183711. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5,6,7,7a-tetrahidro-4h-tieno[3,2-c]piridin-2-on-származékok előállítására
1 183711 2 12. példa 5-(o-bróm-benzil)-5,6,7,7a-tetrahidro-4H-tieno[3,2-c] piridin-2-on [(I) általános képletű vegyület; R = 2—Br—QHL,—, R' =H; n = 1; 9. sz. származék] a) [5-(o-bróm-benzil)-4,5,6,7-tetrahidro-tieno [3,2-c]piridin-2-il]-boronsav előállítása [(Vb) általános képletű vegyület; R = 2—Br—QH4—; R'=H; n == 1] A vegyületet az 9. példa szerint állítjuk elő, (4,5,6,7-tetrahidro-tieno[3,2-c]piridin-2-il]-boronsavból és o-bróm-benzil-bromidból. Sárga kristályok: op.; 129—131 °C; termelés: 53%; NMR (DMSO, D6): 7,50 (m, 5H); 3,70 (m, 2H); 3,10 (s, 2H); 2,80 (m, 4H). b) 9. sz. származékok előállítása A vegyületet a 10. példa szerint állítjuk elő, [5-(o-bróm-benzil)-4,5,6,7-tetrahidro-tieno[3,2-c]piridin- 2-il]-boronsavból. Oxalát: bézsszínű kristályok; op.; 151—153 °C (izopropanolból történő átkristályosítás után); termelés: 5%; IR (KBr): v>co : 1690 cm-1. Bázis: NMR (CDC13): 7,30 (m, 4H); 5,95 (s, 1H); 3,75 (s, 2H). Az alább közölt toxikológiai és farmakológiai tesztek az (I) általános képletű vegyületek toxikológiai és farmakológiai tulajdonságait mutatják be. Ezeket a kísérleteket a fent említett két francia szabadalmi leírásban közölt vegyületekkel, azaz az 5-(2-klórbenzil)-4,5,6,7-tetrahidro-tieno[3,2-c]piridinnel, a továbbiakban „A” referencia-vegyülettel (a 2215948 sz. francia szabadalmi leírás 1. sz. vegyülete) és az 5-(2-ciano-benzil)-4,5,6,7-tetrahidro-tieno[3,2-c]piridinnel, a továbbiakban „B” referencia-vegyülettel (a 2 345 150 sz. francia szabadalmi leírás 8. sz. vegyülete) összehasonlítva végeztük. Toxikológiai vizsgálatok A kísérletben az akut, a krónikus, a szub-krőnikus és a késleltetett toxicitásokat vizsgáltuk. A teszteket különböző állatokon, mégpedig egéren, patkányon és nyúlon végeztük. A kísérletek kimutatták az (I) általános képletű vegyületek alacsony toxicitását és jó kompatibilitását. Példaképpen az I. táblázatban felsoroljuk a Miller és Tainter módszere szerint kiszámított LD30 értéket egy nap alatt 1 testsúly kg-ra számítva. Az adagolás egéren intravénásán történt. Az eredmények a találmány szerint előállított származékokkal és az „A” és „B” referencia-vegyületekkel kapott értékek. Az eredmények azt mutatják, hogy az (I) általános képletű származékok toxicitása legalább a fele vagy a negyede az „A” és „B” vegyületek toxicitásának. A tesztek azt is mutatják, hogy a találmány szerint előállított vegyületek nem okoznak lokális vagy általános reakciót vagy a biológiai kontroll ^avarát, vagy I. táblázat Származékok LD50 1. SZ. 113 mg 2. SZ. 116 mg 3. sz. 125 mg 4. sz. 110 mg 5. sz. 286 mg 6. sz. 121 mg 7. sz. 254 mg 8. sz. 278 mg 9. sz. 118 mg „A ’ referencia-vegyület 55 mg „B ’ referencia-vegyület 45 mg mikroszkopikus vagy makroszkopikus sérülést a különböző vizsgált állatfajtákon a végzett kísérletek során. Az egymást követő generációk vizsgálata nem mutatott teratogén hatást. Farmakológiai vizsgálatok A teszt során a trombocita-aggregációt gátló és trón bózisgátló hatást vizsgáltuk az „A” és „B” référença-vegyületekkel összevetve. 1. T-ombocita-aggregáció-gátló hatás Wistar patkányok nyaki verőeréből vérmintát veszünk, melyet előzőleg a teszt-vegyülettel kezeltünk. A ci ráttal kezelt és centrifugált vér vizsgálata szerint a plazma 600000±20000 vérlemezkét tartalmaz 1 mm3-ben és ezt használjuk valamennyi aggregációmérésnél. a) Trombocita-aggregáció mérése ADP-vel (adenozin-difoszfáttal) 0,4 ml plazmát kezelünk egy szilikonizált mágnesvassal ellátott szilikonizált csőben. A csövet egy aggrege méterbe vezetjük, amely egy optikai sűrűség változásait jegyző készülékkel van összekötve. Amikor a fém transzmissziója állandó értéket ér el, akkor 0,5 ml 10 m adenozin-difoszfátot tartalmazó oldatot vezetünk a csőbe. A trombocita-aggregáció ekkor a fény transzmis ízíó növelését idézi elő, majd az ezt követő dezagg egáció következtében a fény transzmissziója csökken. Az így meghatározott optikai sűrűség maximális változása a trombocitáktól mentes plazma optikai sűrűségéhez viszonyítva az aggregáció intenzitását jellemzi. A. méréseket a vér mintavételétől számított 2 óra hosszat végezzük és ezt a mintát 3 órával a teszt-vegyülettel történt kezelés után vesszük. b) ^rombocita-aggregáció mérése kollagénnel Az ADP-oldatot kollagén-oldattal helyettesítjük (sznrvasmarhaínből extrahálva). c) Eredmények 20 patkányból álló csoportokat használunk. Minder csoport egyszeri dózisban kapja a teszt-vegyületet orálisan adagolva. A vegyületet különböző dózisokban adagoljuk 5 mg/kg-tól 100 mg/kg-ig terjedő tartományban. 5 10 15 20 25 O0 35 40 45 50 55 60 65 5
