183055. lajstromszámú szabadalom • Cérnaág-szakító szerkezet cérnaág-szakadás miatti hibahelyek kiküszöbölésére
1 183 055 2 ellenállás) ellenében megemelje, így a 32 váll a letört 35 oldalél mentén lecsúszhat a 34 felső lapról. A 24 terelőtag alátámasztása így megszűnik, a 24 terelőtag a 26 forgócsap (csavar) körül saját súlya hatására elfordul, és felső része lefelé fog függeni, vagyis kb. 180°-ot fordul el. Ennek következtében a megmaradó 14 cérnaága 38 csapokra tekeredik. Ezek a 38 csapok így olyan akadályt képeznek, amely meggátolja, hogy a cérnázóorsóval előállított hibás sodrat a 10 adagoló hengerpárig fusson fel. A sodratlan cérnaág húzófeszültsége ezen a szakaszon olyan, hogy a cérnaág gyorsan elszakad. Egy (nem feltüntetett) vákuumos elszívórendszer a szokásos módon folyamatosan eltávolíthatja az elszakadt cérnaágakat. Mielőtt a 32 váll elhagyja a 34 felső lapot, a 24 terelőtagnak fel kell emelkednie és így le kell küzdenie a nehézségi erőt, hogy elfordulásához elegendő rés legyen. Ezt a 36 kivágás teszi lehetővé. Mikor a megmaradó cérnaág a 24 terelőtagot oldalt eltolja, akkor a 34 felső lap a 24 terelőtagot kissé megemeli mindaddig, amíg a 32 váll a letört 35 oldalélnél lecsúszik a 34 felső laptól és a 24 terelőtag saját súlya hatására leesik. A terelőtag középhelyzete így tehát egy stabil egyensúlyi helyzet egy sekély helyzeti energia-árok alján és a 24 terelőtag az elmozdulási határtartományon belül mindig önközpontosításra törekszik. Az elmozdulási határtartomány szélső határhelyzetei a középhelyzettől mindkét oldalra szimmetrikusak. A cérnázás alatt természetesen előforduló kis eltérések esetén a 32 váll részben fekszik fel a 34 felső lapon. Az egyik cérnaág szakadása miatt bekövetkező viszonylag nagy eltérés azonban elegendő az ellenállás leküzdéséhez, hogy a terelőtag olyan helyzetbe emelkedjék, ahol átbillen szakítóhelyzetébe. A nyújtott 36 kivágás célja kettős. Először is, mint riiár említettük, lehetővé teszi a 24 terelőtag ahhoz elegendő mértékű megemelkedését, hogy a 32 váll lecsússzon a 34 felső lapról. Normális működési helyzetben azonban, mint ez az 1. ábrán látható, a 26 forgócsap (csavar) közel van a 36 kivágás aljához. Ha cérnaág-szakadás következik be, a 24 terelőtag elmozdul úgy, hogy a 32 váll elemelkedik a 34 felső laptól, és a 24 terelőtag elfordulása közben a 26 forgócsap a 36 kivágás tetejére kerül. Ennek eredményeként a forgási sugár lerövidül és a 24 terelőtag könnyebben fordul el. Olyan forgási sugárnak, melynek révén a 38 terelőcsapok túl messze kívül kerülnének a megmaradó cérnaág új 14ű vonal menti pályáján, a cérnaág-ellenállna, méghozzá az ilyen járulékos elmozdulással arányos mértékben, ha viszont a forgási sugár túl nagy lenne, akkor ez meggátolhatná a terelőtag 180°-kai való elfordulását és így előfordulhatna, hogy a cérnaág nem szakad el. A gép leállása esetén a 24 terelőtagot középhelyzetbe visszatérítő, önközpontosító hatás biztosítja, hogy a 24 terelőtag ne legyen hajlamos az idő előtti indokolatlan működésre, és így ne legyen szükség egy külön kezelő által végzendő időigényes visszaállításra. A 3. ábrán bemutatott kiviteli alak a szokványos cérna-vezető, pl. az 1. ábrán látható 40 cérna-vezető helyettesítésére szolgál. A szokványos módon rögzített hurkos cérna-vezető helyett egy 42 cérna-vezető hurkot alkalmazunk, amely a 46 tömbön levő 44 szem körül elfordulhat. A 46 tömbnek 50, 52, 54 felfekvőlapjai vannak, és ezek egyike hordozza az 56 lapot, amely a 42 cérna-vezető hurok szárához van rögzítve. Egy — célszerűen a 46 tömbhöz hasonló alakú — 58 tömb az előbb említett 46 tömbön nyugszik, ehhez és a géptesthez a 60 csavarral rögzíthető. A megemelt 44 szem biztosítja, hogy a 42 cérna-vezető hurok szabadon foroghasson a szem körül a 46, 58 tömbök között. Ez a szerkezet a következőképpen működik: normális működés közben a 20 cérna, amelyet a 12 cérnázóorsó megfeszít, felfekszik a 42 cérna-vezető hurokra, erőt fejt ki a 46, 58 szerelt tömbre és ezáltal az 56 lapot az 52 felfekvő laphoz, valamint az 58 tömb megfelelő lapjához nyomja. Mikor az 56 lap teljesen érintkezik a tömbök említett lapjaival, akkor a cérna-vezető hurok stabil középhelyzetben van. A cérnaág húzóerejének kis változásai forgómozgást hozhatnak létre a 44 szem körül. Ekkor az 56 lap — a középhelyzettől mindkét oldalra egyenlő elmozdulási határokkal definiált elmozdulási határtartományon belül részben érintkezésben marad a 46, 58 tömbök megfelelő lapjaival. Ha az összetevő cérnaágak valamelyike elszakad, akkor a megmaradó cérnaág normális pályájától valamelyik irányba kitér és ennek a 42 cérna-vezető hurokra gyakorolt hatása elegendő ahhoz, hogy az 56 lapot a megfelelő elmozdulási határon túl vigye, s oldalirányban levigye az 52 lapról. A 42 cérna-vezető hurok által az egyenestől eltérítve tartott, megfeszített 20 cérnában tárolt energia felszabadul, és a 42 cérna-vezető hurok viszonylag nagy elmozdulással, pl. 90° körüli értékkel kileng, az 56 lap pedig — az esettől függően — az 50 vagy 54 felfekvőlapra fekszik fel. Ebben a további helyzetben a 42 cérna-vezető hurok dörzsellenállást fejt ki, ami a megmaradó cérnaág hirtelen szakadását idézi elő. Ahhoz, hogy az 56 lap az 50 és 52 felfekvőlap vagy az 52 és 54 felfekvőlap közötti sarkon túlfordulhasson a huroknak kis távolságra el kell távolodnia a szerelt 46, 58 tömböktől. A 48 hurokvég úgy van kialakítva, hogy ezt lehetővé tegye. így az egyensúlyi helyzethez képest kis elmozdulásoknál ez a kiviteli alak is önközpontosító. Szakadás esetén azonban a kezelőnek csomóznia kell és az ezen művelet közben a cérna-vezetőre elkerülhetetlenül kifejtett oldalirányú erők arra törekszenek, hogy kiváltsák a leírt módon történő, szakítást kiváltó cérna-vezető elmozdulását. Ezért célszerű egy kézi működtetésű ■ ögzítőszerkezetet beiktatni, hogy a kezelő a cérna-vezető esomózási helyzetben rögzíthesse, majd közvetlenül ezután oldhassa. A 4. és 5. ábrán a találmány szerinti szerkezet egy további kiviteli alakja látható. Itt a 62 terelőtagon levő csapok a korábban leírtak szerint 64 terelőelemet képeznek. A 62 terelőtagnak lépcsős homloklapja van és az ezen kialakított 66 váll a 62 terelőtag stabil középhelyzetében felfekszik a 68 forgócsapként szolgáló hatlapfejű csavar fejének felső lapjára. A 62 terelőtagon van egy 70 kivágás (egyes esetekben elegendő lehet egy megnövelt köralakú furat), ami lehetővé teszi a forgómozgást és a csavarfej felső lapjára merőleges, kívánt mértékű transzlációs elmozdulást is. A hatlapfejű csavar szára lépcsős, így a cérnázógépen rögzített, alkalmas 72 tartórúdon levő furatba való behelyezéskor a 74 váll előre meghatározott ütközőként szolgál. A kiemelkedő 76 és 78 szem a 62 terelőtagot távoltartja a csavarfejtől és a 72 tartórúdtól, így a szakadás esetén elforduló 62 terelőtag nem súrolja ezeket az elemeket. Ennek a kiviteli alaknak a működése hasonló az 1. ábra kapcsán leírt kiviteli alak működéséhez. Normális működés közben a cérnaágakból képzett-cérna áthalad a 64 terelőelemet képező csapok között. A cémaágak húzó5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
