183400. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9-karbamoil-9-amino-alkil-fluorén-származékok előállítására

183 400 2 aránylag enyhe körülmények között végezni a művelete­ket, például kb. szobahőmérséklettől kb. 70 °C-ig ter­jedő hőmérsékleten és kb. 2—kb. 4 atmoszféra hidro­gén-nyomáson. Ugyancsak ajánlatos savas körülmények között, legelőnyösebben jégecetben dolgozni. A fent em­lített szerves oldószerek alkalmazhatók, de előnyösebb, ha nem használunk oldószert, az ecetsav kivételével. Az olyan vegyületek előállítására, amelyekben R1 * 3 * * jelentése hidrogénatom és R2 jelentése alkil-csoport — előnyösen úgy járhatunk el, hogy a 9-(3-aminopropil)­­vegyületet a megfelelő aldehiddel vagy ketonnal reagál­­tatjuk a Schiff-bázis előállítására, és a Schiff-bázist arány­lag enyhe körülmények között hidrogénezzük — például palládium katalizátorral, kb. 1—kb. 4 atmoszféra nyo­máson, mérsékelt hőmérsékleteken, kb. szobahőmérsék­let — kb. 50 °C között - a kívánt termék előállítására. Az alkilamino-propil vegyületek ugyancsak úgy állít­hatók elő, hogy a 9-(3-amino-propil)-fluorént a szokásos módon alkilezzük az R2 helyettesítő bevitelére. Azalki­­lezési reakciókat úgy hajtjuk végre, hogy az alkilezőszert egy bázis, például a találmány szerinti vegyületek szinté­zisének ismertetésében leírt bázisok egyike, vagy egy ter­cier ámin (például piridin vagy trietilamin) jelenlétében alkalmazzuk, közömbös szerves oldószerben. Az alki­­lezőszerek közé tartoznak a halogenidek, például a kí­vánt R2 csoporttal képzett bromidok vagy kloridok, amelyek R2X képletűek, ahol X jelentése halogén, elő­nyösen klór- vagy brómatom. Az ilyen alkilezőszerekre jellemző példa az allilbromid, az 1-bróm-bután és ha­sonló vegyületek. Az ebben a lépésben használható oldó­szerek ugyanazokat a típusokat foglalják magukban, amelyeket a találmány szerinti vegyületek előállításának tárgyalása során a fentiekben ismertettük. A következő készítményeket annak szemléltetésére mutatjuk be, hogy az I általános képletű közti termékek­ből hogyan állíthatók elő az antiaritmiás hatású végter­mékek. 1. készítmény 6,56 g 9-karbamoil-9-(2-ciano-etil)-fluorént összekeve­rünk 75 ml izopropilaminnal és 2 g jrlatinaoxid jelenlété­ben 4 atmoszféra nyomáson és 60 C-on 16 órán át hid­rogénezzük az elegyet. A reakcióelegy 0,05 mól moleku­láris hidrogént (az elméleti mennyiség) vesz fel. A reakcióelegyet szűrjük és vákuumban szilárd anyaggá pároljuk be. A szilárd terméket tetrahidrofuránban fel­vesszük és szárazra pároljuk, és ezt a műveletet három­szor megismételjük a visszamaradt izopropilamin eltávo­lítására. A visszamaradt szilárd anyagot etilacetátban old­juk és kétszer extraháljuk In sósavval. A savas kivonato­kat egyesítjük, etilacetáttal mossuk és etilacetátot réteg­­zünk rá. A keveréket 50 %-os nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk; a termék ekkor kicsapódik a vizes réteg­ből és feloldódik az etilacetát-rétegben. A bázisos réteget elkülönítjük és kétszer extraháljuk további etilacetát­­mennyiségekkel. Az egyesített szerves rétegeket vízzel és telített nátriumklorid oldattal mossuk, 16 órán át nát­riumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és vákuumban szilárd 9-karbamoil-9-(3-izopropilaminopropil)-fluorénné párof juk be; o.p. 94—95 °C. A szilárd anyagot metanolban oldjuk, szűrjük és vízmentes sósavval kezeljük. Az olda­tot vákuumban szárazra pároljuk, a szilárd terméket me­tanolban felvesszük és kétszer megismételve a műveletet bepároljuk, a hidrogénklorid maximális lehetséges mér­tékű eltávolítására. A szilárd anyagot 10 ml forró kloro­formból kristályosítjuk. A kristályokat szűrjük, hideg kloroformmal mossuk és vákuumban 60 °C-on szárítjuk. 2,1 g 9-karbamoil-9-(3-izopropilaminopropil)-fluorént kapunk sósavas sóként, amelynek o.p. értéke 216,5- -217°C. 2. készítmény 500 g 9-karbamoil-9-(2-cianoetil)-fluorént, 1400 ml izopropilamint és 100 g 5 %-os palládium/szén katalizá­tort bemérünk egy 4 literes nagynyomású hidrogénező készülékbe és ezt 100 atm. hidrogén-nyomás alá helyez­zük. A reakcióelegyet 100 °C-on 10 órán át kevertetjük és melegítjük, majd lehűlni hagyjuk. A reakcióelegyet ezután tetrahidrofuránnal kiöblítjük a reaktorból és a ke­veréket szűrjük. A szűrletet szárazra pároljuk, a terméket elkülönítjük és az 1. készítménnyel kapcsolatban leírtak szerint hidrogénkloriddá alakítjuk. 391 g 9-karbamoil-9- (3-izopropilaminopropil)-fluorént kapunk hidroklorid alakjában, amely azonos az 1. készítménnyel. 3. készítmény 3,3 g 9-karbamoil-9-(2-cianoetil)-fluorént 95 ml jég­ecetben 4 atm. nyomáson és szobahőmérsékleten 2 órán át hidrogénezünk 1,5 g platinaoxid katalizátor jelenlété­ben. Az oldat az elméleti hidrogén-mennyiséget (0,025 mól) veszi fel. Ezután vákuumban eltávolítjuk a jégecetet és a maradékot etilacetát/ln sósav elegyben megosztjuk. A vizes réteget elkülönítjük és etilacetáttal mossuk; a savas oldatot 50 %-os nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk és kétszer extraháljuk etilacetáttal. Az egyesített szerves rétegeket vízzel mossuk, majd telített nátriumklorid-oldatos mosást végzünk. Az elegyet nát­riumszulfát fölött szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepá­roljuk. 2,3 g fehér szilárd anyagot kapunk; o.p. 146- -149 °C (bomlik). A szilárd terméket NMR technikával elemezzük egy 60 mHz-es készülékben, CDCl3-ban, belső standardként tetrametilszilán alkalmazásával. Az amin-protonokat egy széles szingulett jelzi delta=l,0-nál (2H); ez D2 O-val helyettesíthető. Az előbbi terméket, a 9-(3-aminopropil)-9-karbamoil­­fluorént felvesszük In sósavban, szűrjük és vízzel 100 ml térfogatra hígítjuk. Az oldatot ezután liofrlizáljuk. A szi­lárd terméket olymódon kristályosítjuk, hogy 50 ml me­tanolban oldjuk, a metanolt ledesz tül áljuk, és etilacetát­tal helyettesítjük, állandó térfogat fenntartása mellett. A szüárd terméket szűréssel elkülönítjük és vákuumban 60 “C-on szárítjuk 1 g 9-(3-aminopropü)-9-karbamoü­­fluorén-hidrokloridot kapunk; o.p. 198-200 °C. 4. készítmény 13 g 9-(2-cianoetü)-9-(N,N-dimetilkarbamoü)-fluorént 115 ml izopropüamin és 3 g 5 %-os palládium/szén jelen­létében hidrogénezzük, 100 atm. nyomáson és lOOX-on, 10 órán át. A reakcióelegyet ezután tetrahidrofuránnal kimossuk a reaktorból, szűrjük és vákuumban betömé­­nyítjük. 17 g olajat kapunk, amelyet dietüéterben ol­dunk és az oldatot jeges vízbe öntjük. Az éteres réteget 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom