok kora és nagysága, az alkalmazott virginiamicin vagy elfamicin milyensége és hasonlók, amint ez az állattenyésztő szakemberek előtt jól ismert és számításba vett körülmények. Virginiamicinből általában a napi hatásos mennyiség kb. 0,1 - kb. 400 mg/kg állatsúly, előnyösebb azonban kb. 1,0-100 mg/kg állatsúly. Az elfamicint is hasonló dózisban adagoljuk. A találmány előnyös kiviteli módja szerint tejelő kérődzők, így tejtermelő tehenek számára kb. 1,0-10 mg/kg/nap mennyiségű A-2315-t írunk elő szájon át bejuttatva. A találmány szerinti eljárásban a fejős kérődzők számára bármilyen formában adagolhatjuk az antibiotikumot. Adhatók szájon át a normál napi takarmány adaggal, ívóvíz adalékként, nyalósó alakban vagy ha kívánatos, lassan leadó vivőanyaggal, így polimerekkel, viaszokkal és hasonlókkal együtt. Adhatók lassú leadású pelletek, kapszulák, beültetések vagy hasonló ismételten leadó szerek alakjában, amelyek képesek az antibiotikumot a kérődzőbe bejuttatni. Mivel a találmány szerinti eljárásban alkalmazott antibiotikumok fermentációs eredetűek, azokat megfelelően stabilizálni kell a 4 048 268 sz. US szabadalmi leírásban ismertetett marumerizálási módszerrel, mielőtt állatok táplálékához használnák. A találmány szerinti eljárás során előnyösen az antibiotikumot, főleg a virginiamicin-családbeli antibioti-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
