183752. lajstromszámú szabadalom • Berendezés forgatónyomaték mérésére
1 183 752 2 A találmány tárgya forgatónyomatékmérő berendezés, előnyösen motornak forgó gépelemre átvitt nyomatékának mérésére. A találmány szerinti berendezés előnyösen alkalmazható önjáró arató-cséplőgép nyírómű teknőjében lévő behúzóhenger forgatónyomatékának mérésére a gép haladásának szabályozása céljából. Többféle berendezés ismeretes forgó tengely által leadott nyomaték mérésére, amelyeknél mérőrendszerként egy elforgatható tengelyszakasz van alkalmazva. Ezek között is kiemelt helyet foglalnak el azok a berendezések, amelyekben érzékelő elemként kiegyenlítő transzformátort alkalmaznak, ámelyeknél vagy a feszültségeltolódását dolgozzák fel mérőjelként, vagy pedig az erőt, amely a transzformátort elforgatja, mérik nyúlásmérőbélyeggel. A hátránya azoknak a berendezéseknek, amelyekben transzformátort alkalmaznak az, hogy forgó transzformátorra van szükség, amelynek tekercselése a centrifugális erő hatásának ki van téve. További hátrány, hogy a légrés egyrészről nagyon kicsi kell legyen, ugyanakkor elég nagy is kell legyen ahhoz, hogy a tengely akadálytalanul forogni tudjon. Vagyis a transzformátor elég rossz minőségű, amely magát a mérést hátrányosan befolyásolja és szükségessé teszi, hogy ennek a transzformátornak az álló és a forgó részét gördülőcsapágy segítségével központosítsuk, amennyiben a tengelyek a térben nincsenek mereven rögzítve. A feszültségeltolódás mérésének elvén működő berendezéseknél ugyanazok a hátrányok lépnek fel, mint amelyeket már említettünk, mivel ezek a mágneses tér hatása alapján működnek. Azoknál a berendezéseknél, ahol a kiegyenlítetlen állapotot egy nyúlásmérő híddal mérik, szintén nehézségek mutatkoznak. Elsősorban a nyúlásmérőnek a tengelyekre való elhelyezése, valamint a nyúlásmérő hőmérsékletfüggése jelent nehézséget, továbbá a forgó részről az álló részre való információátvitel, illetőleg annak a kis megbízhatósága. Egy további ismert arató-cséplőgépnél a hajtómotor és a talajkerekek között fokozatmenetesen állítható áttétel van kiképezve, amelyet egy terhelésmérő berendezés vezérel. Ez a terhelésmérő berendezés egy nyomatéktávadóval van ellátva, amely a nyírómű asztal behúzóhengerének hajtótengelyével van összekapcsolva. A nyomatékmérő berendezés epiciklois áttételként van kialakítva, és egy, a hajtómű tengelyen elhelyezett napkerékből valamint bolygókerekekből áll, amelyek egy elforgatható csapágy kosárban vannak elhelyezve. Abban az esetben, ha a terhelés megváltozik, a csapágy kosár a terhelés változásának irányától függően van az óramutató járásával egy irányban, vagy azzal ellentétes irányban elfordul, és a kiegyenlítés irányába ható erőt fejt ki egy differenciálemelőn, egy szelepen és egy vezérlődugattyún keresztül a sebességváltó hajtóművére. Az arató-cséplőgépek sebességét ilymódon tehát a differenciálemelőn keresztül szabályozni lehet, ennek ellenére előfordulhat az, hogy a nyomatéktávadóval összekapcsolt szabályozó berendezéssel is a gép az előre megadott sebességet túllépi. Ez a jelenség elsősorban akkor áll elő, ha a takarmányáthaladás igen csekély mértékű és a nyomatéktávadó a sebességváltó hajtóművét egy, a nyomatéktávadótól függő értékűre állítja. Az akkor bekövetkező gyors és túlzott sebességnövekedés a behúzószerv és a hajtómű károsodásához vezethet. További hátránya ennek a berendezésnek, hogy a sok mechanikus alkatrész miatt igen könnyen meghibásodik. A találmány feladatát abban látja, hogy egy olyan mérőberendezést hozzon létre forgatónyomaték mérésére, amely egyszerű és a mezőgazdaság mostoha üzemi körülményeihez jól alkalmazható. A találmány lényege abban van, hogy az egyik hajtótengelyen egy ehhez a tengelyhez képest kis mértékben elforgatható hajtókerék van elhelyezve, és egy az elfordulás mértékét letapogató fotocella elrendezés van hozzá kialakítva. A hajtótengelyre egy további, peremmel ellátott agy van elhelyezve, továbbá az agyon a peremmel szemben kiugró felfogónyúlványok vannak kiképezve, amelyre a hajtókerék elforgathatóan elhelyezhető. Az elfordulás szöge rugózó elemmel korlátozható. A találmány szerinti berendezés egyik előnyös kiviteli alakjában, a peremmel egy tartógyűrű van összecsavarozva, így a hajtókerék helyzete a perem és a tartógyűrű között tengely irányban biztosítva van. Abból a célból, hogy a haj - tótengelyhez képest a hajtókerék csak korlátozottan tudjon elmozdulni, mind a hajtókeréken, mind pedig a peremen és a tartógyűrűn legalább egy felfogó nyílás van kiképezve, amelyek nyugalmi állapotban egymással fedésben vannak, és egy közös nyomórugót fognak közre. Annak érdekében, hogy a nyomórugó a felfogó nyílásokból ne essen ki, a rugó menetei a furatból előre kiállnak, és a kiálló menetek és a perem, valamint a tartógyűrű külső korlátozása közötti térbe biztosító huzalok vannak betolva. A találmány szerinti berendezés egy további előnyös kiviteli alakját az jellemzi, hogy mind a perem, mind pedig a hajtókerék és a tartógyűrű a felfogó furatokon kívül legalább egy-egy további átmenő furattal van ellátva, amelyek nyugalmi állapotban egymással fedésben helyezkednek el, és a furatok egyik oldalán egy fényadó, a másik oldalán egy fény vevő szerkezet van kiképezve, amelyek fotocellaelrendezést képeznek. A találmányt a továbbiakban példakénti kiviteli alakjai segítségével ábrákon ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra a találmány szerinti berendezés elölnézeti rajza, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott berendezés II—II vonal mentén vett részmetszetét mutatja oldalnézetben. Az ábrán látható egy önj áró arató- cséplőgép behúzóhengerének 1 tengelye, amely 1 tengelyre egy 2 agy van rögzítetten elhelyezve. A 2 agy egy 3 peremmel, valamint egy, a 3 peremmel szemben tengelyirányban kiugró gyűrűalakú 4 felfogó nyúlvánnyal van ellátva. A 4 felfogó nyúlványra egy hajtó 5 kerék — célszerűen lánckerék — van elforgathatóan elhelyezve, amelyet a 4 nyúlványról való lecsúszás ellen egy 6 tartógyűrű biztosít. A 6 tartógyűrűt a 2 agyhoz egy 7 csavar rögzíti. A 3 peremnek a felszerelt 6 tartógyűrűtől a távolságát akkor lehet megmérni, amikor a hajtó 5 kerék nincs bekapcsolva. A hajtó 5 kerékről az 1 tengelyre a nyomatékot úgy visszük át, hogy a 2 agyon, az 5 keréken valamint a 6 tartógyűrűn három-három átmenő 8,8’, 8” felfogó nyílást képezünk ki, amelyeknek átmérője megegyezik egymással. Amikor pedig az 5 lánckeréken kiképzett három 8 felfogó nyílás annak a4 felfogó nyúlványon történő megfelelő elfordulása után, a 3 perem három 8’ felfogó nyílásával, valamint a 6 gyűrű 8” felfogó nyílásaival fedésbe 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
