182965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új n-heterociklil-piperidin-4-amin-származékok és savaddíciós sóik előállítására

1 182 965 2 jük, hogy az (V) általános képletű vegyületet megfelelő oldószeres közegben valamilyen megfelelő fém-oxiddal vagy sóval reagáltatjuk, például a Pharmazie, 31, 348 (1976) irodalmi helyen megadott módon. Az (I) általá­nos képletű vegyületek például könnyen előállíthatok oly módon, hogy az (V) általános képletű vegyületet va­lamilyen megfelelő higany(II)- vagy ólom(II)-oxiddal vagy -sóval, mint például higany-oxiddal, higany-klorid­­dal, higany-acetáttal, ólom-oxiddal vagy ólom-acetáttal reagáltatjuk. Egyes esetekben előnyös lehet, ha a reak­­cióelegyhez kis mennyiségű kenet adunk. Ciklodeszulfu­­rilezőszerként metándiimineket, különösen N,N’-metán­­tetrailbisz[ciklohexánamin]-t is alkalmazhatunk. A reak­ció szempontjából inert szerves oldószerként előnyösen rövidszénláncú alkanolokat, például metanolt, etanolt, 2-propanolt és hasonlókat, halogénezett szénhidrogéne­ket, például diklór-metánt és triklór-metánt, étereket, például tetrahidrofuránt, 2,2’-oxibiszpropánt és hasonló­kat vagy ezek elegyét alkalmazhatjuk. Az olyan (I) általános képletű vegyületek, melyek képletében R2 a jelentése a hidrogénatom kivételével R2 fent megadott jelentésével megegyező, az R2 helyén hid­rogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek­­ből is előállíthatok az R2a szubsztituensnek az irodalom­ban ismert és az L csoportnak a (II) általános képletű vegyületekbe való bevitelénél fent ismertetett módon való bevitelével. Előnyösen oly módon járhatunk el, hogy a vegyületeket R2 aY általános képletű reaktív ész­terekkel reagáltatjuk, ahol a képletben R2a és Y jelen­tése a fentiekben megadott. A reakciót a (II) és (III) általános képletű vegyületek reakciójánál ismertetett módon végezhetjük. Mivel az R2 helyén hidrogént tartal­mazó (I) általános képletű vegyületek kevésbé reakció­képesek, az alkilezést előnyösen kis mennyiségű erős fémbázis, például nátrium-hidrid jelenlétében végezzük. Az Rl és R2 helyén hidrogénatomtól eltérő szubszti­­tuenseket tartalmazó (I) általános képletű vegyületek is előállíthatok a megfelelő, R1 helyén hidrogénatomot tar­talmazó vegyületekből a fentiekben ismertetett módon. Az (I) általános képletű vegyületek szűkebb körét képező, L helyén (lH-benzimidazol-2-il-amino)-(rövid­­szénláncú)alkil-csoportot vagy l-[aril-(rövidszénláncú)al­­kil]-lH-benzimidazol-2-il-amino-(rövidszénláncú-alkilcso­­portot tartalmazó (Ic) általános képletű vegyületek a c) eljárás szerint oly módon is előállíthatok, hogy vala­mely megfelelő (VII) általános képletű izotiocianátot (VIII) általános képletű orto-fenilén-diaminnal reagálta­­tunk, és a kapott (IX) általános képletű tiokarbamidot ciklodeszulfurilezzük. A (VII) általános képletű izotiocianátok az izotiocia­­nátok előállítására az irodalomban jól ismert módon ál­líthatók elő (lásd például Saul Patai Ed. „The Chemistry of Cyanates and their Thioderivatives” John Wiley and Sons—Chichester—New York—Brisbane—Toronto [1977] , 1013-1053. o.), például úgy, hogy a megfelelő (VI) általános képletű amint előnyösen bázis, például nátrium-hidroxid vagy hasonlók jelenlétében szén-diszul­­fiddal reagáltatjuk és a közbenső termékként kapott ditiokarbonátot megfelelő, az irodalomban ismert bontó­szerrel, például N,N’-metántetrail-bisz-ciklohexánamin­­nal vagy rövidszénláncú alkil-klór-formiáttal megbont­juk. A fent ismertetett reakciókat az 1. reakcióvázlaton ismertetjük. Az (I) általános képletű vegyületek szűkebb körét képező olyan (Ic) általános képletű vegyületek előállí­tására, ahol R, R1 és R3 jelentése hidrogénatom, n érté­ke 1, Q jelentése —CH= csoport, R2 jelentése 4-fluor­­benzil-csoport és R2X jelentése hidrogénatom a d) eljárás szerint egy olyan (IX) általános képletű vegyületet ciklo­­deszulfurilezünk, amelynek képletében R2X jelentése hidrogénatom, és R, R1, R2 , R3, Q és n jelentése a fenti. Az (I) általános képletű vegyületek szűkebb körét képező, Lhelyén az 1-eshelyzetben(halogén-fenil)-( 1-4 szénatomos)alkíl-csoporttal helyettesített lH-benzimida­­zol-2-il-csoportot tartalmazó vegyületek előállítására az e) eljárás szerint egy (XX) általános képletű vegyületet - a képletben R, R1, R2, R3, n és Q jelentése a fenti — R1 és/vagy R2 hidrogénatom jelentése esetén a megfelelő amin-funkciók átmeneti védése után az imidazolgyűrű 1-helyzetű nitrogénatomján egy (halogén-fenil)-(l—4 szénatomosjaü :3-halogeniddel alkilezünk. Az (I) általános képletű vegyületek szűkebb körét képező, L helyén Z—CmH2m általános képletű csopor­tot tartalmazó (I) altalános képletű vegyületek - ahol Z jelentése W—CO—(X)s általános képletű csoport, ahol s jelentése 1, X jelentése oxigénatom és W jelentése 4-mor­­folinil-csoport — oh' módon állíthatók elő, hogy a mor­­folint valamilyen megfelelő karbonát, például nátrium­karbonát vagy hasonlók jelenlétében megfelelő N-[l-(ha­­logén-rövidszénláncú •a.'ril)-4-piperidinil]-lH-benzimida­­zol-2-aminnal reagáltatjuk. A legalább egy hidroxilcsoportot tartalmazó (I) általá­nos képletű vegyületek a megfelelő, fenil-metoxi-szubsz­­títuenst tartalmazó vegyületekből könnyen előállíthatok oly módon, hogy az utóbbiakat megfelelő katalizátor, például palládiumcs aktív szénkatalizátor és hasonlók jelenlétében katalitikusán hidrogénezzük. A hidroxi-szár­­mazékok előállíthatok továbbá a megfelelő rövidszén­láncú alkiloxicsoporttal szubsztituált analógokból is, ez utóbbiaknak savas közegben való hidrolízisével. Savas közegként például hidrogén-bromidot alkalmazhatunk ecetsav jelenlétében. A hidroxi-szubsztituált vegyületek ugyanakkor halo­­genidekkel, alkil-karbonil-halogenidekkel, alkoxi-karbo­­ml-halogenidekkel, izocianátokkal vagy hasonló vegyü­­letekkel reagáltatva O-alkilezhetők vagy acilezhetők. A hidroxi-szubsztituált vegyületekből a megfelelő haloge­­mdszármazékok oly módon állíthatók elő, hogy a hid­roxi-szubsztituált vegyületeket valamilyen megfelelő ha­­logénezőszerrel, például tionil-kloriddal, foszfor-penta­­promiddal vagy hasonlókkal valamely megfelelő oldószer, például triklór-metán vagy hasonlók jelenlétében reagál­tatjuk. Az amino-szubsztituált vegyületek például a megfe­lelő nitro- vagy ciano-szubsztituált vegyületekből állít­hatók elő az utóbbiak redukálásával. A redukciót például megfelelő katalizátor, például Raney-nikkel vagy ha­sonlók jelenlétében katalitikus hidrogénezéssel végez­hetjük. Az amino-alkil-szubsztituált vegyületek ugyanakkor megfelelő alkilezőszerekkel vagy acilezőszerekkel, pél­dául halogenidekkel, alkil-karbonil-halogenidekkel, alkoxi-karbonil-halogenidekkel, izocianátokkal vagy hasonló vegyületekkel reagáltatva N-alkilezhetők vagy acilezhetők. Az (I) általános képletű szekunder vagy tercier amino­­alkil-szubsztituált vegyületek például a megfelelő halo­­gén-alkil-szubsztituált vegyületek és a megfelelő primer vagy szekunder amin ok reakciójával állíthatók elő. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom