182965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új n-heterociklil-piperidin-4-amin-származékok és savaddíciós sóik előállítására

1 182 965 2 fentiekben megadott — állíthatók elő a kívánt L-szubszti­­tuensnek ismert módon a piperidingyűrű nitrogénatom­jára való felvitelével. Az L szubsztituensnek a (II) általános képletű köz­benső termékre való beviteléhez eljárhatunk oly módon, hogy a (II) általános képletű vegyületet valamely (III) általános képletű reaktív észterrel - mely képletben L jelentése a fentiekben megadott és Y jelentése reaktív észter maradék, például halogénatom, előnyösen klór­vagy brómatom vagy szulfonil-oxi-maradék, például metil-szulfonil-oxi vagy 4-metil-fenil-szulfoniloxi-csoport - reagáltatjuk. A (II) és (III) általános képletű vegyületek reakcióját inert szerves oldószerben végezhetjük. Szerves oldószer­ként aromás szénhidrogéneket, például benzolt, metil­­benzolt. dimetil-benzolt és hasonlókat, rövidszénláncú alkanolokat. például metanolt, etanolt, 1-butanolt és hasonlókat, ketonokat, például 4-metil-2-pentanont és hasonlókat, étereket, például 1,4-dioxánt, 1,1 ’-oxibisze­­tánt és hasonlókat, valamint N.N-dimetil-formamidot, nitro-benzolt és hasonlókat alkalmazhatunk. A reakció során felszabadult sav megkötésére a reak­­cióelegyhez megfelelő bázist, például alkálifém-karbo­nátot vagy hidrogén-karbonátot, vagy valamely szerves bázist, például N,N-dietil-etánamint, vagy N-(l-metil­­etiI')-2-propánamint adhatunk. Egyes esetekben a reak­­cióelegyhez valamely jodidsót, előnyösen valamely alká­­lifém-jodidot is adhatunk. A reakció teljessé tételére a reakciót kissé magasabb hőmérsékleten is végezhetjük. Amennyiben az (I) általános képletben L jelentése ( 2,3-dihidro-2-ox o-l H-benzimidazol-l-il)-( rövidszénláncú) alkil-csoport, (III) általános képletű reaktív észterként olyan észtert alkalmazunk, amelyben a 2,3-dihidro-2-oxo-I H-benzimidazol-l-il-csoport 3-as helyzetében vé­dőcsoportot, előnyösen 1-metil-etenil-csoportot tartal­maz. majd a védőcsoportot a reakció lejátszódása után eltávolítjuk. A védőcsoport ismert módon, például az 1- metil-etenil-csoport esetében savas hidrolízissel távolít­ható el. Amennyiben L jelentése 2-fenil-2-hidroxi-etil-vagy 3- aril-oxi-2-hidroxi-propil-csoport, az L csoportnak a (II) általános képletű vegyületbe való bevitelét oly módon végezhetjük, hogy a (II) általános képletű vegyületet megemelt hőméisékleten valamely megfelelő (IV) általá­nos képletű oxirdnnal — mely képletben m jelentése 0 vagy 1 és aril jelentése a fentiekben megadott — reagál­tatjuk. A (II) és (IV) általános képletű vegyületek reakcióját megfelelő szerves oldószerben vagy előnyösen oldószer­mentes közegben végezhetjük. Szerves oldószerként aro­más szénhidrogéneket, például benzolt, metil-benzolt, di­metil-benzolt, és hasonlókat, halogénezett szénhidrogén­oldószereket, például triklór-metánt, diklór-metánt és hasonlókat, rövidszénláncú alkanolokat, például meta­nolt, 2-propanolt és hasonlókat, vagy ezen oldószerek elegyét alkalmazhatjuk. Amennyiben a (II) általános képletű piperidinszármazékot savaddíciós sója formájá­ban alkalmazzuk, a reakcióelegyhez előnyösen valamely megfelelő bázist, például nátrium-karbonátot adunk a szabad savnak a sóból való felszabadítására. Az L helyén 2-hidroxi-etil-csoportot tartalmazó (I) ál­talános képletű vegyületek a megfelelő (II) általános kép­letű piperidinszármazéknak a (IV) általános képletű oxi­­ránnal való reakciójával állíthatók elő. Amennyiben az L szubsztituens a piperidingyűrű nit­rogénatomjához való kapcsolódás helyén primer vagy szekunder alkilcsoport, az (I) általános képletű vegyület oly módon is előállítható, hogy a (II) általános képletű piperidinszármazékot valamely L—OH képletű alkohol­nak megfelelő aldehiddel vagy ketonnal reduktiven ami­­náljuk. Előnyösen oly módon járunk el, hogy az aldehid vagy keton és a (II) általános képletű vegyület valamely megfelelő szerves oldószerrel készült oldatát katalizátor, például aktív szénre felvitt palládium katalizátor jelenlé­tében hidrogénezzük. Szerves oldószerként rövidszén­láncú alkanolokat, például metanolt, etanolt vagy propá­nok alkalmazhatunk. A hidrogénezési reakciót teljesebbé tehetjük, amennyiben a reakciót valamely megfelelő gyenge sav, például ecetsav jelenlétében végezzük. Amennyiben a (II) általános képletű piperidinszármazék valamely erős savval, például sósavval vagy hidrogén-bro­­middal képzett sója formájában van jelen, előnyösen oly módon járunk el, hogy a reakcióelegyhez valamely erős bázisnak gyenge savval képzett sóját, például nátrium­­acetátot adunk az erős savnak megkötésére. Amennyiben a (II) általános képletű vegyület olyan csoportot tartal­maz, mely a katalitikus hidrogénezésre érzékeny, például amennyiben R2 jelentése aril-metil-csoport, előnyösen oly módon járunk el, hogy a reakcióelegyhez megfelelő katalizátormérget, például tiofént adunk. Amennyiben L jelentése Z-CmH2rn- általános kép­letű csoport, ahol m jelentése 2—4 közötti egész szám és Z jelentése a fentiekben megadott, az (I) általános kép­letű vegyületek oly módon is előállíthatók, hogy a (II) általános képletű vegyületet a megfelelő Z-CmH2 m - i általános képletű alkenilszármazékkal reagáltatjuk a ha­sonló addíciós reakcióknál ismert módon. Eljárhatunk például oly módon, hogy a reakciókomponenseket meg­felelő inert szerves oldószerben együttesen keverjük és melegítjük. Oldószerként például rövidszénláncú alkano­lokat, mint például 2-propanolt, butanolt és hasonlókat alkalmazhatunk. Az L helyén 2(aril-karbonil-amino)-etil-csoportot (W-CONR4-CH2 —CH2 —) vagy 2-aril-etil-csoportot tar­talmazó (I) általános képletű vegyületek előállíthatók oly módon is, hogy a (II) általános képletű vegyületet megfelelő 1-aril-karbonil-aziridinnel vagy etenil-(aromás szénhidrogénnel) reagáltatjuk. A fenti reakciókat előnyö­sen a reakció szempontjából inert szerves oldószerben végezhetjük. Oldószerként például rövidszénláncú alka­nolokat, például metanolt, etanolt, propánok, butanolt és hasonlókat, aromás szénhidrogéneket, például ben­zolt, metil-benzolt, dimetil-benzolt és hasonlókat, keto­nokat, például 4-metil-2-pentanont, étereket, például 1,4-dioxánt, l,l’-oxibiszetánt és hasonlókat, N,N-dime­­til-formamidot, nitro-benzolt és hasonlókat, vagy azok elegyét alkalmazhatjuk. A reakció teljessé tételére a reak­ciót előnyösen megemelt hőmérsékleten, előnyösen a reakcióelegy reflux-hőmérsékletén végezzük. Az (I) általános képletű vegyületek a b) eljárás szerint az (V) általános képletű tiokarbamid-származékok ciklo­­deszulfurilezésével is előállíthatók. A ciklodeszulfurile­­zést oly módon végezhetjük, hogy az (V) általános kép­letű vegyületet a reakció szempontjából inert szerves ol­dószeres közegben valamilyen megfelelő alkil-halogenid­­del, például metil-jodiddal reagáltatjuk. Szerves oldószer­ként például rövidszénláncú alkanolokat, mint metanolt, etanolt, 2-propanolt és hasonlókat alkalmazhatunk. A eiklodeszulfurilezési reakciót oly módon is elvégezhet­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom