183602. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2,3,4-tetrahidro-izokinolin-3-karbonsav helyettesített acilszármazékainak előállítására

1 183 602 2 A találmány l,2,3,4-tetrahidro-izokinolin-3-karbon­­sav helyettesített acil-származékainak előállítására alkal­mas eljárásra vonatkozik. A 4.154.840 számú Egyesült Államok-beli szaba­dalmi leírás hasonló hatású, de eltérő szerkezetű és a 2.042.535 számú brit szabadalmi leírás pedig hasonló szerkezetű vegyületeket ismertet. Az l,2,3,4-tetrahidro-izokinolin-3-karbonsavhelyet­tesített acil-származékai az (1) általános képletnek felel­nek meg, a képletben R hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy benzilcsoport; Rí hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcso­port; R2 hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcso­port; Ar fenilcsoport; XésY egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoport, és m értéke 0 és 3 közötti szám. A találmány kiteljed az (I) általános képletű vegyüle­­tek gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóinak előállítására is. A találmány szerinti eljárással előállítható előnyös vegyületek az (la) általános képletnek megfelelő acile­­zett l,2,3,4-tetrahidro-izokinolin-3-karbonsavak,ekép­letben R, hidrogénatom vagy 1-3 szénatomos alkilcso­port, R2 hidrogénatom vagy 1—3 szénatomos alkilcso­port, és Ar, X és Y jelentése a fenti. Az eljárás vonatkozik az (la) általános képletű vegyü­letek gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóinak az előállítására is. A találmány szerinti eljárással előállítható további acilezett l,2,3,4-tetrahídro-izokinolin-3-karbonsavak az (Ib) általános képletnek megfelelő vegyületek, e képlet­ben R2 hidrogénatom vagy 1 — 3 szénatomos rövid­­szénláncú alkilcsoport, X és Y jelentése a fenti, és ezek gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sói. Különösen előnyösek a következő vegyületek: 2 - [2 - j (l-karboxi-3-fenilpropil)aminoj -1-oxopropil]­­-1,2,3,4 - tetrahidro - 3 -izokinolin -karbonsav; 2-[2-( i l-/etoxikarbonil/-3-fenilpropil j amino)-l­­oxopropil]- l,2,3,4-tetrahidro-3-izokinolin-karbonsav; 2-12- J (1-karboxi - 3- fenilpropil) amino j -1 -oxopropil ]­­-1,2,3,4-tetrahidro - 6,7-dimetoxi- 3-izokinolin-karbon­sav; 2-[2-( { l-/etoxikarbonil/-3-fenilpropil j amino)-l­­oxopropil]-l,2,3,4-tetrahidro-6,7-dimetoxi-3-izokinolin­­karbonsav Ugyancsak előnyösek e vegyületek gyógyszerészeti­leg elfogadható savaddíciós sói is. Az (I) általános képletű vegyületek aszimmetrikus szénatomokkal rendelkeznek, amelyeket az (1) általános képleten csillagok jelölnek. A találmány szerinti eljá­rásnál használt l,2,3,4-tetrahidroizokinolin-3-karbon­­sav L (S) konfigurációjú. Ez a konfiguráció biológiai aktivitásnál követelmény, és így a találmány szerinti aktív vegyületek mind az L(T). mind a DL-1,2.3,4- tetrahidro-izokinolin-3-karbonsavból leszármaztathatók. A csillagokkal jelölt központoknál jelentkező optikai és diasztereoizomerek, valamint racemátjaik és elegyeik szintén az (I) általános képletű vegyületek körébe tar­toznak. Az S konfiguráció előnyös ezeknél a központok­nál. Az (I) általános képletű vegyületek vízmentes formá­ban valamint szolvatált, így hidratált, alakban létezhet­nek. Általában a hidratált formák és a gyógyszerészetileg elfogadható oldószerekkel képezett szolvatált formák egyenértékűek a vízmentes és a nem szolvatált formákkal a találmány szempontjából. Az (I) általános képletű vegyületeket 1,2,3,4-tetra­­hidroizokinolin-3-karbonsavból állítjuk elő oly módon, hogy először megvédjük a karboxilcsoportot, előnyö­sen észter alakjában, például rövidszénláncú alkilcso­­porttal, benzil-csoporttal. A védett karbonsavat vala­mely N-védett aminosawal, például glicinnel vagy L- alaninnel, kapcsoljuk. A kapcsolást a szabványos peptid­­kapcsolási módszerek valamelyikével végezzük, amelyek a „The Peptides. Analysis, Synthesis, Biology, Vol. 1. Major Methods of Peptide Bond Formation, Part A”, [E. Gross, J. Meierhofer, Academic Press N.Y. (1979)] irodalmi helyen vannak leírva. Egy különösen hasznos módszer abban áll, hogy valamely dehidratáló szert, így diciklohexilkarbodiimidet használunk egymagában vagy reakcióképes észtereket képező reagensek, így 1-hid­­roxibenztriazol. jelenlétében megfelelő protonmentes oldószerben, így dimetilformamidban, acetonitrilben, tet­­rahidrofuránban vagy klórozott szénhidrogénekben. Ily módon a közbenső (N-védett-2-aminoacil/-l,2,3,4,-tet­­rahidroizokinolin-3-karbonsavésztereket kapjuk. A védő­csoportokat részben vagy teljesen eltávolítjuk, a válasz­tott védőcsoportoktól függően vízmentes savakkal, pél­dául hidrogénkloriddal ecetsavban vagy trifluorecetsawal metilénkloridban, vagy hidrogéngázzal és katalizátorral, és így közbenső dipeptidet kapunk szabad formában vagy észterként. Észtercsoporttal védett termékeket bázikus vagy savas körülmények között hidrolizálha­­tunk szabad sav-származékokká, vagy benzilészterek esetében pedig a katalitikus hidrogenolízist részesítjük előnyben. Az (I) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk a 2-(4-fenilvajsav)-résznek először glicinhez vagy L-alanin­­hoz való kapcsolásával, amely észterként lehet védve, így N - [ 2 - ( - 4 - fenilvajsav ) ] - helyettesített - glicin vagy -L-alaninszármazékot állítunk elő. A termék glicin- vagy alanin-részén levő savrészt szelektív módon felszabadítjuk, a keletkező monosavat vagy közvetlenül kapcsolhatjuk vagy az aminocsoport megfelelő blokkolását követően szabványos peptid­­kapcsoló módszerekkel az 1,2,3,4-tetrahidro-3-izokino­­lin karboxiláttá alakíthatjuk védett észterként. Az ész­tercsoportok és bizonyos aminvédő csoportok szelektív vagy teljes eltávolítása útján az (1) általános képletű vegyületekhez jutunk. A termékeket diasztereoizomerek elegyeként kapjuk, ezeket szabványos módszerekkel, így frakcionált kris­tályosítással vagy kromatográfiás úton az egyes izome­rekre szétválasztjuk. Az (I) általános képletű vegyületek különböző szervet­len vagy szerves savakkal savaddíciós sókat alkotnak, amelyeknek az előállítása szintén a találmány körébe tartozik. Az (I) általános képletű vegyületek gyógysze­részetileg elfogadható savaddíciós sóit hagyományos reakciókkal állítjuk elő, így a termék szabad aminosav vagy aminosavészter alakját egy vagy több egyenértéknyi olyan savval reagáltatjuk, amely a kívánt aniont szolgál­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom