183005. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés, különösen felületi és kötött nedvességet tartalmazó szemcsés termékek vagy termények állandó teljesítményű, energiatakarékos szárítására.
183005 folyadék éa az anyag már elén te az intenzív párolgás hőmérsékletét, megindul az^anyagfelszinhez tapadó, vagy annak közelében tartózkodó nedvesség eltávozása. Ebben a azakaszban nagy a párolgás sebessége, és amennyiben a száritó szerkezete az intenzív hőbevitelt lehetővé teszi, úgy jelentékeny nedvességmennyiség távolítható el rövid idő alatt, közel egyenletesen. Az anyag belsejében elhelyezkedő u.n. kötött nedvesség eltávolítása már lényegesen lassúbb folyamat. Az anyagfelszinen át hőenergiatranszport indul meg befelé, ugyanakkor megindul ellenkező irányban a nedvességtranszport, kifelé. A kívülről észlelhető hatás az^ hogy a nedvességeltávolitás sebessége lecsökken, az anya^ hőmérséklete emelkedik, a hőhordozó gáz pedig egyre nagyobb hőmérsékleten és egyre kisebb nedvességtartalommal távozik a rendszerből. A viszonyokat pl. kukoricaszemek szárítása esetében az 1. sz. ábra szemlélteti. A mintegy 4,5 óra szárítási idő alatt kb. 1/3 óra a felmelegedés ideje? kb. 1 óra a közel állandó sebességgel történő intenziv száritasi zóna és a többi idő /4,5-1,3=5j2 óra/ a leirt hő- és ellenáramú anyagtranszport lefolyásának ideje. Az idő mindkét görbe közös abszcisszája. Fentiek alapján a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a száritótérnek a kötött nedvesség anyagtranszpor t-zónáj ab ól kilépő forró, csekély nedvess égtartalmu szárítóközeget visszavezetjük a szaritótér elejére. Egyidejűleg megszüntetjük ezeknek a zónáknak egyéb fűtését. Ezáltal azt a jelentékeny hőtartalomveszteséget - amely a kötött nedvesség anyagtranszport-zónából való kilépésnél következik be - külön hőhasznositó szerkezet alkalmazása nélkül visszanyerhetjük. Veszteségként igy csak a melegítő- és intenziv szárítási zónákból kilépő száritóközeg maradék hőtartalma jelenik meg. A találmány alapgondolatának keretébe tartozik az a felismerés is, hogy ezzel a megoldással célszerűen összekapcsolható - különösen levegős szárítóknál - a szárított anyaggal hasznositatlanul távozó szenzibilis hőmennyiség főrészének visszanyerése is. Ha ugyanis a távozó szárazanyag aramán - célszerűen ventillátor segítségével - pl. a környezeti levegőt átár amoltat-1' juk, akkor a szárított anyag már nedvesség leadása nélkül, a hőátadási viszonyok által megszabott rértekig a külső levegő hőmérsékletéhez fog közelíteni, miközben hőtartalmának a lehűlés által megszabott részét átadja a levegőáramnak. Ezt a környezetnél melegebb levegőáramot - melynek abszolút nedvességtartalma a környezeti levegőével megegyezik - előnyösen lehet a számítás folyamatában hasznosítani azaltal, hogy azt a kötött nedvesség anyagtranszport-zónába lépő forró levegőáramba egyszerűen bekeverjük, vagy égési levegőként a szárító égőterébe vezetjük. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával a bevezető-' ben emlitett két káros körülményt jelentékenyen csökkenthetjük. Az egyik a szárított anyaggal távozó hőveszteség, a másik a kilépő száritóközeggel elvesző hő. Ezt a találmány értelmében döntő mértékben a melegitő- és intenziv 3záritási zónák hőszükségletére lehet fordítani. Veszteség mostmár csak az innen távozó hőmennyiség. A számszerű értékek nagyságát eljárási példa keretében ismertetni fogjuk. Ismeretes, hogy pl. nem folyamatos száritó eljárásoknál, vagy növényi termékeknél a szárítandó anyag nedvességtartalma meglehetőséen tág határok között változik. Ez minden szárítóberendezésnél azt okozza, hogy változik a végtermék nedvességtar-3
