183031. lajstromszámú szabadalom • Forgácslemez előállításához szükséges kötőanyag és eljárás a forgácslemez előállítására
1 183 031 2 niált foszfátot alkalmazzuk a részecskék kezelésére, melyeket össze kell kapcsolnunk a forgácslemezek előállítása céljából. így tehát a forgácslemezt a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy a fa vagy cellulóz vagy szerves préselhető anyagot hő és nyomás alkalmazásával egy olyan kötőrendszer jelenlétében kapcsoljuk egymáshoz, amely szerves poliizocianátból és a fent definiált foszfátból áll, mely foszfátot a továbbiakban foszfátelválasztó szemek jelölünk. A poliizocianát és a foszfátelválasztó szer a részecskékkel külön-külön hozható érintkezésbe individuális komponensek formájában vagy egy előnyös kivitelezés szerint a poliizocianátot és a foszfátot összekeverve is alkalmazhatjuk. Attól függetlenül, hogy a poliizocianátot és a foszfátot külön-külön vagy összekeverve adagoljuk a részecskékhez, Önmagában tehát hígítószer vagy oldószer nélkül alkalmazhatók, az egyiket, a másikat vagy mind a kettőt vizes diszperzió vagy emulzió formájában alkalmazhatjuk. A kötőanyagrendszerben poliizocianát komponensként bármely szerves poliizocianát szóba jöhet, amely molekulánként legalább két izocianátcsoportot tartalmaz. Ilyen szerves poliizocianátként szóba jöhet például a difenilmetán-diizocianát, a m- és p-fenilén-diizocianát, klórfenilén-diizocianát, a,a-xililén-diizocianát, 2,4- és 2,6-toluol-diizocianát és ennek a két izomernek az elegyei, melyek kereskedelemben kaphatók, trifenilmetán-triizocianátok, 4,4 ' -diizocianátodifeniléter, polimetilén-polifenilpoliizocianátok. Utóbbi poliizocianátok 25-90 súlyszázalék metilénbisz-(fenil-izocianát) elegyeket tartalmaznak és az elegy többi része polimetilénpolifenil-poliizocianátokból áll, melyek 2-nél több funkciós csoportot tartalmaznak. Ilyen poliizocianátok és előállítási eljárásuk például a 2 683 730, 2 950 263, 3 012 008 és 3 097 191 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásokból ismertek. Ezeket a poliizocianátokat különböző módosított formáikban is megtalálhatjuk. Az egyik ilyen forma polifenil-poliizocianátból áll, melyet hőkezelésnek vetettünk alá, általában 150-300 °C-on, ameddig 25 °C-on a viszkozitás nem nőtt 800-1500 centipoise értékre. Egy másik módosított polimetilén-polifenil-poliizocianát, amelyet kis mennyiségű epoxiddal kezeltünk, hogy a savasságát a 3 793 362 számú Amerikai Egyesült Államokbeli szabadalmi leírásnak megfelelően csökkentsük. A találmány szerinti kötőanyagrendszerekben előnyösen a polimetilén-polifenil-poliizocianátokat alkalmazzuk. Különösen előnyösek azok a polietilén-polifenil-poliizocianátok, amelyek 35-65 súly% körüli mennyiségben tartalmaznak metilén-hisz-(fenil-izocianátot). Ha a szerves poliizocianátot vizes emulzió vagy diszperzió formájában alkalmazzuk a találmány szerinti kötőanyagrendszerben, akkor a vizes emulziót vagy diszperziót bármilyen ismert technológiával előállíthatjuk, mielőtt kötőanyagként felhasználjuk. A poliizocianátot például emulgálószer jelenlétében diszpergáljuk vízben. Utóbbit bármilyen emulgálószer közül választhatjuk az anionos és nem-anionos szereket beleértve. Nem-ionos emulgálószerként megemlíthetők példaképpen a polioxi-etilén és a polioxi-propilén-alkoholok, két vagy több etilénoxid, propilénoxid, butilénoxid és sztirol blokk kopolimerje, alkoxilezett alkilfenolok, például nonilfenoxi-poli-(etilénoxi)-etanolok, alkoxilezett alifás alkoholok, például etoxilezett és propoxilezett 4-18 szénatomos alifás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak, például sztearinsav, oleinsav és ricinoleinsav gliceridjei, zsírsavak, például sztearinsav, laurinsav, oleinsav stb. polioxialkilén észterei, zsírsavamidok, például zsírsavak, például sztearinsav, laurinsav vagy oleinsav dialkanol amidjai. Ilyen anyagok részletesen megtalálhatók az Encyclopedia of Chemical Technology, II. kiadás, 19. kötetben, az 531-554. oldalon, 1969, Inter-, science Publishers, New York. Az emulziót vagy a diszperziót a kötőanyagban történő felhasználás előtt bármikor előállíthatjuk, de előnyösen felhasználás előtt 3 órán belül állítjuk elő. A vizes poliizocianát emulzió előállításánál bármilyen irodalmilag ismert vizes emulzió előállítást alkalmazhatunk. Az emulziót például úgy állíthatjuk elő, hogy a poliizocianátot, az emulgálószert és a vizet konvencionális szórópisztolyban nyomás alá helyezzük, melyben a víz és a poliizocianát áramai érintkezésbe kerülnek és a szórópisztoly keverőkamrájában turbulens feltételek között keverednek. Az emulziót spray formájában eresztjük ki és a cellulózrészekre visszük fel, az alábbi módon képezvén a lemezeket. Mint már fent említettük, a foszfátelválasztó szert a részecskékkel önálló komponens formájában hozhatjuk érintkezésbe. Ebben az esetben hígítószer nélkül vagy vizes oldatban, vagy diszperzióban is alkalmazhatjuk. Ha a foszfátot önmagában vagy hígított formában alkalmazzuk, azaz a poliizocianáttól elkülönítve, akkor előnyösen spray formájában visszük fel a részecskékre. A találmány szerinti eljárás egy előnyös kivitelezése szerint azonban a foszfátelválasztó szert és a poliizocianátot egy kompozícióban együtt alkalmazzuk. Ezt különböző módon végezhetjük. így ha a poliizocianátot, mint kötőgyantát hígítószer, például víz nélkül használjuk, a foszfát kenőszert egyszerű keveréssel építhetjük be a poliizocianátba. Amikor a poliizocianárot kötőgyantaként vizes emulzió formájában használjuk, a foszfát kenőszert külön komponensként adagolhatjuk az emulzió képzése alatt vagy után, vagy különösen előnyösen a foszfátot a szerves poliizocianáttal, utóbbi emulgálása előtt keverjük össze, így a szerves poliizocianátot és a foszfátelválasztó szert előre összekeverhetjük és az emulzióképzés előtt bármilyen hosszú ideig tárolhatjuk. Továbbá ha emulgálószert használunk az emulzió előállításánál, akkor e szert a szerves poliizocianát és foszfátelválasztó szer elegyébe keverhetjük és így tartós állandó készítményt kapunk, melyet bármikor átalakíthatunk vizes emulzióvá, a kötőgyantaként történő felhasználásra egyszerűen vízzel keverjük össze. Ha a poliizocianátot mint kötőanyagot vizes emulzió formájában használjuk, akkor a szerves jxüiizocianát aránya a vizes emulzióban előnyösen 0,1-99 súly%, még előnyösebben 25-75 súly%. Attól függetlenül, hogy a foszfátelválasztó szert különálló komponensként vagy a poliizocianáttal kombinálva alkalmazzuk, a foszfátelválasztó szer 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
