183750. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1,2,3-oxadiazol-2-oxidok előállítására

1 183750 2 nak sóit alkalmazhatjuk. Lágy zselatinkapszulákban hordozóanyagként például zsírok, viaszok, félig szi­lárd és folyékony poliolok, természetes vagy hidrogé­nezett olajok, stb. kerülnek alkalmazásra. Oldatok és szörpök előállításához hordozóként például vizet, szacharizt, invert cukrot, glükózt és poliolokat, injek­ciós oldatok előállításához vizet, alkoholokat, glice­rint, poliolokat, növényi olajokat, stb. alkalmazha­tunk. A gyógyászati készítmények a ható- és hordozó­­anyag mellett még egyéb adalékokat, így töltő- és vi­vőanyagokat, a szétesést elősegítő, csúsztató, nedvesí­tő anyagokat, stabilizáló-, emulgeáló- és tartósítósze­reket, színező, édesítő, ízesítő anyagokat, hígítószere­ket, a viszkozitást növelő anyagokat, puffereket, to­vábbá oldószereket vagy az oldódást elősegítő anya­gokat, a hatás tartósságát kedvezően befolyásoló anyagokat, az ozmotikus nyomást megváltoztató só­kat, antioxidánsokat és bevonó anyagokat tartalmaz­hatnak. A készítmények egy vagy több (I) általános képletű vegyületet, vagy azok fiziológiailag elfogad­ható savaddíciós sóit, valamint egyéb farmakológiai­­lag hatásos anyagot tartalmazhatnak. Egyéb farmakolögiailag hatásos anyagként az aláb­biakat soroljuk fel: yff-receptorblokkoló hatású anya­gok, így proprandol, pindolol, metoprolol; vazodila­­táló hatású vegyületek, így például karbokromén; nyugtatók, így barbitursav-származékok, 1,4 benzo­­diazepin-származékok és meprobamát; diuretiku­­mok, így például klorotiazid; a szívet stimuláló sze­rek, így digitális készítmények; vérnyomáscsökkentő anyagok, így hidralazin, dihidralazin, prazosin, klo­­nidin, Rauwolfia-alkaloidok; a vér zsírsavszintjét csökkentő anyagok, például bezafibrát, fenofibrát; trombózist megelőző anyagok, így fenprocoumon. Az (I) általános képletű vegyületeket vagy savaddí­ciós sóikat tartalmazó gyógyászati készítményeket a humán gyógyászatban a kardiovaszkuláris rendszer megbetegedéseinek gyógyítására, illetve megelőzésére használhatjuk, például magas vérnyomás különböző formáinak és az angina pectoris leküzdésében. A dó­zis széles határokon belül változhat, és mindenképpen az egyedi adottságoktól függ. Orális beadás esetében a napi dózis általában 0,2—150 mg, előnyösen 1—30 mg. Ez az érték egyéb alkalmazási formák esetében sem módosul lényegesen, mert a hatóanyagok igen jól felszívódnak. A napi dózist általában célszerű több, például 2—4 részdózisban adni. A gyógyászati készít­mények az (I) általános képletű vegyületeket vagy azok savaddíciós sóit általában 0,1—50 mg, előnyö­sen 0,5—10 mg/dózisegység mennyiségben tartalmaz­zák. Az angina pectoris elleni hatást és a vérnyomás­­csökkentő hatást mindkét nembeli korcskutyákon vizsgáltuk. A pentobarbitállal (30—40 mg/kg i. v.) vagy uretán-klorálózzal (3 ml/kg uretán-klorálóz­­elegy i. v. = 20 mg/kg klorálóz és 250 mg/kg uretán) narkotizált állatokat Bird-Mark—7 típusú reszirátor­­ral lélegeztettük. A kilégzés során mért széndioxidtar­­talom 4,5—5 tf% volt. A kísérlet alatt a pentobarbi­tállal narkotizált állatok tartós pentobarbitál-infúziót (4 mg/kg i. v., 6 ml/óra) kaptak, ami a narkózis mélységének állandóságát biztosította. (Az uretánnal altatott állatok nem kaptak infúziót.) Az infúziót a Vena cephalica-ba adtuk. A kísérleti állat előkészítése után 1 órát vártunk, hogy az összes vérdinamikai pa­raméter beálljon (steady state). A tulajdonképpeni kí­sérlet csak ezután kezdődött. A szívösszehúzódás és szívizom elernyedése közben mérhető vérnyomást perifériásán határoztuk meg az Artéria femoralis-ban, Statham nyomásmérő segítsé­gével. Az Artéria carotis-on keresztül a bal szívkam­­rába bevezetett Millar-Tip-katéter a szívfrekvencia és annak a nyomásnak a jelét szolgálta, amely a szív­izom elernyedésének végén a bal kamrában lép fel. Egy második, a Vena jugularis-ba bevezetett katéter­rel az átlagos vérnyomást mértük az Arteris pulmona­­lis-ban. Az eredményeket az alábbi táblázatban adjuk meg. Hatóanyag Dózis mg/kg i. V. l. 2. 3. 4. ISDN 0,05-2,1-0,7-19 ± 0 A 0,05-3-2-30 + 10 B 0,1 “2,5-1-25 ± 0 C 0,05-2-1-35 ± 0 A táblázatban a szimbólumok jelentése az alábbi: 1. A szívizom elernyedésének végén a bal kamrá­ban mért nyomás zlmmHg, 2. átlagos vérnyomás az Artéria pulmonalis-ban, zlmmHg 3. átlagos perifériás vérnyomás zlmmHg 4. szívfrekvencia, A /perc ISDN: izoszorbid-dinitrát (összehasonlító anyag) A: 4-metil-l,2,5 -oxadiazol-2-oxid-3 -karbonsav­-metilamid, B: 3-metil-l ,2,5-oxadiazol-2-oxid-4-(karbon­sav-2-metoxi-etilamid), C: 3-metil-l,2,5-oxadiazol-2-oxid-4-karbon-sav-(pirid-3-il-metilamid) Ahogy a táblázat mutatja, a találmány szerint elő­állított vegyületek mintegy azonos szív frekvencia és azonos kamranyomás mellett az Artéria pulmonalis­­ban uralkodó vérnyomást és főleg a perifériás vérnyo­mást erősebben csökkentik, mint az összehasonlító anyagként alkalmazott izoszorbid-dinitrát. A találmányt az alábbi példákkal közelebbről meg­világítjuk. 7. példa 19,2 g 3-metil-l,2,5-oxadiazol-2-oxid-4-karbonsav­­-etilésztert 50 ml etanolban oldunk. Az oldathoz 20 °C-on 6,1 g etanolamin 40 ml etanollal készített ol­datát csepegtetjük. Az elegyet 4 órán át 20 °C-on ke­verjük, majd 0 °C-ra lehűtjük. A szilárd anyagot le­szívatjuk, kevés hideg etanollal mossuk és izopropa­­nolból átkristályosítjuk. 3-metil-l,2,5-oxadiazol-2- -oxid-4-(karbonsav-2-hidroxi-etil-amid) keletkezik színtelen kristályok alakjában. Op.: 107—108 °C. Hozam: 79%. Hasonlóképpen az alábbi vegyületeket állítjuk elő (zárójelben megadjuk az alkalmazott oldószert és a reakcióhőmérsékletet) : 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom