183252. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elosztóhálózat gerincvezetékeiről leágazó vezetékek szelektív zárlat és földzárlatvédelmére és leválasztó kapcsoló a berendezéshez
1 183 252 2 lete sikeres volt, a 113 leválasztó kapcsoló kioldómágnesének horgonya a b) diagram, a kioldórúd a c) diagram és a 113 leválasztó kapcsoló a d) diagram szaggatott vonala szerinti helyzetet, ill. állapotot veszi fel. Mivel a kioldómágnes egyszeri behúzás utáni nyitása nem tudja a kioldórudat a kioidási sávig elmozdítani, ezért a 113 leválasztó kapcsoló zárva marad. Ha ellenben az első zárlatoitási kísérlet sikertelen volt és fellép a második zárlati áramimpulzus is, akkor a 113 leválasztó kapcsoló kioldómágnese másodszor is behúz, s nyitása során akkor, amikor a kioldórúd a rövid t, időtartam alatt még nem tudott visszatérni nyugalmi helyzetébe, a késleltetőmű közvetítésével az első behúzásból eredő elmozduláshoz akkora újabb elmozdulást ad hozzá, amely már nyitja a 113 leválasztó kapcsolót. Ezt a folyamatot ábrázolják a b), c) és d) diagramok folytonos vonallal. A 113 leválasztó kapcsoló ilyenkor a t2 időtartamú holtidő alatt, tehát árammentesen, mindenkeppen nyit, akár sikeres volt a tápponti 104 megszakító második zárlatoltási kísérlete, akár sikertelen volt. A sikeres zárlatoltás utáni visszakapcsoláskor fellépő Ip, bekapcsolási áramlökés az első zárlatoltási kísérlet sikere esetén nem sokban különbözik attól a jellegtől, amelyet az a) diagram a t2 időtartamú holtidő utáni visszakapcsolásra bemutat. Mivel az első zárlatoltási kísérlet sikere esetén a 113 leválasztó kapcsoló zárva marad, túláramkioldóin az Ip, bekapcsolási áramlökés átmegy. Ez az Ip, bekapcsolási áramlökés azonban oly gyorsan csillapodik, hogy a neki megfelelő elektrodinamikus erőimpulzus esetleg ki tudja mozdítani a kioldómágnes horgonyát nyugalmi helyzetéből (b) diagram kis behorpadása), de ahhoz nem elegendő, hogy a horgony tömegét a nyitórugó ellenében a kioldórúd számottevő elmozdulását okozó mértékű távolságra gyorsítsa. Ha a leágazó 110 vezetéken nem rövidzárlat, hanem tartós földzárlat lép fel, akkor működésbe lép a tápponti 102 transzformátor 20 kV-os csillagpontja és a föld közé kapcsolt 117 ívoltótekercset az Ip 3* 100 A Ip földzárlati áramot eredményező 118 ellenállással söntölő 119 automatika. Ez az lp földzárlati áramot a tápponti 104 megszakító földzárlatvédelme érzékeli, és ugyanazt a gyors, majd lassú visszakapcsolású működést indítja el, amelyet két- vagy háromfázisú zárlat esetén. A 113 leválasztó kapcsoló túláramreléje abban a fázisban, amelyikben az Ip földzárlati áram folyik, ugyanúgy működésbe jön, mint zárlati áram esetén, s a 113 leválasztó kapcsolót a t2 időtartamú holtidő alatt nyitja, de csakis akkor, ha a tápponti 104 megszakító első zárlatoltási kísérlete sikertelen volt. A 3., 4. és 5. ábrán a találmány szerinti leválasztó kapcsoló, például a 113 leválasztó kapcsoló túláramkioldójának egy-egy példaképpeni lehetséges megvalósítási alakja van feltüntetve. A 3. ábrán lemezeit álló 1 vasmagú kioldómágnes 2 tekercsén átfolyó, a túláramkioldó Ij indulási áramánál nagyobb zárlati, ill. földzárlati I 3= Ij áram az orros 3 horgonyt a reá erősített 4 karon át támadó 5 rugó ellenében behúzza. Az 5 rugó erejét a 6 csavarral iehet beállítani. A rövidrezárt 7 rézgyűrű a váltakozóáramú mágnes ismert módon való rezgés- és zajcsökkentésére szolgál. A 3 horgony behúzása során a 4 kar és egy 8 rúd közvetítésével felfelé forgatja a rögzített 9 csap körül elforgatható 10 kart, amely 11 csap körül elbillenthető 12 himbát hordozza. A 12 himbát a 14 rugó az óramutatóval egyező irányba addig nyomja, amíg a 12 himba 15 csapja bele nem ütközik a 10 kar homlokrészébe. A 12 himba alsó végére a 13 görgő van elforgathatóan felerősítve. Amikor a 3 horgony behúz és a 10 kar felfelé mozgatja a 12 himbát, a 13 görgő a 16 kilincskerék foghátain átgördülve, akadálytalanul átsegíti a 12 himbát és a 10 kart az alsó végállásából a felső végállásba. A 4 és 10 karok hossza és a 8 rúdnak a 10 karhoz való kapcsolódása úgy van megválasztva, hogy a 13 görgő az alsó és a felső véghelyzetében nem kapcsolódik a 16 kilincskerék fogaival, azok külső átmérőjénél kissé kijjebb helyezkedik el. A 13 görgő felső véghelyzetét a 3 horgony behúzott helyzete, alsó véghelyzetét pedig a 3 horgony nyitott véghelyzetét meghatározó állítható 17 ütköző szabja meg. Az áramimpulzus megszűnése után az 5 rugó nyitni kezdi a 3 horgonyt lefelé forgatva a 10 kart, miközben a 13 görgő beleakad a 16 kilincskerék hozzá legközelebb eső fogába, és elkezdi a 16 kilincskereket az óramutató járásával egyező irányba forgatni a 16 kilincskerekre erősített 18 karhoz kapcsolódó 19 rugó ellenében amelynek nyomatéka kisebb, mint az 5 rugóé. A 18 kar felfelé mozgásának sebességét lassítja a 16 kilircskerékhez kapcsolódó önmagában ismert késleltetőmű, amely a 16 kilincskerékhez rögzített 20 fogaskerékből, az ezzel kapcsolódó 21 fogaskerékből, ez utóbbihoz erősített 22 kilincskerékbő! és a 23 rögzített tengely körül elbillenő 24 gátlóhimbából áll. A 18 kar felfelé mozgását 25 rudazat közvetítésével átadja az egyenesbe vezetett 26 kioldórúdnak, amelynek azonban a 3 horgony egyszeri behúzását követő elengedéséből eredő teljes elmozdulása nem elegendő ahhoz, hogy a 26 kioldórúd kiváltsa a 113 leválasztó kapcsoló nyitását. A 13 görgő alsó véghelyzete közelében kiakad a 16 kilincskerék fogaiból. Ettől kezdve a 19 rugó a 18 kart és a 16 kilincskereket az óramutatóval ellenkező irányba forgatja mindaddig, amíg a 18 kart meg nem állítja a 27 ütköző. E mozgás sebességét a fent leírt késleltetőmű ugyancsak lassítja. Ha a 18 kar és a 26 kioldórúd fenti lefelé mozgása közben a tápponti 104 megszakító rövid (t, időtartam) holtidejű visszakapcsolása után az Ij indulási áramnál nagyobb Iz zárlati áram vagy Ip földzárlati áram ismét megjelenik és behúzza a 3 horgonyt, jóval az előtt, hogy a 26 kioldórúd elérte volna alsó véghelyzetét, akkor a 3 hor gony elengedése során a 16 kilincskerék óramutatóval egyező irányú újabb elfordulása hozzáadódik az előző áramimpulzusból eredő még megmaradt elforduláshoz, miáltal a 26 kioldórúd eléri a 113 leválasztó kapcsoló biztos kioldást eredményező felső véghelyzetét. A fentiekben leírt szerkezet működési elvéből következik, hogy a 113 leválasztó kapcsolót a 26 kioldórúd csakis akkor oldja ki, amikor a kioldómágnes 2 tekercsén nem folyik át zárlati áram. Ezt a biztonságot ismételt zárlatok esetén jelentősen növeli a 3 horgonynak a 2b ábrán bemutatott rövid (néhány sec-os) visszaadási ideje. De még további biztonság végett a 26 kioldórúd ellátható olyan reteszelő szerkezettel is, amely mindenképpen megakadályozza a 113 leválasztó kapcsoló nyitását akkor, ha a 3 horgony behúzott vagy ahhoz közeli állapotban van. Evégett a 28 rögzített csap körül elforduló 29 kart hosszanti 30 kulisszájába benyúló, a 3 horgonyra erősített 31 csap mozgatja. A 3 horgony behúzott állapotában a 29 kar a 32 rudazat segítségével a 33 rögzített csap körül olyan helyzetbe forgatja a reteszelő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
