183031. lajstromszámú szabadalom • Forgácslemez előállításához szükséges kötőanyag és eljárás a forgácslemez előállítására

1 183 031 2 A találmány forgácslemez kötőanyagokra, külö­nösen szerves poliizocianátokat tartalmazó forgács­lemez kötőanyagokra vonatkozik. Széles körben ismeretes, hogy szerves poliizocianátokat, különö­sen toluol-diizocianátot, metilén-bisz-(fenil-izocia­­nátot), polimetilén-polifenil-poliizocianátokat hasz­náltak forgácslemezek előállításánál mint kötőanya­got vagy kötőanyag-komponenst. Lásd például: 3 428 592; 3 440189; 3 557 263; 3 636199; 3 870 665; 3 919 017 és 3 930 110 számú Ame­rikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásokat. Tipikus eljárás szerint a kötőanyag gyantákat adott esetben oldat, vizes szuszpenzió vagy emulzió formájában felviszik vagy összekeverik cellulóz­szerű anyag vagy más forgácslemez képzésére alkal­mas anyag részecskéivel, miközben valamilyen for­májú keverőberendezést alkalmaznak. A részecskék és a kötőanyag elegyét ezután matricává formálják, majd melegített nyomólemezek használatával hőnek és nyomásnak teszik ki. Az eljárást folyamatosan vagy szakaszosan végezhetjük. Ahhoz, hogy elke­rüljük, hogy a fűtött nyomólemezek és a lemez között tapadás következzen be, eddig egy lemezt kellett közbehelyezni, amely nem engedi át az izo­­cianátot és amely a lemez és nyomólemez között helyezkedik el a formázási eljárás során vagy a le­mez felületét minden formázási művelet előtt meg­felelő szerrel kellett bevonni vagy magukat a ré­szecskéket kellett bevonni egy olyan anyaggal, amely nem tapad a nyomólemezhez. A fenti meg­oldások különösen folyamatos eljárás esetén igen körülményesek és hátrányt jelentenek az egyébként kielégítő forgácslemez előállítási eljárásnál, ahhoz, hogy igen jó szerkezeti szilárdságú tulajdonságokkal rendelkező forgácslemezt tudjunk előállítani. Azt találtuk, hogy a fenti hátrányok minimálisra csökkenthetők szerves izocianátok, mint forgács­lemez kötőanyagok alkalmazása esetén, ha bizo­nyos foszfortartalmú vegyületeket alkalmazunk belső elválasztószemek az izocianát kompozíciók­ban. Ilyen célra alkalmaztak foszfortartalmú vegyü­leteket poliéter-poliuretánok előállításánál a 4 024 088 számú amerikai szabadalmi leírás szerint. Azt találtuk azonban, hogy az ott leírt foszfor­­vegyületek a találmány szerinti eljárás során nem alkalmazhatók. A találmány szerint tehát forgácslemezeket állí­tunk elő, amelyben a préselhető szerves anyagot poliizocianáttal hozzuk érintkezésbe, majd a kezelt részecskéket nyomás és hő segítségével lemezekké alakítjuk és a részecskéket a poliizocianátos kezelé­sen kívül 100 súlyrész poliizocianátra számítva 0,1- 20 súlyrész foszfáttal kezeljük az alábbi foszfátok valamelyikével: a) (I) és (II) általános képletű foszfátok vagy ezek ekvimoláris elegye. b) (I) és (II) képletű foszforsav-észterekből (III) és (IV) általános képletű levezethető pirofoszfátok és az (I) és (II) képletű vegyületek elegyéből le­vezethető pirofoszfátok. c) A fenti vegyületek közül kettő vagy többnek az elegye, a fenti képletekben R jelentése egymás­tól függetlenül 8-15 szénatomos alkilcsoport, 8-20 szénatomos alkenilcsoport és (I) általános képletű csoport, ahol R' jelentése 8-35 szénatömos alkil­csoport, A és B hidrogénatom, n jelentése 1 és 5 közötti átlagérték. A találmány a fenti vegyületekből egyet vagy többet és szerves poliizocianátokat tartalmazó új készítményekre vonatkozik. A találmány kiterjed a fenti eljárással előállított forgácslemezekre is. A 8-15 szénatomos alkilcsoport telített egyér­­tékű gyököt jelent, amely egyenes vagy elágazó láncú és az említett szénatomszámú. Ilyen csopor­tok lehetnek például: oktil-, nonil-, decil-, undecil-, dodecil-, tridecil-, tetradecil-, pentadecil- és izo­­merjeik. A 8—20 szénatomos alkenilcsoport kifejezés egy­­értékű egyenes vagy elágazó láncú alifás, legalább egy kettőskötést tartalmazó csoportot jelent. Ilyen csoportok lehetnek például: oktenil-, nonenil-, decenil-, undecenil-, dodecenil-, tridecenil-, tetra­­decenil-, pentadecenil-, hexadecenil-, heptadece­­nil-, oktadecenil-, nonadecenil-, eikozenil- és izo­­merjeik. Az (I) és (II) képletű foszforsav-észterekből és az (I) és (II) képletű vegyületek elegyéből levezet­hető pirofoszfát fogalom azt jelenti, hogy az (I) és (II) képletű foszforsav-észtereket általában a (II) képletű foszforsav-diészter és az (I) képletű foszfor­­sav-észter elegye formájában állítjuk elő, mely ele­­gyeket a megfelelő ROH képletű alkohol, ahol R jelentése a fenti, és foszfor-pentoxid reakciójával állítjuk elő az irodalomból ismert módon, például Kosolapoff: Szerves foszforvegyületek, 220-221. oldal, John Wiley and Sons, Inc., New York, 1950. Az így kapott foszforsav-észterek és -diészterek elegyét kívánt esetben például bárium vagy hasonló sók frakcionált kristályosításával választhatjuk szét, lásd a fent megjelölt irodalom. Az egyes foszforsav­­észtereket vagy a kettő elegyét használhatjuk a találmány szerinti eljárásban. A (III) és (IV) általá­nos képletű pirofoszfátokat könnyen kaphatjuk a (II) és (I) képletű megfelelő foszforsav-észterekből, ha utóbbiakat dehidráló szerrel, például karbonil­­-kloriddal, aril- vagy alkil-monoizocianátokkal és poliizocianátokkal, N-N ' -dihidrokarbil-karbodi­­imiddel stb. reagáltatjuk az irodalomból ismert mó­don; lásd például: F. Cramer és M. Winter, Chem. Ber. 94, 989 (1961); ugyanott 92, 2761 (1959); M. Smith, J. G. Moffat és H. G. Khorana, J. Amer. Chem. Soc. 80, 6204 (1958); F. Ramirez, J. F. Marecek és I. Ugi, JACS 97, 3809 (1975). Az (I) és (II) általános képletű savfoszfátokat külön alakít­hatjuk a megfelelő pirofoszfátokká vagy az (I) és (II) képletű foszforsav-észterek elegyét a megfelelő pirofoszfátok elegyévé alakíthatjuk. (II) általános képletű foszforsav-alkilészterek esetén a megfelelő pirofoszfátokat a (III) általános képlettel jellemezhetjük, ahol R jelentése a fenti. (I) általános képletű foszforsav-alkilészterek esetén a megfelelő pirofoszfátot a (IV) általános képletű komplex eleggyel jellemezhetjük, ahol * jelentése egy vagy nagyobb átlagérték, R jelentése a fenti. A találmány szerinti eljárást lényegében a fent leírt módon visszük véghez, ahol az irodalomban kötő gyantaként vagy komponenseként szerves poliizocianátot alkalmaznak, lásd pl. a 2 610 552 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közre­­bocsátási iratot és a 3 428 592 számú amerikai szabadalmi leírást, azzal a lényeges különbséggel, hogy az izocianát kompozícióval együtt a fent defi­5 10 15 20 25 30 35 4C 45 5C 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom