183185. lajstromszámú szabadalom • Berendezés talaj javítására, elsősorben gyepterületek talajának lazítására
1 183 185 2 A találmány tárgya olyan berendezés, amely talaj lazítására alkalmas, és amelyet elsősorban gyepterületek talajának lazítására lehet előnyösen alkalmazni. Ismeretes, hogy a gyepterületek egyre fokozódó jelentőségűek, ennek megfelelően a gyepművelés fontossága megnőtt. A gyepművelés hatásosabbá tételével, rendszeres folytatásával fokozni lehetne a gyepterületek hozamát, javítani lehetne azok termőhelyi adottságait. Ehhez azonban megfelelő berendezésre lenne szükség, ami sajnos még nem áll rendelkezésre. A gyepterületekkel kapcsolatban sajátos problémák vannak. A gyepterületek igen nagy része szikes talajú. Legeltetés közben az állatok taposása folytán a gyepterület talaja tömődötté, vízátnemeresztővé válik. Az ilyen talaj tápanyagforgalma, vízgazdálkodása korlátozott, ezért nem megfelelő. A gyepnövények életkörülményei igen kedvezőtlenek. A termőréteg a talaj felső részére korlátozódik. Ennek a felső A rétegnek a vastagsága mindössze 5—15 cm szokott lenni. Tulajdonképpen csak ez a vékony réteg képes - úgy, ahogy - a tápanyagokat és a vizet raktározni. Az alatta levő szikes B réteg vízátnemeresztő. Rövid idő alatt lehulló nagy menynyiségű csapadék esetén a talajban levő kolloidok megduzzadnak, a vízátnemeresztés miatt felszíni vízállások alakulnak ki. A felszíni vízállások a legeltetést akadályozzák, állategészségügyi szempontból rendkívül károsak, hátráltatják az agrotechnikai munkákat. A műtrágyázás hatékonysága is rossz az ilyen területeken, mert nagyfokú annak az elfolyása. A vázolt körülmények folytán a felső A rétegben tárolt csekély mennyiségű víz hamar elfogy, és a gyepnövényzet „kisül”. Az eddig előadott, kedvezőtlen tulajdonságok, valamint a gyepterületek igen csekély hozama miatt törekszenek arra, hogy a gyepterületek hasznosítása több eredménnyel járjon. Ennek érdekében igen fontos lenne a gyepterületek talajának mélylazítása. Az ilyen célra alkalmas, ismert berendezések azonban felszaggatják, hantossá teszik a talajfelszínt. A hantok elmunkálása pedig a talaj erős bolygatásával jár, az előbbiekben már említett A és B réteg nagymértékű keveredését jelenti. Ilyen okok miatt a gyepek felújításánál a forgatásos módszert sem lehet alkalmazni. A telepítés is igen kockázatos, megbontja a növényállományt. Az ismert megoldások közül említésre méltó a 75 832 számú HU PS ismertette szerkezet. Ennél a szerkezetnél az volt a cél, hogy kötött talajok esetében altalajlazítást biztosítsanak, de ne forgassák a talajt, továbbá ne váltsák ki a talaj rögösségét. A jelzett nyomtatvány szerinti szerkezetnél egymás mögötti, a haladási irányhoz képest oldalirányban eltolt helyzetű késekkel függőleges réseket nyitnak a talajban. A rések közötti egy-egy földsávot a mindenkor hátrább levő késnek a haladási irányhoz képest ferde élszalagjával kifejtett, a haladási irányhoz képest keresztirányú erővel szándékoztak oldalirányban kissé eltolni és ezáltal megtörni. Ez a várt eredmény azonban nem következett be, illetve az eltolás éppen azzal járt, hogy nagy hantok keletkeztek teljesen rendezetlenül és ezért mindig szükségessé vált utólagos talajmunka. Emiatt nem terjedtek el a gyakorlatban az ilyen szerkezetek. A gyepterületek sajátos problémáinak figyelembevételével a találmány szerinti berendezés elé célul tűztük ki, hogy használata révén biztosítsa a talaj levegőztetését, javítsa a talaj vízáteresztő képességét és a talaj vízkapacitását is növelje. Mindezen tulajdonságai mellett ne tegyen kárt a gyepnövényzetben, vagy csak oly kis mértékben károsítsa a növényállományt, amit rövid idő alatt kiheverhet az. További célként tűztük ki a találmány elé, hogy alkalmazása ne akadályozza a hasznosítást, továbbá ne okozza a talaj felszínének hantosodását. A találmány szerinti berendezéssel kapcsolatban távlati célként szerepelt az az elvárás, hogy alkalmazása révén javuljon a talaj szerkezete, morzsalékos talajszerkezet kialakulását segítse elő. Ezen túlmenően a talaj felső termőrétegének - az A rétegnek — vastagodását eredményezze. A találmány szerinti berendezés azáltal oldjaj meg a feladatát és éri el a kitűzött célt, mert gépvázához rögzített olyan kései vannak, amelyek ,'a haladási iránnyal párhuzamos síkhoz képest ferde helyzetűek. Ezek a kések nem forgatják a talajt, csupán ferde metszést végeznek abbán, és egy kissé megemelik az előttük levő talajszeletet, amelyek a kések elhaladása után visszazökkennek. Ez a kis megemelés elegendő ahhoz, hogy a ferde bemetszések között, megközelítően vízszintes irányban feltörjön a talajszelet. Ily módon megfelelő szellőzés biztosítható a talaj alsó része számára, tekintettel arra, hogy a kések célszerűen 35—40 cm mélységre hatolnak be a talajba. Minthogy a kések csak metszik a talajt, így nem végeznek pusztítást a növényzetben, legfeljebb csak kismértékben károsítják azt, úgy, hogy rövid idő alatt kiheveri a növényzet. Célszerű úgy elhelyezni a késeket, hogy a gép haladási irányú középsíkjához képest szimmetrikusak legyenek. Az azonos oldalon levő kések dőlési iránya azonos, így a talaj ellenállása folytán a késekre ható erők és nyomatékok az egész berendezésre nézve kiegyenlítődnek. Az azonos irányban döntött kések egymáshoz képest eltoltak a haladás irányában, vagyis egyik kés előbbre van, mint a másik. Annak érdekében, hogy a kések a talajban maradjanak, és a berendezés vontatása közben ne igyekezzenek kijutni a talajból, a haladás irányában előre áll az alsó részük és még előre lejtő talpuk is van a késeknek. Előnyös, ha a kések dőlési szöge és az előreállása azonos. Az említett szögek 45° körüli értékét találtuk optimálisnak. Hogy a ferde kések egymáshoz legközelebb álló párjai között se következzen be a talaj felső részének hantosodása, kifordulása, az említett késpárok között, azok előtt, függőleges helyzetű középkést célszerű alkalmazni. Ez a kés nem kell hogy olyan mélységig hatoljon a talajba, mint a ferde kések. Viszont ennél a késnél is biztosítani kell a talajban maradást, és ennek érdekében ennél is alkalmazni lehet a késtalpat - amely előre lejt -, továbbá a kés aljának előreállását. Előfordulhat olyan kiviteli alak is, amelynél a kések talajban maradását biztosítja néhány késen levő késtalp is. így nem szükséges, hogy mindegyik késen legyen ilyen késtalp. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
