183343. lajstromszámú szabadalom • Olló rendszerű vágandó anyaghoz, főként hengerelt gyártmányokhoz

1 183 343 2 A találmány tárgya olló rúdszerű vágandó anyagok­hoz, főként rúdszerű hengerelt gyártmányok, különö­sen bugák leszabásához vagy feldarabolásához, olyan kés­tartóegységgel, amelynek egy munkacsapágyon egymás­hoz képest forgathatóan ágyazott két késtartója van. A bevezetőben ismertetett típusú, profilos anyagok darabolására szolgáló olló, közismert nevén bugaolló megismerhető például a 255 171 Isz. svájci szabadalmi leírásból. Ennél az olló a vágandó anyag bevezetésére szolgáló adagolószerkezethez képest rögzített magassági helyzetben van elrendezve, ahol a késtartók egyike rugózóan utánengedő módon van megtámasztva és a má­sik késtartóhoz képesti kiindulási helyzete tekintetében a mindenkori vágandó anyag profilalakjához való igazo­dás érdekében beállíthatóan van kialakítva, azonban nem rendelkezik számottevő magassági állíthatósággal az ada­gol ószerkezethez képest. Egyébként a mozgatható kés­tartó tengelyrendezése a fő profilfelületekhez képest ferde irányú vágási folyamat speciális követelményeinek megfelelően van meghatározva. Lengő, vagyis köralakú munkamozgást végrehajtó késekkel felszerelt ollóknál különböző keresztmetszetű vágandó anyagok feldolgozása esetén, különösen henger­műhöz való közvetlen csatlakozásnál az a probléma lép fel, hogyan lehet hozzáigazítani a vágási hely és ezzel a kések, valamint a késtartók helyzetét a különböző vá­gandó anyagméretekhez és adott esetben a vágandó anyag különböző kilépési illetve bevezetési magassági helyzetéhez. Ebben a tekintetben az ismert konstrukció továbbfejlesztést igényel, mivel így az egész olló számára külön felszerelt és körülményesen kezelhető helyzet­beállító szerkezetek szükségesek. A találmány által megoldandó feladat ezért olyan, lengő késekkel felszerelt olló létrehozása, amelyre a vágandó anyag különböző méreteihez és bevezetési ma­gasságaihoz való alkalmazkodóképesség jellemző, egy­szerű kezelhetőség mellett. A kitűzött feladatot a találmány értelmében a beve­zetőben említett típusú ollónál azáltal oldjuk meg, hogy a két késtartót tartalmazó késtartóegység a gépállvány­hoz illetve egy rúdanyagot bevezető adagolószerkezethez képest egy, a vágási hely középtengelyétől eltoltan elhe­lyezkedő lengéstengely körül lengethetően van ágyazva és mozgató-rögzítő hajtással van ellátva. A késtartóegy­ség így kialakított, rögzítőhajtással ellátott lengőcsap­ágyazása lényegesebb üzemmegszakítás nélkül lehetővé teszi a kívánt magassági igazodást a hajtások megfelelő vezérlése által és valamennyi helyzetbeállítás esetén a levágandó rúd- vagy bugaszakasz biztos megtámasztással rendelkezik a vágási erő nyomatéka ellen. A lengőcsap­ágyazás lehetővé teszi nagyobb ollók illetve késtartó­egységek nagy pontosságú és viszonylag kis építési ráfor­dítást igénylő mozgatható és beállítható elrendezését is. A találmány egyik különleges továbbfejlesztése értel­mében a vágandó anyagot bevezető adagolószerkezethez és a gépállványhoz képest mozgatható késtartó a munka­csapágyhoz képest eltoltan elhelyezett lengőcsapágyon van ágyazva. Ezáltal az említett mozgató-rögzítő hajtás hatására mindkét késtartó olyan mozgatási sugárral tör­ténő állítási mozgatása illetve magassági állítása valósul meg, amely sugár a késtartó-emelőkar vágástechnológiai­­lag indokolt megválasztásától, vagyis a vágási hely és a munkacsapágy távolságától függetlenül méretezhető és amely a kések lengő beállítással kapcsolatos szögválto­zásainak alacsony értéken tartása érdekében különösen megnövelhető. A vágási helynek a munkacsapagy és a munkavégző hajtás egyik vagy mindkét késtartón kiala­kított csatlakozási pontja közötti tartományban való el­rendezése ezzel összefüggésben azt az előnyt kínálja, hogy egy erőátalakító emelőkar-viszonyt lehet ily módon megvalósítani a két, munkavégző hajtással ellátott kés­tartóból álló gépegység viszonylag csekély belső hajlító­nyomatékok általi igénybevétele mellett. A vágási erők és az általuk kiváltott hajlító nyomatékok egyébként csak erre a gépegységre korlátozódnak és nem adódnak tovább a gépállvány által, aminek következtében ez utóbbi viszonylag csekély igénybevételeknek van kitéve és könnyű szerkezetként lehet kivitelezni. A találmány egyik lényeges továbbfejlesztése azt irá­nyozza elő, hogy egyfelől a vágási hely, másfelől pedig a késtartóegység lengőcsapágya a munkacsapágyhoz képest legalább megközelítőleg egymással szemben van elren­dezve. Ezáltal különleges előnyök adódnak a vágási fo­lyamat tekintetében illetve a késeknek a különböző pro­fimagasságú vágandó anyagokhoz való helyzetillesztése tekintetében, mégpedig az alábbi módon: A vágási folyamat kifogástalan lezajlásának egyik lé­nyeges feltétele általában, hogy a vágó késélek a vágás kezdetekor lehetőleg egyenletesen feküdjenek fel a vá­gandó anyag profilfelületein. Ez különösen érvényes arra a követelményre való tekintettel, hogy a rúdszerű vá­gandó anyagok minél kisebb hossztengelyre keresztirá­nyú eltolódásnak illetve terhelésnek legyenek kitéve. Vi­szonylag egyszerű profilalakzatoknál, például négyzetes vagy téglalapalakú bugakeresztmetszeteknél ez általában biztosítható a keresztmetszet alakjához igazodó felső és alsó kések segítségével. A jelen találmány tárgyához tar­tozó ollóknál a lengő késtartók és az ennek megfelelő körívalakú késmozgás esetében azonban a késélek egyén­it tes felfekvése mindenekelőtt csak a két késtartó bizo­nyos szöghelyzeténél, vagyis a vágandó anyag adott pro­filmagassága esetén biztosított, míg más keresztmetszeti magasságoknál szögeltérések jelentkeznek a késélek és a profilfelületek között a vágás kezdetekor. Ez érvényes az olló olyan üzemmódjára is, ahol mindenekelőtt a ké­sek egyikét, például a felső kést, vágóéleivel felfektetjük a profilra, és ez a felső kés az ezt követő vágási folyamat során végig megtartja rögzített helyzetét a v gépállvány­hoz illetve a vágandó anyagot bevezető adagolószerke­zethez képest, mialatt a másik kés, például az alsó kés hajtja végre a tulajdonképpeni vágási löketet. Az első kést a következőkben, befogókésnek, a másodikat pedig lcketvégző késnek nevezzük. Az előbbi tehát már a vágási folyamat előtt elfoglalja a vágás kezdetekor vál­tozatlanul maradó szöghelyzetét, míg az utóbbi a vágás kezdetekor hatásos szöghelyzetét löketvégzés közben éri el. Mindegyik esetben egy lehetőleg pontos felfekvés illetve szögazonosság kívánatos a késélek és a profilfelü­­letek között a vágás kezdetekor. Ezt a találmány szerinti lengő késtartóknál a késtartóhoz képesti késállítással tö­kéletesen el lehet érni, oly módon, hogy a késtartók szöghelyzetei a vágandó anyag profilmagasságától függet­lenül változatlanok maradjanak. A találmány erre irányuló továbbfejlesztéseit az alábbiakban még ismertet­jük. Mindenesetre a késélek szöghelyzeteinek lehető leg­csekélyebb változása kívánatos a vágás kezdetekor a kü­lönböző profilmagasságokra vonatkoztatva. Ez utóbbi az előbb említett jellemzőkkel, vagyis egy­felől a vágási hely, másfelől a késtartóegység lengőcsap­ágyának a munkacsapágyhoz képesti egymással szemben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom