183513. lajstromszámú szabadalom • Javított minőségű, rostos anyagokat tartalmazó készítmények és eljárás azok előállítására

1 183 513 2 hoz tapasztják a rostos szubsztrátum egyedi rostjait, illetve lehetővé teszik a késztermék egyéb anyagokhoz történő ragasztását például rétegelt termékek előállí­tása esetén. A rostokra felvitt bevonat — azon túlmenően, hogy növeli a rostok tűz- és hőállóságát — gőzállóságot (el­sősorban vízgőzállóságot) is biztosíthat a lemezke­­szuszpenziókból leválasztott rostos filmeknek. Az ás­­ványiagyag-lemezkék (elsősorban a vermikulit-lemez­­kék) vízgőz-átbocsátási együtthatója ugyanis igen kis érték; így az ásványianyag-lemezkéket hordozó rost­anyagú készítményeket igen előnyösen használhatjuk fel vízgőz hatására károsodó anyagok (például ha­bok, ahol a vízgőz behatolása az idő előrehaladtával csökkentheti a habok szigetelőképességét) vagy vízzel elbontható anyagok védelmére. Az éghetetlen rostok lemezkékkel történő bevoná­sának hatására a rostok lángállósága is fokozódik. Fi­gyelembe véve azonban, hogy a láng szétterülhet a ké­szítmény felületén, kívánt esetben a készítmény anya­gához lángmentesítő adalékanyagokat, például halo­­génvegyületeket, antimon-trioxidot, alumínium-tri­­hidrátot, borátot és/vagy foszfátokat is adhatunk. Rendkívül előnyös az is, hogy a rostokon kialakí­tott lemezke-bevonat kémiailag inert, pontosabban el­lenáll a savak és lúgok károsító hatásának. A talál­mány szerinti eljárással tehát a lúgos körülmények között egyébként fel nem használható rostokat (pél­dául üvegrostokat) ilyen területeken való felhaszná­lásra is alkalmasakká tehetjük. A találmány szerinti rostalapú készítmények egy speciális kiviteli alakjá­nak tekinthetők azok az alkáli-rezisztens üvegrostok, amelyek rétegszerkezetű ásványi anyag (elsősorban vermikulit) lemezkéiből álló bevonatot hordoznak. A korábbiakban ismertetett, rétegszerkezetű ásvá­nyi anyagok lemezkéiből álló, módosítatlan bevona­tot hordozó rostokból készített termékeket igen széles körben használhatjuk fel. Olyan alkalmazási területe­ken azonban, ahol a késztermék folyékony víz hatásá­nak lehet kitéve, előnyösen úgy járunk el, hogy a be­vonatot a vízállóság fokozása érdekében módosítjuk. A módosítatlan bevonatok folyékony víz hatására széteshetnek, megfelelő módosító kezeléssel azonban igen könnyen vízállókká tehetők. A vermikulit-lemez­­kéket tartalmazó anyagkeverékeket és készítményeket magnéziumsó (például magnézium-klorid) oldatával (például telített oldatával), ammóniával vagy alkil­­amin-gőzökkel végzett kezeléssel tehetjük vízállókká, eljárhatunk azonban úgy is, hogy a rostos szubsztrá­­tumra felviendő lemezke-szuszpenzióhoz vízállóságot fokozó adalékanyagot adunk. Ilyen megoldást ismer­tet a 0009310 A1 sz. közzétett Európa-szabadalmi be­jelentés. Vízállóságot javító adalékanyagokként víz­ben gyengén oldódó és vízzel lúgosán reagáló szem­csés anyagokat, például kalcium-oxidot és magnézi­­um-oxidot használhatunk fel. Vízállóságot javító adalékanyagként előnyösen magnézium-oxidot alkalmazunk, ez az adalékanyag ugyanis egyúttal a készítmény szilárdságát is növeli. A magnézium-oxidot különösen előnyösen adhatjuk a készítmény előállításához felhasznált gázkezelt (habo­sított) vermikulit-szuszpenziókhoz, ekkor ugyanis a magnézium-oxid a késztermék részét képező, sejtszer­­kezetíí vermikulit mátrix nyomószilárdságát is fokoz­za. A vízállóságot javító adalékanyagot rendszerint a lemezkék súlyára vonatkoztatva legföljebb 15 súlyzó, leggyakrabban körülbelül 10 súly% mennyiségben használjuk fel. A termékek folyékony vízben mért stabilitásának (azaz vízállóságának) javítása érdekében úgy is eljár­hatunk, hogy a lemezkék szuszpenziójához a felvitel előtt vagy a felvitel alatt valamely szilikon-polimer prekurzorát adjuk, majd a terméket víz jelenlétében savas gázzal kezeljük. Ekkor a prekurzor polimerizá­­lódik, és a termékben vízállóságot fokozó szilikon-po­limer képződik. Ilyen eljárást ismertet többek között a 81 03 459 sz. nagy-britanniai szabadalmi bejelentés. Eljárhatunk például úgy, hogy a szuszpenzióhoz nát­­rit m-metil-szilikonátot adunk, majd a kapott termé­ke; víz jelenlétében széndioxiddal kezeljük. A szén­­dioxidos kezelést a szárítással egy időben is végezhet­jük, azonban úgy is járhatunk, hogy a szárított termé­ket vízzel újra nedvesítjük és ekkor kezeljük szén­dioxiddal. A szuszpenzióhoz általában a lemezkék sú­lyára vonatkoztatva legföljebb körülbelül 5 súly%, leggyakrabban körülbelül 2 súly% szilikon polimer­­prekurzort adunk. \ találmány szerinti eljárásban a rétegszerkezetű ásványi anyagok leinezkéinek bármilyen szuszpenzió­ját felhasználhatjuk. A rétegszerkezetű ásványi anya­gok szerkezetének kémiai megbontására bármilyen is­mert módszert alkalmazhatunk. A vermikulit réteg­­szerkezetének kémiai megbontására alkalmas eljárás­módokat ismertet többek között az 1 015 385, 1 076786, 1 119305 és 1585 104 sz. nagy-briíanr’^ szabadalmi leírás, valamint a Micron 7, 247 (1976) közlemény. A rétegszerkezetű ásványi anyag szerkeze­térek kémiai megbontása révén kapott lemezke-szusz­­penziót előnyösen nedves osztályozásnak vetjük alá, amelynek során eltávolítjuk a nagyobb méretű ásvá­­nyhmyag-részecskéket. A vermikulit-lemezkék szusz­penzióinak nedves osztályozását például a 39510/76 és az 51425/76 sz. nagy-britanniai szabadalmi beje­lentés, valamint a 2741 859 sz. német szövetségi köz­­társaságbeli közrebocsátási irat ismerteti. A talál­mány szerinti eljárásban felhasználandó szuszpen­­ziőkból a nedves osztályozás során előnyösen az 50 mikronnál nagyobb méretű részecskéket távolítjuk el, azaz az eljárásban kolloid jellegű lemezke-szuszpen­­zickat használunk fel. Az 1585 104 sz. nagy-britan­­niri szabadalmi leírásban közöltek szerint előállított, mrjd nedves osztályozással 50 mikronnál kisebb ré­szecskeméretre beállított vermikulit lemezke-szusz­­peaziókban általában a részecskék körülbelül 40%-át a C,4—5,0 mikron méretű lemezkék teszik ki. A talál­mány szerinti eljárásban előnyösen ezeket a szuszpen­­zickat használjuk fel. A találmány szerinti, rostos anyagokat tartalmazó készítményeket az adott rost­­anyag-készítmények valamennyi ismert, szokásos al­­ka mazási területén felhasználhatjuk. További előnyt jelent, hogy a meghatározott célokra felhasználható rostanyagok körét jelentősen szélesíthetjük, azaz szá­mos alkalmazási területen olyan rostanyagokat is fel­használhatunk, amelyeket kedvezőtlen tűzállóságuk miatt az adott célra eddig alkalmatlanoknak tartot­tak . Hőszigetelési és tűzvédelmi célokra például az ed­dig egyedül alkalmasnak tartott azbeszt- és kerámia­rostokon kívül a kevésbé költséges, tűzállóvá tett üvegrostokat is felhasználhatjuk, míg a speciális, tűz­álló rostok hőstabilitását a találmány szerinti kezelés-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom