183733. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazolo benzodiazepin származékok előállítására

1 183 733 2 A találmány tárgya eljárás új, gyógyászatilag haté­kony triazolobenzodiazepin-származékok előállítá­sára. Különböző gyógyászati hatású triciklusos vegyüle­­tek ismeretesek, amelyek a két benzolgyűrűs magot tartalmazó típushoz tartoznak. A fenti vegyületekre példaként a jólismert pszichotrop hatású (1) képletű clozapine-t említhetjük. A 830228. közzétételi szántú magyar szabadalmi bejelentésből ismertek a (2) általá­nos képletű diazolobenzodiazepinek, amelyeknek központi idegrendszeri hatását is ismertették. A fenti vegyületcsoport leghatásosabb tagjának a (3) képletű származékot találták, azonban még ennek a vegyült t­­nek a hatékonysága is elmarad a találmányunk szeri > ti eljárással előállított benzodiazepin-származékok farmakológiai hatékonyságától. Találmányunk alapját az a felismerés képezi, hogy a (VI) alapszerkezetű, illetve az (I) általános képletű vegyületek biológiailag hasznos tulajdonságokkal rendelkeznek és így gyógyszerkészítmények hatóanya­gaként hasznosíthatók, főleg a központi idegrendsze ri betegségek kezelésére. Az (I) általános képletben R! és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogén­­atom, halogénatom vagy trifluor-metil-cso­­port, R3 egy (VII) általános képletű csoportot jelent, az utóbbi képletben R5 jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, és R4 jelentése a triazolgyűrű 1-, 2-, vagy 4-helyze­­tében kapcsolódó 1—4 szénatomos alkilcso­port. A fenti (I) általános képletben az 1—4 szénatom­számú alkilcsoport egyenes vagy elágazó szénláncú — például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, szek­­butil- vagy terc-butil-csoport — lehet. A R4 csoport előnyösen 2-helyzetben kapcsolódik a triazolgyűrűhöz. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyüle­tek használhatók mind szabad bázis, mind savaddí­­ciós só formájában. A savaddíciós sókat előnyösen a gyógyászati szempontból elfogadható, nem toxikus megfelelő savakkal képezhetjük. E célra használha­tunk szervetlen savakat, például sósavat, hidrogén­­bromidot, salétromsavat, kénsavat vagy foszforsavat, vagy szerves savakat, igy szerves karbonsavakat, pél­dául a glikolsavat, maleinsavat, hidroximaleinsavat, fumársavat, almasavat, borkősavat, tejsavat, vagy szerves szulfonsavakat, például a metánszulfonsavat, etánszulfonsavat, 2-hidroxi-etánszulfonsavat, toluol­­-p-szulfonsavat vagy naftalinszulfonsavat. A gyógyá­szatilag elfogadható savaddíciós sókon kívül más só­kat is magába foglalhat a savaddíciós sók köre, pél­dául a pikrinsavval vagy az oxálsawal képzett sókat, melyek a találmány szerinti eljárással előállított ve­gyületek tisztításában, vagy más gyógyászatilag elfo­gadható sók előállításában köztitermékként szolgál­hatnak, vagy a szabad bázisok azonosításában, jel­lemzésében vagy tisztításában alkalmazhatók. A találmány tárgya tehát eljárás az (I) általános képletű vegyületek előállítására. Az eljárás abban áll, hogy (a) valamilyen R3H általános képletű amint reagál­­tatunk valamely (II) általános képletű vegyülettel — a képletben R4 a megfelelő gyűrű-nitrogénhez kapcsoló­dik és Q amino-, hidroxil-, merkapto-, mono- vagy di(l—4 szénatomos)alkil-amino-, (1—4 szénato­­mos)alkil-tio- vagy 1—4 szénatomos alkoxicsoportot jelent — vagy (b) valamely (III) általános képletű vegyületet — a képletben R4 a megfelelő gyűrű-nitrogénhez kapcsoló­dik — gyűrűbe zárunk. Az (a) és (b) eljárásokat önmagában ismert módon hajtjuk végre, így a megfelelő Q csoportok és az alkal­mas reakciókörülmények könnyen megválaszthatók. Megemlítjük, hogy például az (a) eljárásban Q je­lentése aminocsoport, az alkilrészben 1—4 szénato­mot tartalmazó mono- vagy dialkil-aminocsoport, hidroxil-, merkapto-, 1—4 szénatomot tartalmazó mono- vagy dialkil-aminocsoport, hidroxil-, mer­kapto-, 1—4 szénatomos alkil-tio- vagy 1—4 szénato­mos alkoxicsoport (például metoxi- vagy metil-tio­­csoport) vagy halogénatom, különösen klóratom le­het. Előnyösen Q jelentése amino-, hidroxil- vagy merkaptocsoport; legelőnyösebb az aminocsoport. Ha a Q csoport aminocsoportot jelent, a (II) általá­nos képletű köztitermékek a (IX) részképletű imino­­formában is létezhetnek, és ha a Q csoport hidroxil­­vagy merkaptocsoportot jelent, a (II) általános képle­tű vegyületek (X) részképletű amid vagy (XI) részkép­letű tioamid formájában is előfordulhatnak. A (II) általános képletű vegyületek amidinjei — a képletben Q aminocsoportot jelent — só, például só­savas só formájában is reagáltathatók egy R3H általá­nos képletű aminnal, adott esetben anizolos, toluolos, dimetil-formamidos vagy dimetil-szulfoxidos oldat­ban, 100—150 °C hőmérsékleten, vagy az amidin a megfelelő (II) általános képletű amiddá — a képlet­ben Q hidroxilt jelent — alakítható lúgos hidrolízis­sel. Abban az esetben, ha Q hidroxilcsoportot jelent, az (a) eljárást titán(IV)-klorid jelenlétében hajtjuk végre. A titán(IV)-klorid fémamin-komplexet képez az R3 ál­talános képletű aminnal. Más fémkloridok, például a cirkónium-, vanádium- vagy hafnium-klorid is alkal­mazhatók. A reakciót előnyösen savmegkötő ágens — így egy tercier amin, például trietil amin — jelenlété­ben folytatjuk le, vagy az R3H általános képletű amin feleslegét alkalmazzuk savmegkötő ágensként. Reak­cióközegként megfelelő szerves oldószert, például klór-benzolt vagy toluolt alkalmazunk, noha úgy ta­láltuk, hogy az anizol — legalábbis mint társ-oldószer — használata különösen kívánatos, mivel oldható komplexet tud képezni a TiCl* dal. Ha kívánatos, a hőmérsékletet 200 °C-ig emelhet­jük a reakció elősegítésére, előnyösen a reakció 80— 120 °C között játszódik le. A (II) általános képletű tioamidok — a képletben Q merkaptocsoportot jelent —, imino-tioéterek, imino­­éterek, imino-halogenidek vagy más, korábban emlí­tett reakcióképes Q csoportot tartalmazó származé­kok általában reakcióképesebbek az R3H általános képletű aminokkal szemben, és rendszerint TiCL, nél­kül is reagáltathatók, egyébként azonos oldószert és hőmérsékletet alkalmazva. A (b) eljárásban a (III) általános képletű vegyülete­­ket gyűrűbe zárjuk, miközben például ugyanazokat a katalizátorokat és oldószereket alkalmazunk, mint az (a) eljárásban, előnyösen 150—200 °C közötti hőmér­sékleten. A (III) általános képletű vegyületeket in situ, izolálás nélkül is előállithatjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom