183069. lajstromszámú szabadalom • Ejárás acéltuskók folyamatos öntésére

1 183 069 2 sem volt mód és a zárványok mindig a tuskó fölső részében jelentek meg. Végülis visszatértek a ko­rábbi Junghans típusú függőleges helyzetű kokillák alkalmazására. Az a vélemény is kialakult, hogy az alkotóknak és a szennyezőknek a magrészen kívül történő kiválása nem csupán az öntés, hanem a további megmunkálás során is számos ehelyütt nem említett problémát okoz. Megjegyezzük, hogy az idáig ismertetett problé­mák gyakorlatilag csak az acélok folyamatos önté­se során jelentkeztek, színesfémek, például vörös­réz folyamatos öntését már régóta jó minőségben lehet végezni. A jelen találmánnyal olyan eljárás kidolgozása a célunk, amelynek segítségével a korábbinál jobb minőségű öntött acéltuskók állíthatók elő,- ame­lyekben az alkotók és a szennyezők szegregációja vagy inverz szegregációja nem lép fel és ennek meg­felelően a tuskók későbbi megmunkálása, például a hengerlés, huzalhúzás vagy kovácsolás a szegre­gáció által okozott nehézségek nélkül elvégezhető. A kitűzött feladatot úgy oldottuk meg, hogy az acél folyamatos öntése során, amikor az acélolva­dékot folyamatosan formába öntjük, a formát hűt­jük, majd a formából legalább részben megdermedt tuskót vezetünk ki és ezt hűtőközeg közvetlen, vagy közvetett ráfúvatásával lehűtjük, a találmány sze­rint az acélolvadékot olyan mozgó formába öntjük, amelyet kerületének egy része mentén végtelen sza­laggal zárunk le, a tuskót pedig 0,76- 10 m/perc sebességgel vezetjük ki a formából oly módon, hogy az öntés során a metallurgiai magasság az 5 m-t nem haladja meg. Az öntött tuskót a megdermedés során legalább 90°-os előnyösen legalább 180°-os ív mentén moz­gatjuk. A fémolvadékot célszerűen 25 — 30 mp alatt hütjük le és a megdermedt tuskót 1000-1400 °C között vezetjük ki a formából. Az így előállított acéltuskóban az oxidok és egyéb szennyeződések kiválása rendkívül csekély, ami a szakember számára meglehetősen váratlan, hiszen — amint azt a technika állásának ismerteté­sénél részletesen kifejtettük - a szakirodalom sze­rint a kiválások csökkentése csak függőleges öntés­sel biztosítható a megfelelő mértékben. Találmá­nyunk alapja az a felismerés, hogy a színesfémek folyamatos öntésére használt öntőberendezésben jó minőségű acéltuskó önthető, mégpedig azért, mert — a szakmai közfelfogással ellentétben — az öntő­dob forgása során a megdermedő dendritek irányí­tása állandóan változik és az ezáltal létrejövő keve­rőhatás megakadályozza a kiválások elterjedését. A találmány szerinti eljárással öntött acéltuskó a hagyományos módon készítettel szemben nem tartalmaz mangán, oxigén, kén és karbon kiváláso­kat. Ezek az ötvözök a találmány szerint gyártott acéltuskóban rendkívül egyenletesen oszlanak el. Ha a készített tuskó keresztmetszetét vizsgáljuk, az oxigéntartalom átlagtól mért maximális eltérése 20 ppm-nél kisebb, a szegregáció állandó hibája pedig nem haladja meg a 8 ppm értéket egy 0,01 s% oxigént tartalmazó anyagban. A kéntartalom át­lagtól való maximális eltérése kisebb 40 ppm-nél és a szegregáció állandó hibája a kénre vonatkozóan 10 ppm-nél kisebb egy 0,02 s% ként tartalmazó anyagban. A karbontartalom átlagtól való maxi­mális eltérése 10 ppm-nél, a szegregáció állandó hibája 40 ppm-nél kisebb egy 0,185 s% karbont tartalmazó ötvözetben. Emellett a nyúlás és szakí­tószilárdság értékei is javulnak. Hasonló jó eredményeket lehet elérni a szilícium, foszfor, króm és az acélok egyéb szokásos ötvözői esetében is. A karbon, mangán, kén, króm és szilíci­um vonatkozásában elektrondifrakciós eljárással végeztünk mikroszegregáció analízist. Az eredmé­nyek azt mutatták, hogy például a mangán mikro­­szegregációja a hagyományos Concast-eljárással öntött tüskökhöz képest nagymértékben csökkent. Egy 0,46 s% karbont és 0,93 s% mangánt tartalma­zó acélötvözet például, amelyet mind a hagyomá­nyos Concast-eljárással, mind a találmány szerinti eljárással leöntöttünk, ezt jól bemutatja. A leöntött tüskökből keresztirányú csiszolatokat készítettünk, ugyanazokról a helyekről. A mintákat körülbelül a tuskó közepe és a palástja közötti távolság felénél vettük. így elkerültük mind a különlegesen jó, mind a különlegesen rossz helyeket az összehasonlítás során. A készített mintákat mikroszonda segítségé­vel vizsgáltuk, hogy a mangán koncentrációt meg­határozzuk. A meghatározást a mangánra jellemző 1800 g hullámhosszúságú sugárzás detektálásával végeztük. Ez a jól ismert eljárás általában a legkönnyebben biztosítja a mikroszegregáció kimutatását a fémek­ben. A vizsgálat lényegében abból áll, hogy a mintát kis átmérőjű és nagy energiájú elektronsugárral bombázzuk, aminek következtében a minta adott helyén levő elemre jellemző karakterisztikus sugár­zás jelentkezik. A kibocsátott karakterisztikus su­gárzást diffrakció útján analizáljuk, hogy az adott elem kiválasztása lehetővé váljék, majd az intenzi­tást valamilyen detektor segítségével regisztráljuk. Egy adott elem koncentrációját úgy lehet megálla­pítani, hogy a kibocsátott karakterisztikus sugár­zás intenzitását összemérjük egy adott etalon ka­rakterisztikus sugárzásával. A maximális pontos­ság elérése érdekében ezt az arányt az adott rönt­gensugárzás fluoreszcenciájának és abszorbciójá­­nak megfelelő koefficienssel kell korrigálni. így az elérhető maximális pontosság mintegy 0,5%. A koncentráció változást egyébként úgy is meg lehet határozni, hogy egy adott intenzitási szinttel jelöljük az alapkoncentrációt, amelyet normál ve­gyi analízis során nyerünk, és az intenzitás változá­sát közvetlenül ehhez viszonyítva regisztráljuk. Ha a fenti megoldást választjuk több minta kiér­tékeléséhez, célszerű minden egyes mintára vonat­kozóan meghatározni egy olyan értéket, amely a szignifikáns eltérések átlagos intenzitását mutatja, ami megfelel az alapszintnek megfelelő koncentrá­ciótól mért átlagos eltérésnek. Ezt az értéket ez esetben a mikroszegregáció mértékének nevezhet­jük és az alapkoncentráció százalékában fejezzük ki. Vizsgálataink során 0,98% mangánt tartalmazó anyaggal dolgoztunk. Az eredmények azt mutat­ták, hogy a hagyományos módszerrel öntött acél­tuskó mangánra vonatkozó mikroszegregációs ér­téke körülbelül 300% volt, míg a találmány szerinti 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom