182949. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés helyiségek, zárt terek füstölésére élősdiek és gombák irtása és illatosítása céljából
1 182 949 2 mány szerinti keverék közvetetten olyan hőmérsékletre melegíthető, amelyen a hajtószer a keverék elégése nélkül gázzá bomlik. Előnyösen használhatók fűtőelemekként az olyan elemek, amelyek 1. vízzel való érintkezés hatására hőt fejlesztő anyagot tartalmaznak; 2. levegővel való érintkezés hatására hőt fejlesztő anyagot tartalmaznak; és 3. villamos áram alkalmazásával képesek hőt fejleszteni. A víz hatására hőt fejlesztő anyagok jellegzetes példái a kalcium-oxid, magnézium-klorid, alumínium-klorid, kalcium-klorid és a vas(III)-klorid, amelyek közül a kalcium-oxidot találtuk a legelőnyösebbnek, minthogy ez a vegyület elegendő hőt ad le ahhoz, hogy a hőmérsékletet akár 400 °C-ig is emelje, anélkül, hogy hidrolízis következtében bármiféle módon káros vegyület képződnék és korrodeálná a vegyületet tartalmazó tartályt. A leghatékonyabb hőfejlesztés érdekében kívánatos, hogy a kalcium-oxid kb. 1—20 szitaszemnyílásnak megfelelő méretű darabokban vagy szemcsékben legyen. A kalciumoxid és a víz közötti reakciót előnyösen nem közvetlenül a víznek az oxidhoz való hozzáadása után iniciáljuk, hanem akkor, amikor a víz már egyenletesen és kielégítő mértékben behatolt a kalcium-oxidba. A kalcium-oxid és a víz érintkezésekor végbemenő hőtermelő reakció megindulásának késleltetése érdekében a kalcium-oxid darabok vagy szemcsék felületét ásványi olajj al, növényi olajjal vagy zsírral, valamilyen magasabb alkohollal, magasabb zsírsavval, illetve ezek valamilyen származékával vagy ezek keverékeivel vonhatjuk be. Az alkalmazandó víz mennyisége előnyösen a sztöchiometrikusan szükséges mennyiség kb. 0,2—3-szorosa, így például 1 mól kalcium-oxidra számítva kb. 0,2—3 mól. Ha olyan hajtószert alkalmazunk, amely alacsonyabb hőmérsékle'ten fejleszt gázt, a hőtermelő anyaghoz a hőfejlődés előidézte fűtési idő és hőmérséklet szabályozására diatomaföldet, savanyú anyagot, zeolitot vagy más hasonló anyagot adhatunk. A levegővel való érintkezés hatására hőt fejlesztő anyagok természetesen a levegőben jelenlevő oxigén hatására fejlesztenek hőt. Dyen anyagok például a nátrium-szulfid és a vas-karbid ésjvagy a gáz- vagy olajkorom, különböző keverékei, előnyösen egymással alkotott keverékei. Az ilyen keverékek előnyösen 40- 60 súly%-ban tartalmaznak nátrium-szulfidot. A villamos áram alkalmazásával hőt fejlesztő fűtőelemek, fűtőszálak, például a Matsushita Electric Industrial Co., Ltd., Japán cég által gyártott elemek, szén fűtőelemek, félvezetők stb. A találmány szerint tehát valamilyen hatóanyag és egy hajtószer keverékét fűtőelem, előnyösen a fent említett 1 -3. alatt említettek valamelyike segítségével közvetetten fűtjük. Ehhez a keveréket alkalmas tartályban, a fűtőelemet pedig a tartályon kívül helyezzük el. Előnyösnek találtuk azt a megoldást, amikor mind a keverék, mind a fűtőelem ugyanazon tartályban helyezkedik ugyan el, azokat azonban egymástól hőátadó felületet alkotó válaszfal különíti el. A tartály hőálló anyagból, pl. acéllemezből készülhet. A tartályon belül a keverék és a fűtőelem elrendezése tetszőleges lehet ugyan, az elrendezés módját