183055. lajstromszámú szabadalom • Cérnaág-szakító szerkezet cérnaág-szakadás miatti hibahelyek kiküszöbölésére
1 183 055 2 A találmány tárgya cérnaág-szakító szerkezet két vagy több cérnaág közös cérnázóorsón cérnává történő összesodrásakor a cérnaág-szakadás miatti hibahelyek kiküszöbölésére. A cérnaágak egyikének szakadása miatt hibahelyek jönnek létre, amikor két vagy több cérnaágból közös cérnázóorsón készítenek cérnát az általában „kétágú cérnázás”-nak nevezett eljárással. Ennél az eljárásnál az egyik cérnaág szakadása esetén a megmaradó cérnaág vagy cérnaágak általában továbbra is cérnává formálódnak. Ez a cérna azonban a kívánt számú cérnaágnál eggyel kevesebb cérnaágból áll, és így hibás lesz. Előfordulhat, hogy a cérnázást követő feldolgozási folyamatnál, pl. szövésnél a hibás rész nem elég erős, és ezért elszakadhat. Még egy egészen rövid hibás cérnaszakasz is használhatatlanná tehet egy egész csévét, mert azt ezzel a hibával nem lehet eladni. Ezért előnyös olyan szerkezet kialakítása, amely az egyik cérnaág szakadásakor a másikat is elszakítja. Ha az összes cérnaág el van szakítva, akkor ez meggátolja hibás, pl. sodratlan cérna keletkezését. Az ilyen szerkezetet általában cérnaágszakító szerkezetnek nevezhetjük. Cérnázó-gépekhez javasoltak olyan cérnaág-szakító szerkezeteket, amelyek szakítóelemként vágóéllel vagy dörzsfelülettel működnek. A vágóéi, illetve dörzsfelület az egyik cérnaág szakadásakor a megmaradó másik cérnaágat elvágja. Az ilyen ismert szerkezetek hiányossága, hogy nem működnek eléggé megbízhatóan. A cérna kirepülhet, ami befolyásolhatja a cérnázást és akadást idéz elő a szerkezetben. A késélekkel vagy más megfogó és vágóeszközökkel működő cérnaág-szakító szerkezetek további hátránya, hogy a cérnaág elvágásakor annak szabad vége elrepülhet a késről, a szomszédos cérnaágakba akadhat és így a gép szomszédos orsóin is megszakíthatja a cérnázási műveletet. A találmány feladata cérnázóorsóhoz szolgáló, megbízható működésű cérnaág-szakító szerkezet létrehozása, amelyben nincs szükség éles élekre vagy dörzsfelületekre és amely a korábbi, ismert cérnaág-szakító szerkezetek hátrányait kiküszöböli. A találmány értelmében a feladatot olyan tárgyi cérnaág-szakító szerkezet kialakításával oldjuk meg, amelynek a találmány értelmében egy tartórúdra szerelt tartón elrendezett forgócsap körül elfordulhatóan ágyazott terelőtagja egy első felfekvőlapja és a terelőtagon kiképzett második felfekvőlapja van, aholis a felfekvőlapok egymáson való teljes felfekvésekor a terelőtag a tartón stabil középhelyzetben, míg a felfekvőlapok egymáson való részleges felfekvésekor a terelőtag ezen stabil középhelyzetből bármelyik irányban kimozdított, egy első meghatározott nagyságú szögelmozdulási határtartományba eső helyzetben van, továbbá a terelőtag a forgásponthoz képest transzlációs elmozdulási szabadságfokkal is bír, és a felfekvőlapok az elmozdulási határtartományt meghaladó terelőtag-elmozdulás esetén egymástól eltávolodva a terelőtag egy elfordulási szöggel meghatározott helyzetbe történő elfordulására alkalmas módon vannak kiképezve, továbbá a terelőtagon egy, a forgástengelyen, valamint a terelőtag stabil középhelyzetében a felfekvőlapok középpontjain átmenő középvonalra kétoldalt szimmetrikusan elhelyezkedő oldalirányú szakaszokkal kiképzett terelőelem van elrendezve. Működés közben a cérnaágak a terelőelem középvonalához képest ellentétes oldalakról a középvonalhoz konvergálnak (terelődnek), így mindkét cérnaág áthalad a terelőelemen és erőt fejthet ki a terelőtagra, valamint arra a tartóra, amelyre a terelőtag fel van szerelve. A tartó és a terelőtag úgy van kialakítva, hogy normális működés közben a terelőtag a cérnaágak által kifejtett erő hatására szabadon elmozoghat egy elmozdulási határtartományon belül a tartóhoz viszonyított stabil középhelyzetből. A terelőtag cérnaág-szakadásakor csak akkor mozdulhat el járulékosan az előbb említett határon túl, ha leküzdi azt az ellenállást, amely az ilyen járulékos elmozdulással szemben fellép. Járulékos elmozdulás révén újabb helyzetbe kerül a terelőtag, ezáltal eltorzul az a pálya, amin a megmaradó cérnaág normálisan haladna és így a megmaradó cérnaág is elszakad. A terelőtag kialakítása olyan, hogy az instabil egyensúlyi helyzetet adó helyzeti energia-,,hegy” csúcsán kismértékű, átmenetileg még stabilitást adó energiaárkot, csökkenést hoz létre. Ilyen körülmények között tehát kis erő szükséges az ellenállás leküzdéséhez, vagyis ahhoz, hogy a terelőtag-kimozduljon az említett árokból, mihelyt azonban a terelőtag a helyzeti energiacsúcson átbillenve annak lejtőjére jut, elmozdulása a további helyzetbe már saját magától bekövetkezik. A szóban forgó helyzeti energia lehet a gravitációs energia, de felléphet más formában is, így pl. rugóban vagy akár egy állandómágnes, akár egy elektromágnes mágneses terében tárolva. Másszóval, a terelőtagnak az elmozdulási határokon túlmenő mozgása előtt leküzdhető ellenállás származhat a gravitációból, vagy más energiaforrásból, mint amilyen a rugó vagy a mágneses tér. Hangsúlyozzuk, hogy a találmány szempontjából a terelőtag stabil középhelyzetében lényegében az összesodort cérnaágak előírt haladási pályájának érzékelésére, detektoronként szolgál, nem pedig arra, hogy vezesse a cérnaágakat. Az említett pályától való eltérések, amelyeket a cérnaágakban keletkező húzóerők igen kis viszonylagos változásai okoznak, a középhelyzettől való kis — az elmozdulási határtartományon belül maradó — mozgásokat idéznek elő. Ha viszont az egyik cérnaág elszakad, akkor a terelőtagon az erőegyensúly azonnal megszűnik. Ez a kiegyensúlyozatlanság elegendő ahhoz, hogy leküzdje az ellenállást és a terelőtagot az elmozdulási határtartományon kívülre mozgassa, majd a terelőtag a tárolt potenciális energia hatására egy további helyzetbe mozog. Ebben a további helyzetben a terelőelem által létrehozott pályatorzulás nagy biztonsággal a megmaradó cérnaágak elszakítását eredményezi, akár úgy, hogy a terelőelem által létesített akadályon túl megszűnik a eérnázóorsó által létesített sodrás, akár úgy, hogy kellő súrlódási ellenállást gyakorol a megmaradó cémaágra, ' agy pedig az előző két hatás kombinációja útján. A terelőtag célszerűen forgócsappal van a tartóra szerelve. így egy adott síkban elforoghat a középhelyzetből egy bizonyos első szögben az elmozdulási határig, a középhelyzetből bármelyik oldalra, majd az ellenállás leküzdése után az elmozdulási határon túl is egy második (célszerűen az elsőnél jóval nagyobb) szögben, a megfelelő további helyzetbe. A találmány egyik célszerű kiviteli alakjánál a helyzeti energiát a gravitáció szolgáltatja és a terelőtag forgócsaposan van szerelve, hogy elfordulhasson egy síkban, amely általában párhuzamos a cérnaágak pályájával és endszerint lényegében függőleges. A stabil középhelyzetben a terelőtag egy része a tartó egyik felső felületén fekszik. A terelőtagnak a forgástengely körüli elforduláson túl eg)' további szabadságfoka is van, ami lehetővé 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
