183177. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ß-laktám- antibiotikumok előállítására

183 177 2 azonban a bázisokra vonatkozó fent említett korlátozá­sokat figyelembe kell venni. Pufferoló rendszerként minden szokásos puffer­­anyagot, például foszfátpuffert, citrátpuffert és trisz­­(hidroxi-metil)-amino-metán puffert alkalmazhatunk. A reakcióhőmérséklet tág határok között változhat. Általában —20 és + 50 °C közötti, előnyösen 0 és + 20 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A reakcióban résztvevő II és II? általános képlett! vegyületeket ekvimolekuláris mennyiségben reagáltatjuk. Egyes esetekben azonban előnyös lehet az egyik reagáló vegyületet fölöslegben alkalmazni, hogy ezáltal a vég­termék tisztítását megkönnyítsük, vagy a kitermelést fokozzuk. b) Azokat az I általános képletű vegyületeket, ame­lyek képletében D piridínium- vagy amino-karbonil­­piridíniumcsoport kivételével a fenti jelentésű, ügy állítjuk elő, hogy a IV általános képletű ureidokarbon­­savat — ebben a képletben A és R a fenti jelentésűek — vagy ennek egy sóját vagy reakcióképes származékát egy V általános képletű vegyülettel - ebben a képletben X piridínium- vagy amino-karbonil-piridíniumcsopoit ki­vételével a fenti jelentésű — reagáltatjuk. A IV általános képletű ureidokarbonsavak reakció­képes származékaiként megemlítjük a savanhidrideket, például a klórhangyasavészterekből, így klór-hangyasav­­etilészterből vagy -izobutilészterbőí levezethetőket vagy a reakcióképes észtereket, például a p-nitro-fenil-észtert és az N-hidroxi-szukcinimidésztert vagy a reakcióképes savkloridokat vagy a savazidokat. Elvileg bármely, a (Maktám-kémiában ismert kapcso­lási módszer alkalmazható. Az V általános képletű 7-amino-ccfalosporánsavakat vagy penicillánsavszármazékokat előnyösen könnyen le­hasítható védett származékként alkalmazzuk. Erre a célra például azok az V általános kcpletű vcgyülctek vehetők figyelembe, amelyek képletében E hidrogén­­atom kivételével a fenti jelentésű; különösen előnyös származék a difenil-metilészter, terc-butilésztcr, trimetil­­szililészler és az N,0-bisz-trimetil-szililszármazék. Az ureidokarbonsavakat, ezek sóit vagy reakcióképes származékait a 7-amino-cefalospotán- vagy 6-amirvo­­penicillánsavszármazékokkal például oldószerben, -40 °C és + 40 °C közötti hőmérsékleten, adott esetben bázis jelenlétében reagáltatjuk. Ha például az ureido­­karbonsav anhidridjét, például klór-hangyasav-etilészter­­rel alkotott anhidridjét alkalmazzuk, akkor a reakciót hűtés közben, például —10 és + 10 °C közötti hőmér­sékleten, tercier amin, például trietil-amin vagy N,N- dimetil-anilin jelenlétében, oldószerben, például aceton­­ban, tetrahidrofuránban, dimetil-formamidban, kloro­formban, diklór-metánban, hcxamcíapolbím vagy ezen oldószerek elegy eiben hajtjuk végre. Ha például az ureidokarbonsav N-hidroxi-szukcinimidészterét V általá­nos képletű származékkal reagáltatjuk, akkor a reakciót előnyösen bázis, például trietil-amin jelenlétében. 0 °C és 20 °C közötti hőmérsékleten oldószerben, például dimetil-formamidban, diklór-metánban, dioxánban vagy ezen oldószerek elegyében hajtjuk végre. Magának a IV általános képletű ureidokarbonsnvnak vagy sójának reakciója az V általános képletű vegyülettel előnyösen kondenzálószer, például N,N-diciklohexil­­karbodiimid jelenlétében megy végbe. c) Azokat az I általános képletű cefalosporinszárma­­zékokat, amelyek képletében X (b) általános képletű csoport, és ebben D egy -Síiét általános képletű csopor­tot vagy piridínium- vagy 4-amino-karbonil-piridínium­­csoportot jelent, úgy állítjuk elő, hogy egy VI általános képletű vegyületet — ebben a képletben A és R a fent megadott jelentésűok — egy VII általános képletű vegyü­­lettel — ebben a képletben Hét a fenti jelentésű, cs M hidrogénatomot vagy alkálifém- vagy alkálifötdfém­­atomot jelent-, vagy piridinncl, illetve 4-amino-karbonil­­piridinnel reagáltatunk. Erre a célra például egy VI álta­lános képletű vegyületet például 5-metil-2-merkapto­­l,3,4:tiadiazollal oldószerben, például vízben, metanol­ban, etanoiban, acetonban, metil-etil-ketonban, tetra­hidrofuránban, acetonitrilben, etil-acetátban, dimetoxi­­ctánban, dimetil-formamidban, dimetil-szulfoxidban, kloroformban vagy ezen oldószerek elegyében reugái­­tatunk. Előnyösen erősen poláris oldószert, például vizet, acetonitriit stb. használunk. Ha oldószerként vizet használunk, akkor a reakcickeverék pH-ját előnyösen 2 és 10 közötti, különösen előnyösen 4 és 8 közötti értékén tartjuk. A kívánt pfl-értéket pufferoldat, például nátrium-foszfátoltíat hozzáadásával állítjuk be. A reak­ciókörülmények nincsenek különleges korlátozásnak alá­vetve. A reakciót rendszerint 0°C és 100 °C közötti hőmérsékleten, néhány óra alatt hajtjuk végre. Azokat az a)—c) eljárásokkal előállított vegyületeket. amelyek képletében E in vitro könnyen lehasítható védő­csoportot jelent, a cefalosporin- vagy penicillin-kémiában ismert módszerekkel I általános képletű szabad karbon­savakká (E = hidrogénatom) alakíthatjuk. Így például a trimetil-szililcsoportot vizes hidrolízissel könnyen el­távolíthatjuk, vagy a difcnil-metilésztercsoportot például trifluor-ecetsavval hidrolitikusan lehasíthatjuk. A védő­csoportok ilyen módon való eltávolítása általánosan ismeretes. Azokat az I általános képletű antibiotikumokat, ame­lyek képletében E hidrogénatomot jeleni, olyan aeiloxi­­alkilcszterré is alakíthatjuk, amelynek képletében E (dj képletű pivaloiloxi-metilésztcrt jelent, ügy , hogy a sza­bad sav alkálisóját, példáid nátrium- vagy káliumsóját egy (e) általános képletű pivaloiloxi-mctil-halogcniddel - ebben a képletben Hal klór-, bróm- vagy jódatomot jelent — reagáltatjuk. Az I általános képletű aciloxi-aikilésztert úgy állítjuk elő, hogy az alapsav mindenkori aikáüsóját iners oldó­szerben jód-, bróm- vagy klór-alkil-észter, például pivalo­­iloxi-metil-jodid csekély mólnyi fölöslegével szoba­­hőmérsékleten vagy kissé magasabb, 40-45 °C-ig ter­jedhető hőmérsékleten reagáltatjuk. Oldószerként pél­dául acetont, tetrahidrofuránt, dioxánt, dimetil-fonu­­ainidot vagy metilén-kloridot használhatunk. Az említett eljárással kapott reakciókeveréknek a végrehajtott reakció utáni feldolgozása a /3-lnktám-anti­­biotikumoknál szokásos módszerekkel hajtható végre; ugyanez érvényes a végtermék elkülönítésére és tisztítá­sára, például a savak felszabadítására vagy szervetlen vagy szerves bázisokkal más sókká való alakítására is. A kálium- vagy nátriumsók előállítására különösen be­vált módszer az, hogy ezeket a sókat a szabad sav alko­­holos-éteres oldatából kálium- vagy nátrium-2-efil­­hexanoát hozzáadásával választjuk 1c, vagy a szabad savat a megfelelő mennyiségű nátrium-hidrogén-karbo­­náítai szabályozott pll-nál hűtés közben reagáltatjuk, majd fagyasztva szárítjuk. A II általános képletű kiindulási anyagok (ilyen pél­dául az ampicillin, amoxicillin, epicillin. cefaloglicin, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom