183236. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 6ß-hidroxialkil- penicillánsav- származékok előállítására

1 183 236 2 sziklásához szükséges idő számos tényező függvé­nye; így például a reakcióidőt befolyásolja a rea­gensek koncentrációja és a reakciókészsége. így a halogenidek tekintetében a jodidok gyorsabban re­agálnak, mint a bromidok, amelyek viszont gyor­sabban reagálnak, mint a kloridok. Egyes esetek­ben előnyös, ha a kloridok használata esetén a reakeióelegyhez hozzáadunk legfeljebb 1 egyen­­értéknyi mennyiségű alkálifém-jodidot. Ez a jodid felgyorsítja a reakciót. A fenti tényezőket figyelem­­bcvéve a reakció 1 — 24 óra alatt játszódik le. Azon I és II általános képleíü vegyüietek, ahol R, jelenté­se hidrogénatom, savanyú jellegűek, és bázisokkal sókat képeznek. Az ilyen sók előállítása szintén beletartozik a találmány oltalmi körébe. E sókat a szokásos módszerekkel állíthatjuk elő; például úgy, hogy a savas és bázikus összetevőket általában 1 - 1 mólarányban valamely vizes, nem vizes, vagy részben vizes közegben elegyítjük. A sókat ezután elkülöníthetjük szűréssel, a sót nem oldó oldószer­rel végzett kicsapással, majd ezt követő szűréssel, az oldószer ledesztillálásával, vagy vizes oldatok esetében fagyasztva-szárítással. A sóképzéshez használhatunk szerves vagy szervetlen bázisokat; ilyen bázisok például az ammónia, szerves aminok, aíkálifém-hidroxidok, karbonátok, hidrogén­karbonátok, hidridek és alkoholátok, továbbá az alkáliföldfémek karbonátjai, hidroxidjai, hidridjei és alkoholáljai. Jellemző ilyen bázisok például a primer aminok, mint például az n-propi!-amin, n­­butil-amin, anilin, ciklohexil-amin- benzil-amin és oktil-amin; a szekunder aminok, például a dietil­­amin-morfoün, pirrolidin és piperidin; a tercier aminok. mint például a trietil-amin, N-etil-piperi­­din, N-metil-morfolin és az 1,5-diaza-bicikio­­[4.3.0jnon-5-én; a hidroxidok, mint például a nátrium-hidroxid, kálium, hidroxid, ammó­­nium-hidroxid és bárium-hidroxid; az alkoholátok, mint például a nátrium-etilát és kálinm-etilál; a hidridek. mint például a kalcium-hidrid és nátrium­­hidrid; a karbonátok, mint például a kálium­­karbonát és nátrium-karbonát; a hidrogén-karbo­nátok, mint például a nátriunr-hidrogén-karbonál és kálium-hidrogén-karbonát; és a hosszú szénlán­cú zsírsavak aikálifém-sói, mint például a 2-etil­­hexáusav nátriumsója. Az I és 11 általános képletü, ahol R, jelentése hidrogénatom, vegyüietek elő­nyös sói a nátrium-, kálium- és trietil-amin-sók. Mint fent említettük, azon I és 11 általános képle­­lü vegyüietek, ahol R, jelentése hidrogénatom, vagy pivoloiloxi-metil csoport, hatékonyan gátol­ják a mikroorganizmusok által termelt ß-laktamaz­­enzimekel, és megnövelik a ß-laktamvazas antibio­tikumok (penicillin- és cefalosporin-származékok) sokféle mikroorganizmussal szemben mulatott baktériumellenes hatékonyságát, mégpedig külö­nösen olyan mikroorganizmusokkal szemben, amelyek ß-laktamaz-enzimel termelnek. Az I és II általános képletü vegyületeknek azon képességét, hogy megnövelik a p-laktámvázas antibiotikumok hatékonyságát, olyan kísérletek igazolják, ame­lyekben mérjük egy adott antibiotikum minimális gátló koncentrációját (minimal inhibitory concent­ration: MIC) és