183869. lajstromszámú szabadalom • Orvosi rögzítőkötés
1 183 869 2 pontból lehetnek közömbösek, vagy víz hatására keményedésre képesek, általában azonban az ilyen adalékanyagok alkalmazása szükségtelen, mivel a fentiek szerinti 12 lemezek mechanikai sajátságai kitűnőek. Adott esetben megfelelő adalékanyagok lehetnek például a mész, üveg, szintetikus rostok, homok, csillámpala, talkum szén vagy gipsz. A 12 lemezek méreteinek összhangban kell lenniük az adott rögzítő- vagy sínkötés méreteivel. A 12 lemezek vastagsága egyenként körülbelül 0,3—0,6 mm, a lemezek száma pedig a használat céljától függően váltakozhat, legtöbb esetben öt—húsz lemezt alkalmazunk. A találmányi eljárás egyik előnyös kiviteli formája szerint a 10 kötés magában foglalja a 13 lemezt is, mely a 11 és 12 lemezek fölé van fektetve, és így nem-zárt formában határolja (közrefogja) a 12 lemezeket a 11 és 13 lemezek között. A 13 lemez hajlékony, formálható, nem-vízszívó anyagból áll. így például a 13 lemez lehet egy vékony műanyagfilm, melynek méretei megközelítőleg azonosak a 11 lemez méreteivel, azon kivétellel, hogy a 13 vastagsága általában körülbelül 0,02—0,15 mm. A 13 lemez hosszúságának és szélességének általában ugyanolyannak, vagy nagyobbnak kell lennie, mint a 11 és 12 lemez megfelelő méreteinek. Felhasználható bármilyen hajlékony (flexibilis) film, amely nem toxikus, és a víz hatására keményedő gyantarendszert nem károsítja, továbbá eleget tesz ugyanazon követelményeknek, melyeket a 13 lemeznek kell kielégítenie. így például alkalmazhatunk olyan filmeket, melyek anyaga polietilén, polipropilén stb., poliészterek, cellofán, cellulóz-acetát, polivinil-klorid, poli-vinilidén-klorid, szilikon, burkolt papír, teflon és ezekhez hasonló anyagok. A burkolt papír fogalmán itt olyan papírt értünk, mely vízhatlanságot biztosító anyaggal van bevonva, tehát olyan papírfajtát, mely szárítás után nem vesz fel nagyobb mennyiségű vizet, mint amennyit a levegőből megköt. A 11, 12 és 13 lemezek által alkotott, közrezárt („sandwich”) formát a 14 porózus, vízzel szemben átjárható burokba foglaljuk. A 14 általában egy szövött vagy kötött, természetes vagy szintetikus, szerves vagy szervetlen anyagokból készített textília, például olyan anyagokból, amelyeket fentebb a 12 lemezek textilszubsztrátumainak esetében felsoroltunk. A 14 burok közvetlen érintkezésbe kerül a test kezelni kívánt részével, tehát fiziológiai szempontból a testrésszel szemben ártalmatlannak kell lennie. A 10 rögzítő- vagy sínkötést zárt tartóedényekben tároljuk, nedvességtől védve. A tárolás előnyösen dobokban vagy hermetikusan zárt fém-tartóedényekben történik, így például alumínium-konténerekben. A találmány szerinti kötések tárolására különösen alkalmasak az alumíniumfóliával bevont, zárt polietilén-tasakok, vagy a nedvességmentesen zárt alumíniumdobozok. A találmány szerinti kötések egyik előnye abban áll, hogy levegőtől hermetikusan elzárva közönséges körülmények között tárolható. A felhasználás során a 10 kötést célszerűen 30—90 másodpercre vízbe mártjuk, a 12 lemezeken jelenlévő, vízre keményedő gyantarendszer aktiválása végett. Ezután a 10 kötést a vízből kivesszük, és célszerűen enyhén összenyomjuk, hogy a 14 burok által megkötött víz egy részét eltávolítsuk. Ennek következtében elegendő, de nem fölös mennyiségű víz marad vissza a 10 kötésben, mely aktiválja a gyantarendszert. Ezt követően a 10 kötést a 11 lemezzel a sérült felé fordítva ráhelyezzük a testrészre, és annak alakja szerint formáljuk. A 3. ábrában látható ez a művelet a 15 kar esetében, a 4. ábrában pedig a 17 láb esetében. Az így kialakított kötést a 16 rögzítőeszköz segítségével tartjuk egyhelyben, ez a rögzítőeszköz lehet szíj, szalag, rugalmas vagy nem-rugalmas kötözőszalag stb. A találmány előnyös kiviteli formája értelmében az így kialakított kötés 20 percen belül képes ellátni a rögzítés és alátámasztás feladatát, sőt ez az időtartam általában nem több 5 — 15 percnél. A találmány céljára alkalmas, előnyös, víz hatására keményedő gyantarendszerek azon poliuretán és szilikon gyantarendszerek, amelyeket a 2 357 931. számú NSZK- beli szabadalmi leírás közöl. E szabadalmi leírás szerinti reakcióképes rendszerek előnyösen 1 százaléknál (súlyszázaléknál) csekélyebb mennyiségű illékony anyagot tartalmaznak, amely 12 torr nyomáson (1 torr megfelel 1 Hgmm nyomásnak), 20 °C hőmérsékleten egy órán belül eltávolítható, azonban még előnyösen tapadósak, és/vagy bizonyos fluiditással, formálhatósággal, rugalmassággal, hajlékonysággal és plaszticitással rendelkeznek, úgy, hogy a reakcióképes rendszerrel impregnáltszubsztrátum megmunkálható állapotban marad, és folyamatossága kielégítő. A reakcióképes rendszereknek e sajátságaikat nem szabad elveszítenie, ha nedvességtől mentes körülmények között tároljuk, nedvesség hatásának kitéve azonban reagálniuk kell, és átalakulniuk egy merev, nem-tapadós vagy csak kissé tapadós és többé már nem változékony, csak kissé deformálható alakká. így például a találmány szerinti, több 12 lemezből készített egységben a 12 lemezek szorosan tapadnak egymáshoz, stabilis alakjuk és merev karakterük van. A 2 357 931. számú NSZK-beli szabadalmi leírás szerinti reakcióképes rendszerek előnyösen olyan anyagok, melyek belső súrlódása mintegy 3000 cP-től mintegy 50000 cP-ig terjed 20 °C hőmérsékleten, e találmány szerint körülbelül 3000 cP-tól körülbelül 90000 cP-ig 20 °C hőmérsékleten. E rendszerek reakcióképes csoportokat tartalmaznak, melyek, adott esetben alkalmas gyorsítók vagy aktivátorok jelenlétében, előnyösen szobahőmérsékleten reagálnak vízzel, és így térhálós pofimért alkotnak, vagy legalább is a molekulájuk nagysága megnövekszik. Ezek a reakcióképes csoportok lehetnek például izocianát- vagy SiOR-csoportok, ahol R jelentése fenil-, 1 — 18 szénatomos alkil- vagy 4—18 szénatomos cikloalkilcsoport. Ennek az elvnek egyik változatát képviselik az olyan, reakcióképes rendszerek, melyek egy gyorsítót, illetve reagenst tartalmaznak, mely kémiai szempontból védett állapotban van, illetve önmagában nem reakcióképes, azonban nedvességgel (vízzel) reagálva olyan aktív formába alakul, amelyben képes a keményedést előidéző reakcióra. Ehhez a típushoz tartozó reakcióképes rendszerek például azok a rendszerek, amelyek izocianátcsoportokat és ketimineket tartalmaznak, mivel a ketiminek reakcióba lépnek a levegő nedvességtartalmával, és így a reakcióképes amin képződik. Az alábbiakban példákat adunk meg a reakcióképes anyagok olyan osztályaira, amelyek a szabadalom céljára alkalmasak, és levegő távollétében kielégítően gördülékenyek: A. Szilikonok vagy más szerves vegyületek, melyek molekulasúlya egészen 10000-ig terjed és SiOr-csoportokat tartalmaznak, ahol R jelentése ugyanaz, mint előbb, s amelyek víz (nedvesség) hatására hidrolizálnak, s ennek következtében, az így képződött SiOH-csoportok kon5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
