183636. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új anorexigén hatású peptidek előállítására
1 183 636 2 tudatzavaroknál is, amelyek bizonyos keringési zavarok vagy túlzott gyógyszerfogyasztás (például gyógyszerek útján történt íntoxikálódás) következtében lépnek fel. A felsorolt gyógyászati hatások biztosítása céljából az (I) általános képletű peptideket az állatgyógyászatban és az embergyógyászatban önmagukban vagy pedig a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy segédanyagokkal gyógyászati készítménnyé való alakítás után hasznosíthatjuk. A hatóanyag és a hordozó-, illetve segédanyag közötti mennyiségi és minőségi összefüggéseket a konkrét esetben használt hatóanyag oldékonysága és kémiai jellege, a beadás módja és a szokásos biológiai gyakorlat határozza meg. így például az étvágy és/vagy a táplálékfelvétel csökkentésére alkalmas hatóanyagmennyiség a szervezetbe juttatható orálisan szilárd formában hordozóanyagokkal, például cukorral, keményítővel vagy bizonyos agyagféleségekkel együtt. Hasonló módon megfelelő hatóanyagmennyiségek beadhatók orálisan oldatok vagy szuszpenziók formájában. A vegyületek parenterálisan is beadhatók injektálás útján. Az orális vagy parenterális beadás céljára gyógyászatiig elfogadható folyékony hordozóanyaggal, például vízzel, etanollal, propilén-glikollal vagy polietilén-glikollai alkotott steril oldatok vagy szuszpenziók alkalmazhatók. Az említett folyékony hordozóanyagok, illetve maguk az oldatok vagy a szuszpenziók egyéb oldott anyagokat vagy szuszpendált anyagokat, például izotőniás oldatok készítéséhez szükséges mennyiségű konyhasót vagy glükózt, továbbá például epesavak sóit, gimiarábikumot, zselatint, szorbitán-monooleátot, Polysorbat 80-t (szorbit oleátésztere és ennek etilén-oxiddal kopolimerizált anhidridje) vagy Tween 80-t tartalmazhatnak. Az (I) általános képletű peptidek dózisa függ a beadás módjától és a konkrét esetben alkalmazott hatóanyag milyenségétől, továbbá a kezelendő személytől. Általában a kezelést kicsiny, az optimális dózisnál lényegesen kisebb dózissal kezdjük el. Végül a dózist kis mértékű fokozatokban növeljük, míg az adott körülmények között az optimális hatást érjük el. Általában az (I) általános képletű vegyületeket olyan dózisokban juttatjuk a szervezetbe, amelyek az étvágy és/vagy a táplálékfelvétel csökkentését, a gyomor- és/vagy hasnyálmirigykiválasztás gátlását vagy a központi idegrendszer aktiválását idézik elő anélkül, hogy káros vagy hátrányos mellékhatások fellépnének. Az ilyen dózisok általában naponta testsúlykilogrammonként 1,0 Mg és 250 Mg között változnak, bár - miként korábban említettük - ezek a dózisok változtathatók. Különösen előnyös a napi testsúlykilogrammonkénti 5-100Mg-os dózistartomány, előnyösen osztott beadással. Azonos súlyra vonatkoztatva az (I) általános képletű peptidek egyes gyógyászati hatásai nagyobbak, mint egy sor olyan gyógyszeré, amelyeket azonos célokra alkalmaznak. Ezen túlmenően a legtöbb klinikailag alkalmazott étvágycsökkentő fenetil-aminnal rokon szerkezetű, és így jelentkeznek náluk az említett szerkezettel összefüggő nem kívánatos mellékhatások. Az (I) általános képletű peptidek szerkezete a fenetil-aminétől eltérő, így mentesek ezektől a mellékhatásoktól. Ezen túlmenően csekély a toxicitásuk és ezáltal biztonságosan alkalmazhatók. Az (I) általános képletű peptideknek az embergyógyászatban történő alkalmazásánál végrehajthatunk szisztémikus beadást intravénás, szubkután vagy intramuszkuláris injektálás útján, vagy pedig szublinguális vagy nazális beadást, a peptideket gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy segédanyagokkal együtt alkalmazva. Előállíthatok gyógyászati készítmények orális beadás céljára. E célból a hatóanyagot alkalmas ismert gyógyszergyártási higítóanyagokkal keverjük, majd önmagában ismert módon például tablettákká, kapszulákká, szuszpenziókká, emulziókká, oldatokká vagy diszpergálható porokká alakítjuk. A szilárd készítmények kapszulákba tölthetők orális beadás céljából. A kapszulák töltésére alkalmas készítmények a szilárd hatóanyagot olyan szilárd segédanyagokkal keverékben tartalmazzák, amelyek pufferoló hatásúak. Ilyen pufferoló hatású segédanyag a kolloid alumínium-hidroxid vagy a kalcium-hidrogén-foszfát. Ugyanilyen célokra alkalmazhatunk inert hordozóanyagokat, például laktózt is. A tabletta formájú készítmények be lehetnek a szokásos módon vonva vagy pedig előállíthatok habzó vagy nem habzó formában. E célra alkalmazhatók inert hígítóanyagok vagy hordozóanyagok, például a magnéziumkarbonát vagy a laktóz, szokásos szétesést elősegítő anyagokkal, például kukoricakeményítővel és alginsawal, illetve csúsztatokkal, például magnézium-sztearáttal együtt. Nazális beadásra alkalmas cseppek vagy permetezhető készítmények (spray) előállítása céljából az (I) általános képletű peptideket előnyösen steril vizes hordozóban alkalmazzuk. A hordozó tartalmazhat más oldott anyagot, például pufferoló vagy konzerváló anyagokat, valamint izotóniás oldat készítéséhez szükséges mennyiségű gyógyászatilag elfogadható nátrium-kloridot vagy glükózt. Az intranazális beadás esetén a dózistartomány naponta testsúlykilogrammonként 1,0-250 Mg, előnyösen 5-100 Mg-Az (I) általános képletű peptidek elkészíthetők nazális porként vagy befúvásra alkalmas szerként is. E célra valamely (I) általános képletű peptidet finom aprításban hasznosítunk egy gyógyászatilag elfogadható szilárd hordozóanyaggal, például finom eloszlású polietilénglikollai (Carbowax 1540), finom eloszlású laktózzal vagy nagyon finom eloszlású szilícium-dioxiddal (Cab-O-Sil) együtt. Az ilyen készítmények tartalmazhatnak más finom eloszlású adalékanyagot, például konzerváló, pufferoló vagy felületaktív anyagokat is. Az (I) általános képletű peptidek bejuttathatok a szervezetbe a későbbiekben ismertetett módon előállítható, lassú hatóanyagleadású vagy úgynevezett depothatású készítmények, előnyösen intramuszkuláris injekciók vagy implantátumok formájában. Az ilyen készítményeket úgy készítjük el, hogy naponta testsúlykilogrammonként 5-100 Mg hatóanyagot adjanak le. Gyakran kívánatos tehát az (I) általános képletű peptideket hosszabb perióduson át folyamatosan bejuttatni a szervezetbe. Ilyenkor lassú hatóanyagleadású vagy depot-hatású készítményeket hasznosítunk. Az ilyen készítmények vagy a hatásos vegyületnek egy gyógyászatilag elfogadható és ugyanakkor a testnedvekben rosszul oldódó sóját, például pamoasawal (2,2’-dihidroxi-l,l’-dinaftil-metán-3,3’-dikarbonsav), csersavval vagy karboxi-metil-cellulózzal alkotott sóját, vagy pedig valamely (I) általános képletű pepiidnek egy vízoldható sóját olyan védőanyaggal együtt tartalmazzák, amely meggátolja a hatóanyag gyors felszabadulását. Az utóbbi 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