az I vagy II általános képletü ve­gyidet hasonló értékel önmagában. Ezeket a M1C-értékeket ezután összehasonlítjuk azon MlC-érté­­kekkel, amelyeket az adott antibiotikum és az I vagy fi általános képletü vegyület kombinációjá­nak alkalmazásával mérhetünk. Ha a kombináció baktérium-ellenes hatékonysága szignifikánsan na­gyobb, mint amit az egyes összetevők hatékonysá­ga alapján várhattunk volna, akkor úgy tekintjük, hogy az I vagy II általános képletü vegyület megnö­velte az adott antibiotikum hatékonyságát. A MIC-értékeket Barry és Sabath módszerével mérjük: „Manual of Clinical Microbiology” (A klinikai mikrobiológia kézikönyve), szerkesztette: Lenette, Spaulding és Truant, 2. kiadás, 1974., Amerikai Mikrobiológiai Társaság. Azon I és II általános képletü vegyüietek, ahol R, jelentése hidrogénatom, vagy pivoloiloxi-metil csoport, in vivo körülmények között megnövelik a ß-laktämväzas antibiotikumok baktérium-ellenes hatékonyságát Ez azt jelenti, hogy csökkentik az antibiotikumoknak azon mennyiségét, amely szük­séges ahhoz, hogy megvédje a kísérleti egereket bizonyos ß-laktamaz-enzimet termelő baktériumok egyébként halálos mennyiségű tenyészetével szem­ben. ___________ Azon I és II általános képletü vegyüietek, ahol Rt jelentése hidrogénatom, vagy pivaloiioxi-metil csoport, azon képességét, hogy megnövelik a ß­­laktámvázas antibiotikumoknak bizonyos ß-lakla­­máz-enzimet termelő baktériumokkal szemben mu­tatott hatékonyságát, úgy használjuk ki, hogy e vegyületeket ß-laktamvazas antibiotikumokkal együtt adva emlősök és különösen emberek bakté­riumok által előidézett fertőzésének kezelésére használjuk. A baktériumok által kiváltott fertőzé­sek kezelése esetében az említett, I vagy II általános képletü vegyületet összekeverhetjük a ß-iaktamvä­­zas antibiotikummal, és így ezt a két szert együtt adagolhatjuk. Egy másik módszer szerint adagol­hatjuk az említett I vagy II általános képletü vegyü­­letel külön is, miközben a ß-laktämväzas antibioti­kummal kezelést folytatunk. Egyes esetekben elő­nyös lehet, ha a kezelni kívánt személynek először valamely I vagy II általános képletü vegyületet ada­golunk, majd ezután kezdjük mega ß-laktamväzas antibiotikummal végzett kezelést. Ha valamely I vagy II általános képletü vegyüle­tet, arra akarunk felhasználni, hogy megnöveljük egy ß-laktamviizas antibiotikum hatékonyságát, akkor a ß-laktamvazas antibiotikum, és az adott 1 vagy II általános képletü vegyület keverékét elő­nyösen valamely, a szokásos gyógyászati vivő- és hígító anyagokat tartalmazó készítményben ada­goljuk. Egy gyógyászati készítmény, amelyben va­lamely gyógyásza ti lag elfogadható vivőanyag, egy ß-laktamvazas antibiotikum és egy I vagy II általá­nos képletü vegyület, ahol R> jelentése hidrogén­­atom vagy valamely könnyen lehidrolizáió észter­képző csoport van jelen, általában körülbelül 5 súly% és körülbelül 80 súly % mennyiségű, gyógyá­­szatilag elfogadható vivőanyagot tartalmaz. Ha az 1 vagy II általános képletü vegyületeket, egy ß-laktümvazas antibiotikummal kombinálva alkalmazzuk, akkor az említett vegyületeket oráli­san (szájon át) vagy parenterálisan (a gyomor- és bélrendszer megkerülésével), vagyis intramuszkulá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom