183145. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új guanidinszármazékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 183 145 2 Ph, Rí és R2 jelentése az I általános képlettel kapcsolat­ban megadott - valamely V általános képletű vegyület­­tel — ahol Y jelentése legfeljebb 4 szénatomos alkoxi­­csoport, legfeljebb 4 szénatomos alkil-tio-csoport, halo­­génatom - reagáltatunk, és kívánt esetben a só alakban kapott I általános képletű vegyületet szabad bázissá vagy más sóvá alakítjuk át. Az I általános képletű vegyületeket célszerűen oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely, az előzőekben említett V általános képletű laktámsót valamely, fent definiált IV általános képletű guanidinszármazék sztöchio­­metriai mennyiségével reagáltatunk. A reakciót célszerűen vízmentes szerves oldószerben hajtjuk végre. Szerves oldószerként alkalmasak például a rövidszénláncú alka­­nolok, mint például a metanol, etanol, izopropanol, terc-butanol, éterek, mint például a dietiléter, tetrahidro­­furán vagy dioxán, rövidszénláncú halogénezett szén­­hidrogének, mint például kloroform, metilén-kloríd vagy 1,2-diklóretán, és aromás szénhidrogének, mint például a benzol, toluol vagy xilol. A reakciót általában —20 °C és +50 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen azonban 0 °C és szobahőmérséklet közötti hőfokon hajtjuk végre. A só formában kapott I általános képletű reakció­­terméket lúgos hidrolízissel, például valamely alkálifém­vagy alkáliföldfém-hidroxiddal vagy -karbonáttal végzett hidrolízissel szabad bázissá alakítjuk át. A kiindulási vegyületek ismertek, vagy abban az esetben, ha újak, akkor önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő. Ahol ez célszerűnek látszott, ott a példák­ban a találmány szerinti eljárás leírását követően az alkal­mazott kiindulási anyagokat is ismertetjük. Az olyan ITb általános képletű vegyületek, melyekben X2 jelentése legfeljebb 4 szénatomos alkil-tio-csoport, például a megfelelő VII általános képletű tiokarbamidok­­ból állíthatók elő, oly módon, hogy azokat az előzőek­ben felsorolt reakcióképes, rövidszénláncú alkanollal képezett észterek valamelyikével reagáltatjuk. A- reakciót valamely, az előzőekben már definiált szerves oldószerben hajtjuk végre. Oldószerként előnyö­sen valamely étert, mint például dietil-étert, tetrahidro­­furánt vagy dioxánt, valamely ketont, mint például acetont vagy 2-butanolt, valamely halogénezett alifás szénhidrogént, mint például kloroformot vagy metilén­­-kloridot, vagy valamely rövidszénláncú alkanolt, mint például metanolt vagy etanolt használunk. Különösen előnyösen használható valamely alkilhalogenid metanol­ban, ill. etanolban. Az alkilezőszert általában legalábbis ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk. Az alkilezés adott esetben szobahőmérsékleten vagy magasabb hő­fokon és szükség esetén zárt edényben hajtható végre. A VII általános képletű vegyületek a már említett és ismert III általános képletű iminovegyületekből állíthatók elő úgy, hogy azokat valamely Ph-NCS általános kép­letű, adott esetben szubsztituált fenil-izotiocianáttal. rea­gáltatjuk valamely — az előzőekben már definiált - iners szerves oldószerben, előnyösen benzolban, metilén­­-kloridban vagy kloroformban, 0 °C-tól szobahőmérsék­letig tetjedő hőfokon, 2—24 órán át, és körülbelül ekvi­moláris mennyiségben. Az olyan IIc általános képletű vegyületeket, amelyek­ben X3 jelentése halogénatom, előnyösen klóratom, E. Kühle, Angew. Chem. Intem. Ed., 8. köt. 24-26. old. (1969) módszere szerint úgy állítjuk elő, hogy valamely VIII általános képletű izocianiddihalogenidet