183419. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fémszalagok folyamatos öntésére
1 183 419 2 méreteit igen pontosan kell előállítani és fenntartani. A találmány szerinti megoldás egy másik célszerű kiviteli alakjánál, amelyet az 5., 6. és 9. ábrákon mutatunk be, a 14 öntőnyílást határoló felületek legalább egyike a fémolvadéknak ellenálló 40 lapból van kialakítva. Ez a 40 lap valamelyik tömbben lehet elhelyezve. Az ábrákon látható, hogy a 40 lap előnyösen a 14 öntőnyílás fölötti 24 közbülső tömbben van elhelyezve, azaz az öntési irányba eső részen van. Ennek az az oka, hogy az öntés során a 14 öntőnyílás fölső lapját nehezebb megfelelő méreten tartani, ezért célszerű valamely nagyszilárdságú 40 lapot elhelyezni ezen a részen. Természetesen a 14 öntőnyílást határolhatja alulról is hasonló 41 lap, amint az a 15. ábrán látható. A 15. ábrán bemutatott kiviteli alaknál történetesen mind alul, mind fölül ilyen 40, illetve 41 lapok határolják a 14 öntonyflást. Nyilvánvaló, hogy a 40 és 41 lapok anyaga olyan kell legyen, amely megfelelően ellenáll a fémolvadék hatásának. Emellett a 40 és 41 lapok mérettartóak és erózióval szemben ellenállóak kell legyenek, jóval fokozottabb mértékben, mint a 10 öntőedény egyéb részei. A 6. ábrán az is jól látható, hogy a 40 lap a 24 közbülső tömbben kialakított résekbe, vagy sínekbe illeszkedik. Elhelyezhető persze a 40 lap valamelyik tömb felületén is. A 40 és 41 lapok előnyösen megfelelő szigeteléssel, például fieberflax réteggel vannak lefedve, vág)' peremeiknél a résekben ilyen szigetelőanyag van betömködve. A 40 és 41 lapok hossza általában nagyobb kell legyen, mint a 14 öntőnyílásé, így végei a 10 öntőedény 30 alsó tömbje és 24 közbülső tömbje közé vannak befogva. Egy célszerű kiviteli alaknál a 40 lap bórnitridből van kialakítva. Tennészetesen egyéb anyagokat is lehet erre a célra alkalmazni, például szilíciumnitridet, szilíciumkar - bidot, bórkarbidot, kalciumoxidot, alumíníumoxidot, cirkonoxidot, stabilizált cirkonszilikátot, grafitot, alumíniumoxid grafitot, tűzálló agyagot, agyaggrafitot, kvarcot, magnéziumoxidot, krómmagnezitet vagy ezek tetszőleges kombinációját. Mint már korábban említettük a 10 öntőedény 32 bevezető járata kapcsolatban áll a 34 teknővel. Egy célszerű kiviteli alaknál a 32 bevezető járat csőszerűén van kialakítva több egymásra helyezett tömbben. A 10 öntőedény kialakításánál a felhasznált tömbök száma elsősorban attól függ, hogy milyen magasra kell kialakítani a 32 bevezető járatot ahhoz, hogy a 14 öntőnyíláson kiáramló fémolvadék szabályzását a megfelelő metallosztatikus nyomással tudjuk biztosítani. Az öntési nyomás ugyanis közvetlen összefüggésben van a fémolvadék metallosztatikus magasságával. A metallosztatikus magasságot viszont könnyedén lehet változtatni attól függően, hogy hány tömböt helyezünk egymásra. A találmány szerinti megoldás egy alapvető előnye, hogy a 32 bevezető járatot alkotó tömbök a legkülönbözőbb 10 öntőedényeknél újra és újra felhasználhatók. Az 5. és 6. ábrákon látható,hogy milyen a találmány szerinti 10 öntűedény egy célszerű kiviteli alakjánál a 14 öntőnyílás és az azt határoló 40 lap kialakítása. A gyakorlatban igen előnyös, ha a 10 öntőedény egy vagy több 42 fúvatólándzsával van ellátva. A 42 fúvatólándzsák 44 hegye benyúlik a 14 öntőnyílás környezetében kialakított kamrákba és a 40 lapok külső felülete felé irányul. Az 5. és 6. ábrákon az is látható, hogy a kamrákból 46 járatok vezetnek a szabadba. Ezeken a 46 járatokon át távozhatnak a bevezetett reaktív gázok elégése során létrejövő égéstermékek. 4 Nyilvánvaló, hogy a találmány szerint tetszőleges számú 42 fúvatólándzsát alkalmazhatunk, az öntendő szalag szélességétől függően. A bemutatott konstrukciónál a 40 lap hőmérsékletét a kívánt értékre lehet beállítani még az öntés megkezdése előtt a 42 fúvatólándzsák segítségével. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a 40 lapoknak az öntési hőmérsékletet megközelítő hőmérsékletre történő melegítése az öntési folyamat megkezdése előtt megakadályozza a fémolvadék lefagyását a 12 üregben vagy a 14 öntőnyílásnál vagy egyéb helyen, ahol az öntés megkezdésekor ilyen jelenség fel szokott lépni. A találmány szerinti megoldás egy célszerű változatánál magas hőmérsékletű acetilén lángot irányítunk a 42 fúvatólándzsákból a 40 lapok felé. Annak érdekében, hogy a 42 fúvatólándzsákból kiáramló gázok, illetve a láng kedvezőtlen hatását kiküszöböljük, a 40 lapokat 48 hőálló-hővezető réteggel lehet bevonni, a kamra felé eső oldaluk legalább egy részén, ahol a 42 fúvatólándzsák lángja a 40 lapoknak ütközik. Egy ilyen 48 hőállóhővezető réteg kiküszöböli a láng káros hatását, beleértve a vegyi hatást is és emellett elősegíti a hőátadást a 40 lapokon át a 14 öntőnyílás felé. Általában a 48 hőállóhővezető réteg grafitból van, de természetesen egyéb anyagok is alkalmazhatók. Amint már korábban ezt is említettük, a találmány szerinti berendezésben alkalmazott tömbök függőleges irányban vannak összekapcsolva és összeerősítve. Az öszszeerősítés egy célszerű kiviteli alakja látható a 7. és 8. ábrákon. A 30, 24, 22 és 20 tömböket 50 alaplap tartja oly módon, hogy 51, 52, 53 és 54 menetes rudak, valamint 56 és 58 szorítópántok szorítják le a tömböket. A 7. ábrán látható, hogy a jobb oldali 58 szorítópánt adja át a tömítettséghez és a helyzettartáshoz szükséges erő legnagyobb részét. Egy célszerű megoldásnál az 58 szorítópántot 60 rugók nyomják lefelé, és így az üzemelés közben fellépő esetleges kisebb alakváltozások nem gyengítik a szorító erőt. Az 56 szorítópánt, amely a 7. ábra bal oldalán látható, azt biztosítja, hogy a tömbökből alkotott blokk ne billenjen a 16 öntőfelület felé akkor sem, ha valamilyen alakváltozás, például a folyamatos nyomás hatására létrejövő összehúzás lép fel. Jóllehet az ábrán nem tüntettük fel, az 56 szorítópánt is lehet rugós megtámasztású és segíti a szivárgás biztos illeszkedést az elemek között. Ez a szorítóerő biztosítja a 62 csapolódugd megfelelő illeszkedését is. Erre azonban később még visszatérünk. A 10 öntőedény elemeinek csavarokkal, rudakkal vág}' egyéb szorítóelemekkel mechanikusan történő öszszekapcsolása mellett alkalmazhatunk ragasztókat, cementeket, például alumíniumoxid-szilíciumoxid cementet vagy egyéb közegeket, amelyek megakadályozhatják a fémolvadéknak a tömbök közötti kiszivárgását. Az 5. és 7. ábrákon az is látható, hogy a 10 öntőedény alsó részén 62 csapolódugó van elhelyezve. A 62 csapolódugót célszerűen a 14 öntőnyílás szintje alatt kell elhelyezni. Feladata az, hogy biztosítsa a fémolvadéknak a 10 öntőedényből történő elvezetését, ha azonnal meg akarjuk szüntetni a 14 öntőnyíláson át történő kiáramlást. A szakember számára nyilvánvaló, hogy ez a művelet bizonyos esetekben rendkívül fontos és ilyenkor lehetőség szerint minél gyorsabban kell leállítani az öntést. Ellenkező esetben egyenetlen vagy megszakított fémolvadék sugár áramolhat ki a 14 öntőnyíláson át. ami a gyorsan mozgó öntüfelületre kerülve tönkreteheti az öntött szalag minőségét. Ezért az ilyen, rendszerint az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 65
