182973. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibakteriális hatású tienamicin antibiotikumokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 182 973 2 esetben a lenti reakció kis mennyiségű p-toluolszulfonsav hozzáadása útján katalizálható. Előállíthatok a (II) általános képletü dipeptidáz-inhibitorok a következő módon is: valamely (VI) általános képletü alfa-aminosav-terc-butilésztert — ahol R3 jelentése a lentivel egyező - oldószerben, például diklórmetánban. a kívánt terméknek megfelelő (V) általános képletü savkloriddal — ahol R2 jelentése a fentivel egyező reagáltatunk bázis, például trietil-amin jelenlétében. Az igy kapott (VII) általános képletü N-aeilezett termékei ahol R2 és R3 a fenti jelentésűek - terc-butil-hipoklorittal oxidáljuk, majd nátrium-metoxidot adunk a reakcioelegyhez. Ily módon a (Vili) általános képlet ii 2-metoxi-származékot és/vagy annak eliminációs termekét, a (IX) általános kcpletű alfa. béta-telítetlen észtert - e képletekben R2 és R3 a fenti jelentésűek kapjuk. Ha a reakcióterméket vízmentes sósavval kezeljük. akkor miiül a (Vili), mind a (IX) általános képletü vegyidet, illetőleg ezek elegye a kívánt (11) általános képlett! alfa. béta-telítetlen szabad savvá alakul át. Azok a (III általános képletü vegyületek, amelyek az R alkilesoport láncvégi szénatomján helyettesítőt, például uminocsoportot, kvuterner arnmóniumcsoportot. tiol- vagy karhoxilesoportot tartalmaznak, legelőnyösebben a megfelelő, de az R1 alkilesoport láncvégi szénatomjan bromatomot tartalmazó (II) általános képletü vegv ttietböl állíthatók elő. a kívánt tiollal. aminovegyülettel, savval stb. való kondenzáció útján A (111 általános képlett! dipeplidnz-inhibilorok kémiai el állítási módjának további részleteit közelebbről a jelen leírás későbbi részében található kémiai eljárási példákban (a 6. és következő példákban) szemléltetjük. A lent leírt módon előállított vegyületek általában Z-könfiguniciójáitak [vó.: .1. E. Blackwood és munkatársat. J. Am Client. Soc.. lM>. 50ú ( I ö68)|: ez a konltguráció a vegv illetek magmágneses rezonancia-színképe alapjait azonosítható, A. Srinavasan es munkatársai [Tetrahedron lett. ŐSI ( I l)7í> ) I által . leit lin v hasonlít módon Bai a (II) általános képletíí vegv uktekét. amelyekben R jelenlese hidrogénatom, mint szabad savakat ittuk le es neveztük meg. de a szakmában járatosak el -11 nyilvánvaló. hogy ezek gyógyászatiig elfogadható származékai. például alkálifém, alkálitöldlém-. ammonium vagy uminsot. vagy hasonlétk Ugyanúgy használhatok Nátrium, kálium, kalcium vagy tetramctil-ammóniumsok szinten használhatók. \|ntt az előzőkben már említettük, a tienamicin iipusu vegv illetéket a dipeptidaz inhihitoiokkal egy int nasznaliuk \ lietianneinnel. annak természetes analógjaival es leiig szintetikus származékaival, végzett vizsgálatok a különböző vizsgált fajoknál (egér. patkány, kutya, csimpánz. rhesus majom) azt mutatták, hogy ezek a vegy ületek a kiürítéssel kapcsolatos anyagcsere-folyamatokban nagy részben lebomlanak. Az anyagcsere mértékére utal. hogy a vizeletben alig lehel őket kimutatni, és a rövid plazma fel érték. A lebomlás mechanizmusát a renal dipeptidaz I E.C.3.4.13.1 I.) által előidézett laktam hasítással azonosították, melyet először Bergman, M. és Schleich 11 Z.. Physiol. ('hem 205, öS ( 1932)-ben írt le. További publikációk: Greenstein, J. P. Advances in Enzimology, Vol. Vili. Wiley-Interscience, (1948) New York. és Campbell, B. J. Lin, Y—C, Davis, R. V. és Ballew, E. ,,The purification and Properties of Particulate Renal Dipeptidase” Biolchim. Biophis. Acta 118,371 ( 1966). A (II) általános képletü vegyúleteknek azt a tulajdonságát, hogy gátolják a renal dipeptidaz enzim hatását, in vitro kísérletsorozattal demonstráltuk. A kísérletekben mértük ezeknek a vegyúleteknek a glicil-dehidro-fenilalanin(GDP) hidrolízisét gátló tulajdonságát, disznóveséből izolált dipeptidáz készítmény oldatával, nz eljárás a következő: 50 mntól 3-(N-morfolino)-propánszulfonsavat „MOPS”-tartalmazó, 7,1-es p..-jtí pufferrendszer i ntl-éhez 5 pg liofiliz.ált enzimet adunk, majd annyi vizsgálandó vegyületet, hogy az oldat végső koncentrációja 0,1 ntmól legyen. 5 perces 37 ’C-os inkubáció után annyi GDP-t adunk az. oldathoz, hogy a végső koncentrációja 0.05 mntól legyen. Az inkubációt további 10 percig folytatjuk 37 C-on és mérjük a GDP hidrolízisét az optikai sűrűségváltozás segítségével, 275 nrn-es hullámhosszon. Az. enzim hatásának csökkenését úgy értékeljük. hogy olyan standardmintávul hasonlítjuk össze, amely inhibitort nem tartalmaz, és az eredményt az inhibitor binding állatidéival K,-vvl fejeztük ki. Ez az az. nhibitorkoncentráció. amely az enzim hatékonyságát 50G-ra mérsékeli. A glicil-del.ídro-lemlolantn (GDP) használata azért előnyösebb ennél a vizsgálatnál mint a tienamicin, mert renal dipeptidáz hatására ez sokkal gyorsabban hidrohz.ál, és ezáltal kevesebb enzim havnalat.i is elegendő. A DGP-nek és a tienamieinnek hasonló affinitása van a renal dipeptidázhoz. sőt a vizsgált mhdutorok k értékei is azonosak voltak a kél anyag eseten. Az in vitro vizsgálatok mellett ni vivő vizsgalatokat is végeztünk, melynek célja a vizsgálandó vegv öletek anyagcsere-folyamatot gáti«) képességének mérésé volt. A vizsgálat során mértük az egerek vizeletében a tienamicin mennyiségének növekedését. A vizsgalatot úgy végeztük, hogy intravénás vagy szuhkutau injekcióban együtt adtuk he a vizsgálandó vegv nietet. 10 100 mg kg dózisban, és a tienamieínt. 10 mg kg dózisban. 4 órás periódusokban mértük aztilan a üc: ami. m mennyiségét a vizeletben és ezt összehasonlítottuk azzal a kontrollvsopoittal. amely nem kapott vizscalanjo vegyületet. A vizeletben lévő tienamicin mennyiségét minden esetben hengeres vagy tárcsa alakú diffúziós berendezésben mértük, a 3 950 357 lajstromszanni I SA szabadalmi leírásban közölt módszer segítségével. \ Staphilocoeeus aureus ATCC 6538 organizmussal veg/ett biológiai mérés 0.04/ag-ml es 3.0 /ag ml tartományban jó eredményt adott. A tienamicin típusú vegyidéinek és az inhibitornak a kombinációja olyan gyógyászati készítményekben is megvalósítható, amelyek a két vegyületet és valamely gyógyászatilag elfogadható hordozol tartalmaznak. A két vegyületet olyan mennyiségben alkalmazhatjuk, hogy a tienamicin típusú vegv illetnek és az inhibitornak a súlyaránya 1:3 és 30:1 kozott legyen, de célszerűen 1:1 és 5:1 között. A vegyiileteket külön is adagolhatjuk. Például a tienamiein-vegyilletet adagolhatjuk intiamuszkulárisan vagy intravénásán I lOOmgkg napi menny isegben, de célszerűen 1 20 ntg/kg vagy 1 —5 mg/kg napi mennyiségben, osztott adagokban is, például háromszor vagy négyszer napjában. Az inhibitort ettől függetlenül adagolhatjuk orálisan, íntramuszkulárisan vagy intravénásán 5 10 15 20 25 30 35 ■i' «-jt: 55 60 65 5
