183042. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés szabályozott egyenáramú hajtások gyorsműködésű és nagypontosságú együttfutás szabályozására

1 183 042 2 A találmány kapcsolási elrendezés szabályozott egyen­áramú hajtások gyorsműködésű és nagypontosságú együttfutás szabályozására, mely hajtások mindegyike fordulatszám szabályozóval, alárendelt áramszabályozó­val, a saját egyenáramú motorjának armatúra áramát érzékelő kétirányú áramváltóval, áramkorlát módosító bemenettel és fordulatszám alapjel bemenettel rendelke­zik, és minden egyes hajtáshoz egy-egy alapjelképző egy­ség és szögkülönbség szabályozó tartozik, amely szögkü­lönbség szabályozó az alapjelképző egységen keresztül a hozzátartozó hajtás fordulatszám alapjel bemenetéhez csatlakozik. A gyakorlatban és az irodalomban igen sok példát találni többmotoros hajtások együttfutásszabályozására. Gyorsműködésű rendszerek és közepes vagy nagyobb tel­jesítményű egyenáramú motorok esetében a szabályozá­sok elvi felépítése azon alapszik, hogy minden egyes mo­tor önálló fordulatszámszabályozó és alárendelt áramsza­bályozó egységgel van ellátva, és az egyes motorok ten­­geiyelfordulásainak szögkülönbségétől függően külön szabályozó módosítja az egyes hajtások fordulatszám alapjeleit. Ezen az elvi felépítésen nem változtat az, hogy a fordulatszámszabályozó, illetve a szögkülönbségképző digitális rendszerű, illetve a különbségképzés digitálisan megadott útalapjelhez képest, vagy frekvencia formában megadott fordulatszám alapjelhez képest történik. A lé­nyeg az, hogy minden esetben, ha a motorok tengely­elfordulása nem a kívánt érték, akkor az egyes hajtá­sokba a beavatkozás a fordulatszámalapjel megfelelő mó­dosításával történik. Ezekben az esetekben a motorokat úgy kell mére­tezni, hogy üzemszerű állapotban ne dolgozzanak áram­­korlátozásban, illetve tudomásul kell venni, hogy az áramkorlátozási tartományban az egyes motorok tengely­elfordulásai között a terhelési és a beállítási aszimmet­riák miatt szögkülönbség lép fel, melynek kiszabályozá­sára csak akkor van lehetőség, ha a hajtások már nem üzemelnek áramkorlátozási tartományban. Ismeretesék olyan kapcsolási elrendezések is (24 62452 számú NSZK közzétételi irat, 24 48016 számú NSZK közzétételi irat), amelyek többmotoros hajtást igénylő technológiák esetében egy- vagy több hajtás kiesése esetén is lehetővé teszik a termelés fenntartását. Az idé­zett találmányok szerinti megoldások esetében ez úgy történik, hogy egy, vagy több hajtás kiesésekor a többi működő hajtás fordulatszámát egy másodlagos fordulat­szám alapjellel megnövelik, oly mértékben, hogy a hajtá­sok összteljesítménye ne változzon. Vannak azonban technológiák — például reverzáló hengerlés - ahol a motorok a gyors indítás és fékezés közben üzemszerűen az áramkorlátozási tartományban dolgoznak és követelmény, hogy a motorok együttfutása ezekben az esetekben is biztosított legyen, mert az együttfutás hiánya súlyos technológiai zavart okoz. Például hengerlésnél ez az anyag gyűrődését, nyúlását vagy szakadását jelentheti. Ilyenkor nem a hajtások össz­teljesítményét kell fenntartani, és így nem a nem túlter­helésben üzemelő motorok fordulatszámát kell növelni, hanem a többi motor fordulatszámát kell a túlterhelés­ben üzemelőhöz igazítani. Ilyen esetekben eddig inkább egymotoros hajtást alkalmaztak és fogaskerék hajtóművekkel biztosították a technológiához szükséges szigorú együttfutást. A fogaskerék hajtóművek azokban az erős dinamikai igénybevétel miatt a szokásosnál rövidebb idő alatt elhasználódnak és karbantartásuk munkaigényes. További problémát jelent egymotoros hajtásoknál az is, hogy a technológiához szükséges teljesítményt egy helyen kell a gépsorba bevezetni és ez esetenként korlá­tozhatja a gépsor teljesítményét. A találmány célja olyan villamos szabályozórendszer, amelynek megvalósítása biztosítja két vagy több egyen­áramú motor nagypontosságú együttfutását még abban az esetben is, ha a motorok közül egy, vagy több, vagy mindegyik a megengedett maximális árammal — azaz áramkorlátozásban - üzemel, függetlenül attól, hogy az egyes motorok hajtanak vagy fékeznek. Ily módon lehe­tővé tesszük a mechanikai kényszerkapcsolatok elhagyá­sát és biztosítjuk, hogy a többmotoros egyedi fordulat­szám szabályozással rendelkező hajtások az áramkorlá- Tozási tartományban is nagy statikus pontossággal és jó dinamikus tulajdonságokkal együttfussanak. A találmány lényege az a felismerés, hogy az egyedi fordulatszámszabályozással és alárendelt áramszabályo­zással ellátott hajtások esetében az együttfutás a fordu­latszám alapjel és az áramkorlátozási érték együttes mó­dosításával biztosítható. A fordulatszám alapjel módo­sítása — ismert módon — szögkülönbség képzéssel és szögkülönbség szabályozóval megoldható. Az áramkor­látozási érték módosításához azonban nem csak a szög­különbséget, hanem a motor áramának irányát is figye­lembe kell venni. Felismertük, hogy ez előnyösen meg­oldható a szögkülönbség jelhez csatlakozó önálló áram­­korlátszabályozó, és a hozzá csatlakozó előjelmeghatá­rozó egység segítségével. Az előjelmeghatározó egység az áramkorlát szabályozó kimenő jele és a motor áramának előjele alapján határozza meg az áramkorlátozási érték módosításának nagyságát és előjelét. A feladatot olyan kapcsolási elrendezéssel oldjuk meg, amely Önmagában ismert módon szabályozott egyen­áramú hajtásokat tartalmaz, mely hajtások mindegyike fordulatszám szabályozást, alárendelt áramszabályozást, a saját egyenáramú motorjának armatúra áramát érzé­kelő kétirányú áramváltót tartalmaz, és áramkorlát mó­dosító bemenettel, valamint fordulatszám alapjel beme­nettel rendelkezik. Mindert* egyes hajtáshoz egy-egy alap­­jeíképző egység és szögkülönbség szabályozó tartozik, amely szögkülönbség szabályozó az alapjelképző egysé­gen keresztül a hozzátartozó hajtás fordulatszám alapjel bemenetéhez csatlakozik. A találmány értelmében azon­ban minden egyes hajtáshoz külön-külön előjelmeghatá­rozó egység és áramkorlát szabályozó is tartozik, és az azonos hajtáshoz tartozó áramkorlát szabályozó és szög­különbség szabályozó bemenete összekötött, valamint minden egyes előjel meghatározó egység szögkülönbség bemenete a vele azonos hajtáshoz tartozó áramkorlát szabályozó kimenetével összekötött, áramérzékelő beme­neté a hozzátartozó hajtás kétirányú áramváltójának ki­menetével összekötött, áramkorlát módosító kimenete pedig a hozzátartozó hajtás áramkorlát módosító beme­netéhez kötött. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy elő­nyös alakja szerint az előjelmeghatározó egység a táp­feszültség nulla vezetékéhez kapcsolódó közös beme­netét tartalmaz, és az előjelmeghatározó egységben az áramérzékelő bemenet sorbakötött ellenállásokon keresztül első erősítő előjelfordító bemenetéhez kötött, az ellenállások összekötött végei és a közös bemenet közé kondenzátor kötött, valamint az első erősítő előjel­fordító bemenete kondenzátoron keresztül a kimeneté­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom