183055. lajstromszámú szabadalom • Cérnaág-szakító szerkezet cérnaág-szakadás miatti hibahelyek kiküszöbölésére
1 183 055 2 teszi a terelőtag korlátozott, a tartó felső felületéhez képest merőleges transzlációs elmozdulását is. A terelőtagnak ahhoz, hogy a felfekvő felületről elmozduljon, le kell küzdenie a középhelyzetének mindkét oldalán található váll vagy gát által létesített ellenállást. Egy ilyen váll- vagy gátpár fizikailag kialakítható a tartó felületének palástján, de ugyanez az eredmény elérhető sík felülettel, vagy megfelelő görbületű görbe felülettel is, mivel a terelőtagnak bármelyik oldal felé való elmozdulásakor a sík felületről való lecsúszáshoz előbb a gravitációs ellenállással szemben emelkednie kell. Ha a terelőtag bármelyik gáton túlhaladt, akkor saját súlya hatására leesik, pl. elfordul közelítőleg 180°-kai, a megfelelő további helyzetbe, aholis a terelőelem gátolja a megmaradó cérnaág további normális haladását és így a cérnaág elszakad. A találmány egy további kiviteli alakjánál a cérnaágnak pályájához képest általában keresztirányú és rendszerint lényegében vízszintes síkban, forgócsaposan szerelt terelőtagot alkalmaznak. Ez a terelőtag egy felfekvőlapnál elő van feszítve és ezáltal olyan változó helyzeti energiát biztosít, amelynek csúcspontjánál szintén egy átmeneti stabilitást adó csökkenés van. A terelőtag a stabil középhelyzetből bármely irányba bekövetkező kis mozgások esetén ellenállásba ütközik, de az egyik cérnaág szakadása következtében beálló nagyobb elmozdulás miatt az előfeszítés hatására olyan helyzetbe fordul, amelyben a megmaradó cémaág elszakad. Az előfeszítést létrehozhatja egy rugó vagy pedig a terelőn lévő, ferromágneses anyagból készült darabot vonzhatja egy mágnes vagy elektromágnes. Megfelelőbben felhasználható magában az egyenes cérnától eltérően feszített cérnaágban tárolt energia. Az utóbbi esetben a terelőtagon levő terelőelem előnyösen helyettesítheti a szokványos fonalvezető hurkot. A terelőtagot azért kell a stabil középhelyzet körüli sekély helyzeti-energia-árokba helyezni, mert a cérnaágaknak a cérnázási művelet közben mindig vannak természetes, véletlenszerű elmozdulásai és nem kívánatos, hogy már ezek működtessék a cérna-szakító szerkezetet. Ha a cérnázást bármilyen okból leállítják, a húzóerő a cérnaágakban nullára csökken és a helyzeti energia-árok által tartott stabilitás, azaz önközpontosító hatás révén a cérnaág-szakító szerkezet stabil középhelyzetében marad és nem mozdul el a további (vagy szakítási) helyzetbe. Ha ez nem lenne így, akkor egy külön kezelőre lenne szükség, aki a cérnázás újrakezdése előtt minden cérnaágszakító szerkezetet visszaállít. Ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen cémázó-gépen 400 orsó is lehet, akkor belátható, hogy ez jelentős előny. Egy további előnyös kiviteli alakként két sodratlan cérnaágnak közös cémázóorsón cérnává való feldolgozásánál alkalmazható olyan találmány szerinti cérnaág-szakító szerkezet, amely áll egy tartóból, a tartón egy első síkban forgathatóan szerelt terelőtagból úgy, hogy a tartón van az első felfekvőlap, a terelőtagon a második felfekvőlap kialakítva. Ezek a lapok teljesen egymásra feküdhetnek és így a terelőtagot a tartón stabil középhelyzetben tartják. A lapok egymáson való felfekvése lehet részleges is, a terelőtag elmozdulási határtartományán belül, amelynek határhelyzetei egy bizonyos, azonos szöget zárnak be mindkét irányban a stabil középhelyzethez képest. A terelőtagnak van egy transzlációs szabadságfoka a forgástengely körül, ami lehetővé teszi a felfekvőlapok távolodását. Végül a lapok teljesen el is válhatnak bármelyik elmozdulási határ túllépésekor és ekkor a terelőtag a már említett szakítást eredményező további helyzetbe fordul. A terelőtagon cémaágterelő elem van, amely oldalirányú szakaszokból áll. Ezek a szakaszok a terelőtag stabil középhelyzetében a forgástengelyen és a felfekvőlapok középpontjain átmenő középvonal két oldalán szimmetrikusan helyezkednek el. A találmány szerinti cérnaág-szakító szerkezet előnyös kiviteli alakjait a továbbiakban — csak példaként — a mellékelt ábrákra hivatkozva írjuk le részletesen, ahol az 1. ábra a találmány szerinti cérnaág-szakító szerkezet egyik kiviteli alakjának el ölnézete; a 2. ábra az 1. ábrán levő II—II vonal szerinti metszet; a 3. ábra a találmány egy másik kiviteli alakjának elemeire bontott perspektivikus ábrázolása; a 4. ábra a találmány szerinti cérnaág-szakító szerkezet további kiviteli alakjának részlete, elölnézetben; az 5. ábra a 4. ábrán látható cérnaág-szakító szerkezet oldalnézete; a 6. ábra a találmány szerinti cérnaág-szakító szerkezet egy további kiviteli alakjának homloknézete, és végül a 7. ábra a 6. ábrán látható cérnaág-szakító szerkezet oldalnézete. Az 1. ábrán vázlatosan ábrázoltuk egy adagolórendszer, pl. egy kéttömlős adagoló-rendszer 10 adagoló hengerpáiját és egy cérnázógép 12 cérnázóorsóját. Az ábrázolt esetben két cérnaágas cérnát készítünk, vagyis két 14, 16 cérnaágat külön-külön átvezetünk az adagolórendszeren és a közös 12 orsón összesodoijuk. A 14, 16 cérnaág a terelési pontnak nevezett 18 pontban találkozik, ahol 20 cérnává sodorjuk össze. A cérnázott fonal sodratán kívül az egyes különálló cérnaágakra felvitt hamissodratok is bekerülnek az egyes cérnaágakon belül a sodrott 20 cérnába. A 22 cérnaág-szakító szerkezet fő alkatrésze egy 24 terelőtag, amely 26 forgócsappal a 28 tartóhoz van szerelve. A 28 tartó a gépvázhoz rögzített 30 tartórúdra van szerelve. A 24 terelőtag felső végén van egy hátrafelé nyúló 32 váll, amely a 28 tartó 34 felső lapján fekszik fel. Ha a 24 terelőtag az 1. ábrán látható stabil középhelyzetben van, akkor a 32 váll és az említett 34 felső lap teljesen egymáson fekszik. A 34 lap 35 oldaléléi célszerűen le vannak törve. A 26 forgócsap célszerűen egy csavar, amely átnyúlik a 24 terelőtagban levő hoszszúkás 36 kivágáson és lehetővé teszi a 24 terelőtag szabad mozgását a forgástengely (a 26 forgócsap) körül egy megközelítőleg függőleges - a függőlegestől kb. 15°-kai eltérő — síkban. Ez a sík lényegében párhuzamos a cérnaágaknak (akár egyenként futnak, akár fonalként) a 24 terelőtag utáni pálya síkjával. A 20 cérna két kinyúló 38 csap vagy pecek között halad. Ezek terelőelemet képeznek a 24 terelőtagon. A sík tényleges dőlése az ábrázolttól természetesen eltérhet, hogy alkalmazkodjék az adott cérnázógép mindenkori adagolóberendezéséhez. Működése közben a két 14, 16 cérnaág a 10 adagoló hengerpártól természetesen konvergenciapontjához, a 18 terelési ponthoz halad, majd mint összesodrott 20 cérna a 38 csapok által képzett terelőelemen át egy szokványos 40 cérna-vezetőhöz és innen a 12 cérnázóorsóra kerül. Ha például a 16 cérnaág véletlenül elszakad, akkor a megmaradó 14 cérnaág az 1. ábrán szaggatottan rajzolt 14ű vonalon halad. Ez az oldalirányú mozgás balra mozdítja el a 24 terelőtagot. Ez az elmozdulás elegendő ahhoz, hogy a 24 terelőtagot a nehézségi erő (gravitációs 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
