183650. lajstromszámú szabadalom • Hőcserélő egység, különösen műanyagfeldolgozó géphez alkalmazható temperáló berendezésekhez

1 183 650 2 A találmány tárgya hőcserélő egység, különösen mű­anyagfeldolgozó gépekhez alkalmazható, folyékony hő­­hordozós temperáló berendezésekhez, amely egy merülő­szivattyút, hevítőszerkezetet és hűtőt tartalmazó tartály­ban van elhelyezve. Az ilyen jellegű temperáló berende- 5 zések az ipar számos ágában és részterületén, olyan gé­pekhez alkalmazhatók előnyösen, ahol a technológiai folyamat pontosan betartandó hőmérsékletek biztosítá­sát igényli. így például a vegyipari reaktorokban, lepárlók­ban, élelmiszeripari pl. tejpasztörizálókban, csokoládé- iq masszafőzőüstökben, vagy például textilipari festő­fürdőkben és lépcsős szárítókban egyaránt igény van pontos hőmérséklettartás iránt, és a tárgyi temperáló berendezések széles körben elteijedten fellelhetők az említett területeken. Ezen túlmenően temperáló be- 15 rendezéssel biztosítható pontos és egyenletes hőméisék­­lettartás mérőérzékelőkhöz, valamint kényes gépalkat­részek üzemi hőmérséklettartományban végzendő végső méretremunkálásához, így például fűtött köpenyű ka­landerhengerek melegköszörüléséhez is. 20 Temperáló berendezések különösen nagy és előnyös alkalmazási területét képezik a különböző műanyagfel­dolgozó gépek, ezenbelül az ilyen gépek adagolóhenge­rei, extrudercsigái, melegcsatomás szerszámai. Nem vé­letlen tehát, hogy ezen utóbbi alkalmazás ill. felhasználás 25 céljára számos temperáló berendezés kialakítása vált is­mertté. A 3 950 118 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás műanyagsajtoló berendezésekhez, ame­lyeknél a gép optimális működése szempontjából rend­kívül fontos a megmunkálás során uralkodó hőmérséklet 30 ellenőrzése és pontos betartása, olyan temperáló beren­dezést ismertet, amelynél folyékony hőhordozóként vi­zet alkalmaznak, és ezt egy csőrendszer útján vezetik a temperálandó géptartományokba. A víz egy spirális ala­kú csövön jut be a feldolgozógépbe, és a csőbe egy szabá- 35 lyozószelep van beépítve. Amennyiben egy ellenőrző hő­mérő azt jelzi, hogy a hőmérséklet a beállított, technoló­giailag ideális értéket meghaladta, úgy a szelep kinyit, és mindaddig hideg vizet enged be a feldolgozótérbe, amíg a kívánt hőmérséklet ismételten beáll. Egy másik, a 40 3 998 574 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szaba­dalmi leírásból megismerhető megoldás hasonló elven működik, itt azonban a szabályozás pneumatikus rend­szerű, és a túlhevülést hideg levegő időszakos behívásával akadályozza meg. További,lényegében ismert termosztát- 45 szabályozást megvalósító megoldásokat tartalmaznak a 3 981662 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli és a 2 311717 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli sza­badalmi leírások. Ezeknél a temperáló hőhordozóközeg, különösen víz túlhevülését egy hőérzékeny lemezelem, 50 előnyösen membrán elmozdulásával indikálják, és a le­mezelem elmozdulását egyben vezérlő-szabályozó be­avatkozásra használják fel. Egy a találmányunk szerintihez legközelebb álló, a 2 501986 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli szaba- 55 dalmi leírásból megismerhető szerkezeti megoldású tem­peráló berendezés lényegében egy motorral egybeépített merülőszivattyút tartalmazó tartályból áll, abolis a tar­tályban egy hőmérsékletvezérelt motorindító kapcsoló érzékelőeleme is el van helyezve. A berendezés a keringe- 60 tőszivattyú motorjának ki- ill. bekapcsolása útján a tem­perálóközeg hőmérsékletét lényegében szabályozott, ál­landó értéken tartja. Az összes említett ismert berende­zéstípus, de különösen ezen utóbbi, merülőszivattyús megoldás hiányossága, hogy részterheléses üzemmódban, 65 tehát olyankor, amikor csupán igen csekély mennyiségű hőhordozóközeget kell a temperálandó gép járataiban keringetni, a hőhordozóközeget tároló tartályon is csupán ezen kis mennyiségű hőhordozóközeg áramlik át, a tar­tályban tehát lényegében pangó folyadék van. Számot­tevő áramlási sebességek hiányában így a tartálytérben egyáltalán nem lép fel örvénylő, átkeveredést okozó tur­bulens folyadékmozgás, aminek következtében a hő­hordozóközeg az egyes tartály tartományokban eltérő hőmérsékletű, mivel a pangó folyadékban kedvezőtlenek a hőátadási viszonyok. További hátrány, hogy az olyan ismert berendezésekben, ahol az említett részterheléses üzemmódot, tehát a csupán kis mennyiségű folyadék­­cirkuláltatást a fogyasztóhoz, azaz a temperálandó gép­hez elmenő, vagy abból visszatérő vezetékág szelepes keresztmetszetszűkítésével, tehát fojtással érik el, a ke­ringetett folyadékmennyiség a szivattyú megengedett legkisebb szállítása alá csökkenhet, és ezáltal a szivattyú tartós károsodását, kiesését okozhatja. Különösen fenn­áll ennek veszélye olyan fogyasztókhoz, tehát feldolgozó­­gépekhez kapcsolt temperáló berendezéseknél, ahol a temperáló folyadékszükséglet jelentős időbeni ingado­zást mutat, ami különösképpen többmunkahelyes vagy többzónás műanyagfeldolgozógépek üzemmódjára jel­lemző. Egyidejűleg, a keringés kiesése, vagy nem ki­elégítő mennyisége esetén bizonyos tartományokban tel­jesen ellenőrizhetetlen hőmérsékletek léphetnek fel, amelyek, különösen a tartály pangó folyadékterébe be­nyúló hevítők környezetében erős helyi túlhevülést ered­ményeznek, aminek következtében a hőhordozó, maga a hevítő károsodhat, és tűzveszély léphet fel. A találmány célja az ismert fenti szerkezeti megoldá­sok hátrányaitól és hiányosságaitól mentes olyan tempe­ráló berendezés kialakítása, amely hely takarékos, nagy üzembiztonságú anélkül, hogy az ismertekhez képest je­lentős többletráfordítással járna. A találmány alapját annak felismerése képezi, hogy a kitűzött cél az ismert szerkezeti egységet tartalmazó temperáló berendezések olyan cirkulációs hőcserélő egy­séggel való kiegészítése ill. tökéletesítése útján érhető el, amelynek révén a temperáló berendezés tartályában egy további, a szivattyú üzemelése esetén állandóan működő belső hőhordozó-cirkulációt létesítünk és tartunk fenn, függetlenül attól, hogy a berendezéssel kiszolgálandó fo­gyasztó, tehát a mindenkori feldolgozógép mennyi hő­hordozóközeget igényel éppen. A kitűzött célt a fentiek értelmében olyan tárgyi hő­cserélő egység kialakításával érjük el, amelynek a hő­hordozót tartalmazó tartályban elrendezett merülő­szivattyúja, hevítője és hűtője van, és a hűtő a találmány szerint egy a merülőszivattyú nyomócsonkjára csatla­koztatott, belső terében mérőérzékelőt tartalmazó belső keringtető csővel ellátott zárt hűtőházba beépített mó­don van a tartályban elhelyezve, és a keringtető csőnek egy a hűtőházba nyíló nyitott vége, és egy a hűtőházból a tartály folyadékterébe benyúló, furatokkal ellátott zárt vége van. Előnyösnek bizonyultak a találmány sze­rinti hőcserélő egység olyan kiviteli alakjai, amelyekahű­­tőházhoz csatlakoztatott kivezető csővel vannak ellátva. A találmány szerinti hőcserélő egységes megoldásnak az az előnye az ismert temperáló berendezésekhez ké­pest, hogy a temperáló berendezésben a hőhordozó hő­mérséklete független a szükséges fűtő-, vagy hűtő telje­sítmény nagyságától, és a temperáló körből a felhasz­nálón keresztül áramló hőmennyiségtől függetlenül állan-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom