183283. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immunokémiailag reaktív komponensek kvalitatív és kvantitatív meghatározására
1 183 283 2 A találmány szerinti megoldásban a hidrofób szol formájában alkalmazható színes szerves vegyületek körébe tartoznak mindazok a hidrofób szerves színezékek és pigmentek, amelyek vízben nem vagy csak igen korlátozott mértékben oldhatók. E vegyületek között meg kell említenünk még a vízoldható szerves színezékeket is, amennyiben azok megfelelő koncentrációban asszociációs kolloidokat alkotnak, amelyek akár előzetes térhálósodással, akár anélkül stabilizálhatok. Továbbá használhatunk leuko-csávaszínezékeket is, amelyek vizes alkálikus közegben oldhatók és oxidációval átalakíthatok eredeti, színes, vízoldhatatlan formájukba. Ezek közé tartoznak a vízoldható és szulfát-félészter formájában stabilizált leuko-csávaszínezékek is. A színezék komponensek további hasznos csoportját azok a színezékek alkotják, amelyek önmagukban vízben oldhatók, és akár színesek, akár nem, átalakíthatok vízben oldhatatlan színezékekké. Ezt az átalakítást azután végezzük el, hogy in situ végrehajtottuk az összekapcsolást (például oxidációval vagy diazo-kapcsolással). Az alábbiakban — a Colour Index hivatalos nomenklatúráját használva — felsorolunk néhány, a fent említett csoportokba tartozó színezéket: diszperziós színezékek, oldószeres színezékek, pigmentek, csávaszínezékek, szulfurszínezékek, pácszínezékek, oldhatóvá tett (leuko) csávaszínezékek, oldhatóvá tett (leuko) szulfurszínezékek, azoszínezékek, oxidáló bázisok, színtartó színezékek és a hivatalosan még meg nem nevezett transzferszínezékek. A nyomjelzőkként használt kolloid színezékszemcsék számos ismert eljárással előállíthatok. Ezzel kapcsolatban utalunk a következő szakirodalmi helyekre: Kruyt (Ed.), „Colloid Science”, I, Elsevier, Amszterdam (1952); Venkataraman (Ed.), „The Chemistry of Synthetic Dyes”, Academic Press, New York, I (1952), II (1952), III (1970), IV (1971), V (1971), (7(1972), K// (1974), VIII (1978); Dollmetsch, „Untersuchungen über die Ursachen der Agglomeration von Dispersionsfarbstoffen durch Farbstoffhilfsmittel beim Färben”, Forschungsbericht Neue Serie No. 2, Institut für Chemiefasern der Institut für Textil- und Faserforschung, Stuttgart (1976); Leube, Textil Praxis International, 6, 733-737 és 7, 823-831 (1978). A találmány szerinti eljárás különösen alkalmas immunokémiailag reaktív komponensek, így például haptének, antigének és antitestek kvalitatív és/vagy kvantitatív meghatározására vizes vizsgálati közegben, de felhasználható még az ilyen komponensek hisztológiai vagy citológiai meghatározására is. Ennél az oknál fogva a találmány tárgyát képezik még az új immunokémiai reagensek is, amelyek valamilyen hidrofób - általában szerves — színezék vagy pigment szemcséinek vagy az említett színezéket vagy pigmentet tartalmazó polimermagok vizes diszperziójából állnak, amelyhez akár közvetlenül, akár közvetve valamely immunokémiailag reaktív komponens kapcsolódik. A találmány tárgyát képezi még az említett immunokémiai reagenst tartalmazó új vizsgálati berendezés is. Az immunokémiailag reaktív komponensnek a szemcsékhez való közvetlen vagy közvetett hozzákapcsolása alatt bármilyen kémiai, fizikai vagy fizikai—kémiai kötéskialakítást értünk. E kötéstípusok közül példaként megemlítjük a következőket: kémiai kovalens kötés, hidrogénhidas kötés, poláris vonzás és adszorpció (beleértve a bio-specifikus adszorpciót is). A hidrofób színezék vagy pigment, illetve az ilyen színezéket vagy pigmentet tartalmazó polimermagok vizes diszperziójának szemcséi legalább 5 nm-es, előnyösen 10—500 nm-es szemcseméretűek. Ezek a diszperziók általában szolok, de lehetnek más típusú diszperziók is A színezék szol szemcséi töltéssel rendelkeznek, ami a kölcsönös taszítás révén stabilizáló hatással van. A töltéseloszlás főleg erős elektrolitok hozzáadásával megváltoztatható, ami aggregációt és flokkulációt idéz elő. Ez megelőzhető, ha a szemcséket poláris csoportokat tartalmazó makromolekulákkal — például fehérjékkel, poliszacharídokkal, poli(etilén-glikolokkal), polivinilalkoholokkal stb. — vonjuk be. Védőfehérjékként használhatunk antigéneket, antitesteket vagy ezek polipeptid fragmenseit, mely utóbbiak még mindig rendelkeznek immunokémiai aktivitással. Ezenkívül számolhatunk még azokkal a makromolekulákhoz kapcsolódott hapténekkel is, amelyek az adott immuno-vizsgálatban nem idéznek elő zavaró reakciókat más komponensekkel. Eközben szimultán kinyerjük a színezék szollal nyomjelzett, immunokémiailag aktív komponenst. Előfordulhat olyan eset, hogy a színezék szol stabilizálása érdekében például olyan magas antitest-koncentráció kívántatik meg a kolloid szemcsék felületén, hogy az már hatást gyakorol - például sztérikus gátlással - az immobihzált fehérje effektiv immunokémiai aktivitására. Ilyen esetekben a bevonatot két lépésben visszük fel: 1. a meghatározó anyag (például valamely antitest) optimális mennyiségével képezünk, majd 2. felviszünk egy olyan makromolekulás vegyületből álló bevonatot — ilyen vegyület lehet például valamely fehérje, poliszacharid, poli(etilén-glikol) vagy poiivinilalkohol -, amely az adott immuno-vizsgálat során nem idéz elő zavaró reakciókat más komponensekkel. Az ilyen, például szarvasmarha szérum albuminnal végzett másodlagos bevonat egyben szolgálhatja az esetleges nem-specifikus adszorpciós folyamatok visszaszorítását is. Védőmhérjékként használhatunk még protein A-t vagy lektineket (például Con A-t). Miután ezekkel a fehéijékke! a szol szemcséket elsődlegesen bevontuk, e fehérjék specifikus affinitása miatt szelektív módon felvihetünk egy második réteget is. Ezt a második réteget adszorpcióval hozzuk létre, melynek során a jelenlévő cukor maradék(ok) megköti(k) az immunoglobulinokat (az Fc részen keresztül) és a glikoproteineket (amelyek szintén tartalmaznak immunoglobulinokat). Egy másik lehetőség abban áll, hogy a színezék s szol szemcséit először bevonjuk valamely, a végső immunovizsgálatban inert polimerrel vagy kopohmerrel, majd a bevonóaryag rétegéhez adszorpcióval és/vagy kovalens kötéssel hozzákapcsolunk egy' immunokémiailag aktív komponenst, A szol szemcséinek az inert polimerrel vagy kopolimerrel történő bevonása során eljárhatunk úgy, hogy mindegyik szemcse külön-külön bevonatot kapjon, de a bevonatot előállíthatjuk ügy is, hogy egy adott polimerréteg *öbb kolloid szemcsét zárjon magába. A színezék szol szemcséinek inert polimerrel történő bevonását kétféleképpen hajthatjuk végre: a színezék szolt érintkezésbe hozzuk a polimerrel, majd a polimert adszorpcióval és/vagy kovalens kötéssel hozzácsatoljuk a szol szemcsékhez, vagy a szolt valamely monomerrel vagy több különböző monomerrel érintkezésbe hozzuk, és a polirrerizációt vagy kopolimerizációt in situ hajtjuk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3