183513. lajstromszámú szabadalom • Javított minőségű, rostos anyagokat tartalmazó készítmények és eljárás azok előállítására
1 183513 2 teget képeznek. Kívánt esetben a hordozófolyadék fölöslegét először kipréseljük vagy kicsorgatjuk a masszából, és ezután melegítéssel távolítjuk el a masszából a hordozófolyadék maradékát. A szuszpenziót a hordozófolyadék forráspontjáig terjedő, sőt esetenként annál magasabb hőmérsékleteken is felvihetjük a rostokra, feltéve természetesen, hogy a rostok a kezelés hőmérsékletén stabilok. A szuszpenziót azonban előnyösen legföljebb a hordozófolyadék forráspontjáig terjedő hőmérsékleteken visszük fel a rostokra, ennél magasabb hőmérsékletek alkalmazásakor ugyanis a gyors ütemű gázfejlődés következtében romolhatnak a késztermék jellemzői, ami csak megfelelő óvintézkedések alkalmazásával küszöbölhető ki. A szuszpenziót bármilyen ismert módszerrel, például ecseteléssel, permetezéssel, kenéssel, mángorlással, bemerítéssel, áztatással, levonókéses módszerrel, hengerléssel vagy impregnálással felvihetjük a rostos szubsztrátumra, sőt laza rostok esetén a rostos anyagokat és a rétegszerkezetű ásványi anyagot egyszerre választjuk le. A kívánt vastagságú bevonat kialakításához szükséges szuszpenzió-koncentrációt és felviteli módszert szakember általános ismeretei alapján könnyen megválaszthatja. A rétegszerkezetű ásványianyag-lemezkék felviteli módja esetenként az előállítandó készítmény megjelenési formájától függően is változhat; így például előfordulhat, hogy egyedi rostok, fonalak és fonatok kezeléséhez, szőtt, nemezeit vagy más módon egyesített rostos anyagok bevonásához, illetve rostanyagú tömbök kialakításához más és más felviteli módszert célszerű alkalmaznunk. Kívánt esetben a lemezkék szuszpenziójából gázkezeléssel habot képezhetünk, cs ezt a habot vihetjük fel a rostos szubsztrátumra. Ebben az esetben a kialakított készítmény az ásványianyag-lemezkéket sejtes szerkezetű, merev hab-mátrix formájában tartalmazza. A vermikulit-lemezkéket tartalmazó szuszpenziókat például az 1585104 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett eljárással alakíthatjuk merev habokká. Egyedi rostok, cérnák vagy fonalak bevonása esetén a találmány értelmében eljárhatunk úgy is, hogy a bevonatot a rost, cérna, vagy fonal gyártási folyamata során visszük fel. így például a rostok (például üvegrostok) fonási műveletébe iktathatjuk be a bevonási lépést, például úgy, hogy a nyers, frissen extrudált rostokat közvetlenül bevonjuk a lemezkék szuszpenziójával (a szuszpenziót például a fonófej nyílása(i) alatt megfelelő távolságban elhelyezett fuvókával permetezhetjük a rostokra), vagy a rostokat a bevonó szuszpenziót tartalmazó fürdőbe fonjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy az extrudálással kapott, még ragacsos nyers rostokat a lemezkéket tartalmazó porral szórjuk be; figyelembe véve azonban a lemezkék (elsősorban a vermikulit-lemezkék) öntapadóképességét, előnyösebben járunk el akkor, ha a lemezkéket nem száraz por, hanem szuszpenzió formájában visszük fel a kezelendő rostokra. A lemezkéket továbbá textilipari írezőszerekként is felvihetjük szuszpenzióikból a kezelendő rostokra, így például az üvegrostokra a 2016993 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásban vagy K. L. Loewenstein „The Manufacturing Technology of Continous Glass Fibre” című kézikönyvében (Elsevier-kiadás) ismertetett írezési módszerekkel vihetjük fel a szuszpenziót. A következő felviteli módszert elsősorban akkor alkalmazhatjuk, ha nedves leválasztással vagy papíripari technológiákkal alakítunk ki rostszövedékeket úgy, hogy a rostokat hordozó folyadék kai (rendszerint vízzel) készített szuszpenzióból választjuk le. Ekkor a rostokat és a lemezkéket együtt tartalmazó szuszpenziót készítünk például úgy, hogy a rostokat a lemezkék szuszpenziójában szuszpendáljuk, a lemezkéket a rostok szuszpenziójában szuszpendáljuk, vagy a lemezkék szuszpenzióját a rostok szuszpenziójával keverjük össze, és ezután egyszerre választjuk le a szuszpenzióból a rostokat és a lemezkéket. Ebben az esetben a képződő rostszövedék kezelhetőségének javítása érdekében kis mennyiségű szerves kötőanyagot, például gumi-latexet vagy polimer latexet adhatunk a szuszpenzióhoz. Kívánt esetben a szerves kötőanyagot utólag égetéssel eltávolíthatjuk a készítményből, ezt a módszert természetesen csak akkor alkalmazhatjuk, ha a rostok az égetés körülményei között stabilok maradnak. Miután felvittük a lemezkék szuszpenzióját a rostos szubsztrátumra, a nedves szubsztrátumból előnyösen préseléssel vagy kalanderezéssel eltávolítjuk az esetlegesen a rostszerkezetbe jutott levegőt (elsősorban a légbuborékokat). Ezzel az intézkedéssel esztétikusabb külső megjelenést biztosíthatunk a készterméknek, javíthatjuk a készítmény kezelhetőségét, és visszaszoríthatjuk a bevonat felhólyagzását tűz esetén. A találmány szerinti rostanyagú készítmények az azonos rostokból előkezelés nélkül kialakított készítményekénél lényegesen jobb tűz- és hőállósági jellemzőkkel rendelkeznek, annak ellenére, hogy a kezelt rostok K-értéke rendszerint kissé meghaladja a kezeletlen rostok K-értékét. A találmány szerinti kezeléssel az alacsony hőmérsékleteken olvadó rostokat magasabb hőmérsékleteken is hőállókká tehetjük; így például ha alacsony hőmérsékleteken olvadó üvegrostokra vermikulit-lemezkéket viszünk fel, az azbesztrostok, ásványi gyapot és kerámia-rostok hőállóságát megközelítő vagy elérő hőstabilitású termékekhez juthatunk. A találmány szerinti kezeléssel tovább fokozhatjuk a magasabb olvadáspontú rostok (például azbeszt-, ásványi gyapot és kerámia-rostok) hőállóságát. A találmány szerinti kezeléssel általánosan elérhető előny az, hogy a rétegszerkezetű ásványi anyagok lemezkéinek felvitele révén bármilyen éghetetlen rost vagy rostanyag tűz- és hőállóságát javíthatjuk. Miként már korábban közöltük, rétegszerkezetű ásványi anyagként előnyösen vermikulitot használunk fel. Ennek oka az, hogy a vermikulitot — azon túlmenően, hogy a rostos anyagokat tartalmazó készítményeknek jó tűz- és hőállóságot biztosít — kiváló öntapadóképességgel is rendelkezik. Ez a tulajdonság a rétegszerkezet kémiai megbontásával kialakított, vizes szuszpenzióból leválasztott vermikulit-lemezkékre jellemző elsősorban. A vermikulit-lemezkéket tartalmazó szuszpenziókból a hordozófolyadék (például víz) eltávolítása után visszamaradó lemezkék egymáshoz tapadnak és viszonylag szilárd vermikulit-réteget képeznek; a vermikulit-lemezkék öntapadóképessége folytán javul az azokat tartalmazó készítmények szilárdsága és tartóssága. A rostokra rakódott vermikulit-lemezkék ragasztóként viselkednek, azaz egymás-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