azonban általában három fő típusra oszthatjuk: 1. Olyan elrendezés, amelynél a keverék a fűtőelem felett helyezkedik el, közöttük lényegében vízszintesen elhelyezett válaszfallal; 2. Olyan elrendezés, amelynél a fűtőelemet és a keveréket egymástól lényegében függőleges helyzetű válaszfal különíti el; és 3. Olyan elrendezés, amelynél a keveréket és a fűtőelemet egymástól lényegében vízszintesen és függőlegesen választjuk el. A 2. és 3. esetben a két alkotórészt alaprajzi nézetben előnyösen koncentrikusan rendezzük el. Ilyen koncentrikus elrendezésnél közömbös, hogy a két alkotórész közül melyik helyezkedik el kívül és melyik belül. Koncentrikus elrendezésnél a keveréket különböző számú kamrában is elhelyezhetjük. Ennél a megoldásnál az egyes kamrákban eltérő hatékonyságú keverékeket is alkalmazhatunk egyetlen rendszerben. A keverék befogadására szolgáló kamra felső vége nyitott; ezt a véget azonban ideiglenes zárral is elláthatjuk mindaddig, amíg a készüléket használatba nem veszik. Ha a kamra ideiglenes lezárására olyan anyagot használunk, például polietilént, polipropilént, poliamidot vagy más ezekhez hasonló anyagot, amely a fűtőelem által termelt hő hatására megolvad ugyan, azonban nem ég el, a készülék alkalmazásba vételekor szükségtelen azt kézzel eltávolítani. Minthogy a megoldás révén kézzel nem érintjük a keveréket, az ilyen ideiglenes zár alkalmazása kényelmes és biztonságos. Az olvadó ideiglenes zárat annak megerősítésére másik filmmel vagy lemezzel is bevonhatjuk. Ez a fedőfilm vagy -lemez lyuggatott és készülhet fémből, például acélból, alumíniumból vagy ezek ötvözeteiből, műgyantából vagy papírból. A fűtőelemet a hatóanyag és a hajtószer keverékét befogadó kamrával szomszédos kamrában helyezzük el. Ez a kamra tetszés szerint lehet zárt vagy nyitott, a hőveszteségek elkerülése érdekében azonban rendszerint zárt. Ugyancsak a hőveszteségek elkerülésére és egyben a kezelés biztonságának növelésére, a fűtőelemet tartalmazó karma külső falát hőszigeteléssel látjuk el. Ha fűtőelemként hőfejlesztő anyagot alkalmazunk, a zárt kamrát a víz bevezetésére szolgáló eszközzel látjuk el. Ilyen lehet például a zárt kamra felső és/vagy alsó szakaszában elhelyezett legalább egy vízbevezető nyílás, de alkalmazhatunk kívülről nyitható víztartályt is. A víztartály könnyen eltörhető anyagból, például alumíniumfóliából vagy műgyantafilmből készülhet. Amennyiben kívülről nyitható víztartályt alkalmazunk, nyitóeszközök lehetnek előnyösen, de az oltalmi igény korlátozása nélkül például a következők: 1. A víztartályra erősített fonal, amelyet kívülről meghúzva, a tartály a fonal felerősítésének helye körül törik. 2. Tű, amellyel a tartály kívülről átszúrható. 3. A tartály belsejében elhelyezett és kívülről működtethető vágószerkezet, amellyel a tartály átvágható. 4. Az 1—3. eszközök bármelyike, amelyet oly módon rendezünk el, hogy lehetővé tegye, hogy a hőfejlesztő anyag a tartályban lévő víz egy részével érintkezésbe kerüljön. Az érintkezés hatására fejlődő hő azután megolvasztja és eltöri a víztartályt alkotó olvadó filmet. A kamra felső végének lezárására példaként említett záróanyagok jól alkalmazhatók ilyen olvadó filmekként is. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