valamely HNRiR2 általános képletű aminnal valamely trialkil­-amin, mint például trietil-amin jelenlétében, iners, aprotikus, vízmentes oldószerben reagáltatunk. A VIII általános képletű vegyületek immóniumklorid alakjában is használhatók. Oldószerként például valamely étert, például dietil-étert, dioxánt vagy tetrahidrofuránt, halo­génezett alifás szénhidrogént, mint például kloroformot vagy metilén-kloridot, vagy valamely aromás szénhidro­gént, mint például benzolt, toluolt vagy xilolt alkalma­zunk. A VIII általános képletű vegyületek ismertek, és az Angew. Chem. Intem. Ed., 6. köt., 469. old. (1967)-ben leírttal analóg módon állíthatók elő. A IIc általános képletű vegyületek, melyekben X3 jelentése halogénatom, ismert módon átalakíthatok olyan IIc általános képletű vegyületekké, melyekben X3 jelen­tése legfeljebb 4 szénatomos alkoxicsoport. A Ha általános képletű kiindulási vegyületek, melyek­ben Xi jelentése halogénatom, előnyösen klóratom, oly módon állíthatók elő, hogy valamely IX általános képletű immóniumkloridot valamely III általános képletű imino­­vegyülettel reagáltatunk az R. G. Glushkow által a Khim. Farmasevt. Zs., 12. köt., 6. sz. 59-61. old. (1978)­­ban leírt módszer szerint. A reakciót analóg módon végezzük a fentiekben a VIII általános képletű vegyületekre leírt reakcióval. A leírt eljárások szokásos módon, szobahőmérsékle­ten, hűtés vagy melegítés közben, normál vagy magasabb nyomáson, és szükség esetén valamely hígítószer, katali­zátor vagy kondenzálószer jelenlétében vagy távollétében hajthatók végre. Szükség esetén a reakció iners gáz-, mint nitrogénatmoszférában is végezhető. A reakciókörülményektől és a kiindulási anyagoktól függően a végterméket szabad formában, vagy ugyan­csak a találmány oltalmi körébe tartozó sók, különösen savaddíciós sók alakjában nyerjük. Az új vegyületek savaddíciós sói önmagában ismert módon a szabad vegyü­letekké alakíthatók át, például bázikus szerekkel, mint alkáliákkal vagy ioncserélő gyantákkal. A nyert szabad bázisok másfelől szerves vagy szervetlen savakkal sókat képezhetnek. A savaddíciós sók előállítására különösen olyan savakat használunk, amelyek gyógyászatilag alkal­mazható sók képzésére alkalmasak. Ilyen savakként említjük meg a halogénhidrogéneket, kénsavakat, foszfor­savakat, salétromsavat, perklórsavat, alifás, aliciklusos, aromás vagy heterociklusos karbon- és szulfonsavakat, mint a hangyasavat, ecetsavat, propionsavat, borostyánkő­­savat, glikol-, tej-, alma-, borkő-, citrom-, aszkorbin-, malein-, hidroximalein- vagy piroszőlősavat ; fenilecet­­savat, benzoesavat, p-aminobenzoesavat, antranilsavat, p-hidroxibenzoesavat, szalicil- vagy p-aminoszalicilsavat, embonsavat, metánszulfonsavat, etánszulfonsavat, hidr­­oxietánszulfonsavat, etilénszulfonsavat, halogénbenzol­­szulfonsavat, toluolszulfonsavat, naftalinszulfonsavat vagy szulfanilsavat ; metionint, triptofánt, lizint vagy arginint. Az új vegyületek fenti vagy más sói, mint például pikrátjai a nyert szabad bázisok tisztítására is felhasz­nálhatók, amennyiben a szabad bázist sójává alakítjuk át, ezt elválasztjuk, és a sóból a szabad bázist újra felszaba­dítjuk. Az új vegyületek szabad formája és sói alakja közötti szoros összefüggés miatt az előzőekben és a követ­kezőkben a szabad vegyületek alatt értelem- és cél­szerűen adott esetben a megfelelő sók is értendők. A találmány tárgyát képezik az eljárás azon kiviteli alakjai is, melyeknek során az eljárást valamely lépésé­nél megszakítjuk, vagy melyeknek során valamely köz­benső lépésben közbenső termékként nyert vegyületből 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom