183252. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elosztóhálózat gerincvezetékeiről leágazó vezetékek szelektív zárlat és földzárlatvédelmére és leválasztó kapcsoló a berendezéshez
1 183 252 2 34 himbát, hogy a 26 kíoldórúd felfelé mozgása során 35 kiszögellésével beleütközik a 34 himba bal oldali részébe, mielőtt a 26 kioldórúd elémé kioldást adó felső véghelyzetét. A 34 himba reteszelő helyzetéből csak akkor szabadítja fel a 26 kioldőrudat, amikor a 3 horgony nyitott helyzete felé tartó útjának meghatározott hányadát (pl. 30...50 %-át) megtette. A 4. ábrán a kioldómágnes a 3. ábrán szemléltetettél azonos kivitelű, s ezt alkatrészeinek azonos számozása is jelzi. Eltérő azonban a 3 horgonyra erősített 4 kar és a 26 kioldórúd közötti kilincsműves erőátviteli rendszer és késleltetőmű. Itt a 4 kar hosszabb, mint a 3. ábra szerinti kivitelnél, és az általa mozgatott 8 rúd felső végére nem görgős himba, hanem a 36 csap körül elbillenthető kiüncses 37 himba van felerősítve, amelynek felső végét a 38 rugó az óramutató járásával egyező irányban fordítja el mindaddig, amíg az fel nem ütközik a 8 rúd 39 ütközőjébe. A 36 csap körül elforgatható 40 görgőt a 4 kar és a 8 rúd közé kapcsolt 41 rugó nekiszorítja a rögzített 42 görgőpályának, amely úgy van kiképezve, hogy a 3 horgony behúzott véghelyzetében és az állítható 17 ütközővel meghatározott nyitott véghelyzetében a 37 himba ékes kilincsként kiképzett 43 alsó vége nem érintkezik a finom fogakkal ellátott szegmensű 44 kilincskerékkel, de a 3 horgony közbülső helyzeteiben a 43 alsó vég beleakad a 44 kilincskerék fogazott szegmensébe. Az áramimpulzus megszűnése után, a 3 horgony elengedése során így az 5 rugó az óramutató járásával egyező irányba forgatja a 44 kilincskereket, amelynek 18 karja a 45 állítócsavarral beállítható erejű 19 rugó ellenében a 25 rudazat segítségével felfelé mozgatja az egyenesbe vezetett 26 kioldórudat. E mozgást lassítja a késleltetőmű, amely itt a 44 kilincskerékhez erősített 20 fogaskerékhez kapcsolódó 21 fogaskerékből és az általa forgatott 46 széllapátkerékből áll, amelynek légellenállása végzi a késleltetést. A 18 kar és a 26 kioldórúd mindaddig mozog felfelé, amíg a 3 horgony nyitott véghelyzete közelében a 40 görgő nem hozza a 43 alsó véget olyan helyzetbe, hogy az már nem kapaszkodik a 44 kilincskerék fogaiba. Ettől kezdve a 19 rugó a 18 kart és a 44 kilincskereket az óramutató járásával ellenkező irányba kezdi elforgatni mindaddig, amíg a 18 kart meg nem állítja a 27 ütköző. E mozgás sebességét a fent leírt késleltetőmű ugyancsak lassítja. Egyebekben a 4. ábra szerinti túláramkioldó működése ugyanolyan, mint a 3. ábra szerintié. A 26 kioldórúd 35 kiszögellését ugyanolyan reteszelésre lehet felhasználni, mint amilyent a 3. ábra bemutat, de erre a reíeszelésre egyrészt itt sincs feltétlenül szükség, másrészt a 4. ábra jobb áttekinthetősége végett az ehhez szükséges további elemeket nem tüntettük fel. Az 5. ábra a találmány szerinti leválasztó kapcsoló túláramkioldójának hidraulikus elven működő kiviteli alakjára mutat be példát keresztmetszeti rajzban. Ilyen megoldás előnyösen alkalmazható nagy olajterű 113 leválasztó kapcsoló közvetlen (primer) túláramkioldójaként, s előnye, hogy egyszerű szerkezete mellett nincs kitéve a környező levegő szennyező és korróziós hatásainak. A kioldómágnes 2 tekercse a lágyvas 46A járomra van feltüntetve, amelynek álló 47 és 48 vasmagját csőszerű lágyvas forgástestek képezik. A 48 vasmag a négyszögletes karimával is ellátott 47 vasmaghoz csavarmenettel van rögzítve, s tengelyirányú helyzetét a 61 ellenanyával lehet biztosítani. A 2 tekercset olajálló kemény műanyagból (pl. poliamidból, polipropilénből, fenolplastból stb.) készült 49 hüvely központosítja az álló 47 vasmaghoz és a lágyvas 51 fedélhez, illetve ennek a 2 tekercs furatába mélyen benyúló, csőszerűén kialakított 69 részéhez. A 2 tekercs tengelyirányú helyzetét a kissé rugalmas, olajálló szigetelőanyagból (pl. presspanból) készült 50 tárcsák és az 51 fedél közvetítésével hosszú 52 csavarok rögzítik. Evégett a 2 tekercs szigetelőanyagú 53 csévetestét előnyösen kör keresztmetszetűre, míg az 51 fedél és a 47 vasmag karimáját négyszögletesre képezzük ki, amelynek lekerekített sarkaiban a 2 tekercs külső átmérőjénél nagyobb osztókörön helyezhetők el az 52 csavarok furatai (lásd a 6. ábrát). A kioldómágnesek a 113 leválasztó kapcsoló földelt fémvázához vagy fedeléhez 55 csavarok útján szilárd szigetelőanyag (pl. pabit) 54 lemezekkel vannak felerősítve, amelyek egyben a 113 leválasztó kapcsoló itt nem ábrázolt, ismert állóérintkezőit is tartják. A 2 tekercs egyik vége a 113 leválasztó kapcsoló olajba merülő egyik átvezetőszigetelőjének fémorsójához, másik vége az ugyanazon fázis állóérintkezőjéhez csatlakozik, míg az adott fázis másik átvezetőszigetelője a mozgó érintkezőt tartja önmagában ismert módon. Ha a 2 tekercsen átfolyó áram eléri a behúzáshoz szükséges, az Ij indulási áramnál nagyobb zárlati, ill. földzárlati I 5= Ij áramot, a lágyvasból készült, dugattyúszérűén kialakított 3 horgony (mozgó vasmag) az 5 rugó ellenében lefelé mozog addig, amíg a vele együtt mozgó szigetelőanyagú 70 rugóvezető cső az álló 47 vasmagon fel nem ütközik. Eközben a 3 horgony alatti térben lévő olaj nyomása megnő, megemeli az 57 rugó ellenében az 58 szeleptányért, amely addig lezárta a 3 horgony 59 furatait, amelyeken át a 3 horgony alatti térből az olaj megfelelő része átáramlik a 3 horgony fölötti térrészbe. A zárlati áramimpulzus megszűnése után az 5 rugó felfelé mozgatja a 3 horgonyt, az 57 rugó az 58 szeleptányért lenyomva lezárja az 59 furatokat, miáltal a dugattyúszerű 3 horgony fölötti térben lévő olaj a szilárd szigetelőanyagból vagy nagy ellenállású antimágneses fémből készült úszó 62 dugattyút, amelyet alsó véghelyzetébe addig a 19 rugó szorított a 49 hüvely gyűrűszerű 60 vállához, a 19 rugó ellenében felfelé mozgatja. A 3 horgony alatti térben depresszió keletkezik, amely megemeli az álló 48 vasmag bő 65 furatát lezáró 64 szeleptányért, s így az olaj a kioldómágnest körülvevő olajtérből a 3 horgony alatti térbe tud áramlani. <3 64 szeleptányér központos felfekvését a reá erősített három vagy több bordával ellátott 66 fémsúly biztosítja. Az úszó 62 dugattyú mindaddig mozog felfelé, amíg r 3 horgony fel nem ütközik a 49 hüvely körkörös vállán, le mozgási útján csökkenti az a körülmény, hogy a beléje csavart 67 fúvókán át a 19 rugó felfelé nyomó hatására olaj áramlik át az úszó 62 dugattyú alatti térből a fölötte levő térbe, ahonnan a felfelé mozgó úszó 62 dugattyú által is kiszorított olaj az 51 fedél 68 furatain át szabadon kiömlik a kioldómágnest körülvevő olajtérbe. Az úszó 62 dugattyú felfelé mozgása végén megközelíti, de nem éri el az 56 kioldószár alsó végét. Amint a 3 horgony felső véghelyzetébe érkezik, attól kezdve a 19 rugó lefelé kezdi mozgatni az úszó 62 dugattyút. De mivel a 19 rugó jóval gyengébb, mint az 5 rugó, az úszó 62 dugattyú lefelé lassabban mozog, mint felfelé. Ezért, ha a tápponti 104 megszakító első zárlatoltási kísérlete sikertelen volt, s a rövid t, idő5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
