182941. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N-oxa-ciklil-alkil-piperidinek, valamint az ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 182 941 2 A találmány szerinti vegyületeket szabad bázisok vagy sók alakjában nyerhetjük. Egy keletkezett szabad bázist, megfelelő savaddíciós sóvá alakíthatunk, előnyösen olyan savakkal, melyek gyógyászatban elfogadható sav­addíciós sók képződéséhez vezetnek. Sók képezhetők még anioncserélő eljárással is. A keletkezett sókat pél­dául egy erős bázissal, például egy fémhidroxiddal vagy ammóniumhidroxiddal, egy bázisos sóval vagy kation­cserélővei, például egy alkálifémhidroxiddal vagy -kar­bonáttal kezelve a szabad bázisokká alakíthatjuk. Gyó­gyászatban elfogadható sók képződéséhez vezető savak, például szervetlen savak, például a halogénhidrogén­­savak, például a sósav vagy a brómhidrogén, vagy a kén-, foszfor-, salétrom- vagy a perklórsav, vagy szerves savak, például az alifás vagy az aromás karbon- vagy szulfon­­savak, például a hangya-, ecet-, propion-, borostyánkő-, glikol-, tej-, alma-, borkő-, citrom-, malein-, fumár-, hid­­roximalein-, piroszőlő-, fenilecet-, benzoe-, 4-amino-ben­­zoe-, antranil-, 4-hidroxibenzoe-, szalicil-, 4-aminoszali­­cil-, pamoe-, nikotin-, metánszulfon-, etánszulfon-, hidroxietánszulfon-, etilénszulfon-, halogénbenzolszul­­fon-, toluölszulfon-, naftalinszulfon-, szulfanil- vagy a ciklohexilszulfaminsav, vagy az aszkorbinsav. Ezek és más sók, például a pikrátok a szabad bázisok tisztítására használhatók. A bázisokat sóikká alakítjuk, a sókat elvá­lasztjuk, majd a bázist a sóból felszabadítjuk. A találmány szerinti vegyületek szabad alakja és só alakja közötti szoros összefüggés következtében az elő­zőekben és az ezután következőkben ész- és célszerűen a szabad vegyületek, illetve sóik kifejezés alatt a megfelelő sók, illetve szabad vegyületek is értendők. A kiindulási anyagok ismertek, vagy ha újak, az ön­magukban ismert módszerek, például a példákban leírtak szerint állíthatók elő. A (III)- általános képletű vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy egy megfelelő l,4-benzodioxán-2-il­­alkánsavat a megfelelő alkohollá redukáljuk, majd ebben a hidroxilcsoportot egy reakcióképes észterezett hid­­roxilcsoporttá alakítjuk. A redukciót lítiumalumínium­­hidriddel vagy nátrium-2-metoxietoxi-alumíniumhid­­riddel és az észterezést a fent említett erős savak egyiké­vel, vagy annak valamely származékával, például egy tionil-, foszfor- vagy benzolszulfonilhalogeniddel végez­zük, egy szerves oldószerben, például benzolban, előnyö­sen emelt hőmérsékleten. A (IV) általános képletű vegyületek előállításánál a megfelelő 1-benzil-piperidonokból indulunk ki, és ezeket O-alkoximjaikká, vagy a diaminoalkánok vagy a -benzo­lok Schiff-bázisaivá alakítjuk. Ez utóbbi vegyületeket katalitikusán aktivált vagy naszcens hidrogénnel mono­vagy diaminokká redukáljuk. A redukciót például hid­rogénnel végezzük kobalt-, palládium-, platina- vagy ródium-katalizátorok, például kobaltszulfid vagy trisz­­(trifenilfoszfin)-ródiumklorid (mely kénnel nem mérge­zett) jelenlétében. A redukciót végezhetjük továbbá elektrolitikus úton előállított hidrogénnel, vagy egyszerű vagy komplex fémhidridekkel, például diboránnal vagy alánnal, alkálifémbórhidridekkel, -alumínium-hidrídekkel vagy -alkoxihidridekkel, például lítiumalumíniumhidrid­del és/vagy nátrium-trimetoxi-bórhidriddel. A keletke­zett aminokat a továbbiakban egy Z2CX’ képletű szén­savszármazékkal, például ammóniumcianáttal vagy egy rövidszénláncú alkil-izokarbamiddal vagy -izotiokarba­­middal, halogénciánnal vagy ciánamiddal, széndiszulfid­­dal vagy karbonilszulfiddal, szénsavhalogeniddel vagy 1,1-karbonildiimidazollal reagáltatjuk, azzal a megkötés­sel, hogy a Zi és Z2 csoportok közül legalább az egyik nitrogénatomot tartalmaz. Végül a benzilcsoportot előnyösen palládium-katalizá­tor jelenlétében történő halogénezéssel hasítjuk. Az (V) általános képletű vegyületeket hasonlóképpen állítjuk elő. Először a 3- vagy 4-piperidont reagáltatjuk egy (III) általános képletű reakcióképes észterrel. A reak­­ciöképes észterben a hidroxilcsoport például egy erős szervetlen vagy szerves savval, elsősorban egy halogénhid­­rogénsavval, például sósavval, brómhidrogénnel vagy jód­­hidrogénnel, kénsavval, vagy egy aromás szulfonsavval, például p-toluolszulfonsavval vagy m-brómbenzolszul­­fonsavval észterezett. A keletkezett vegyületeket O-alkoximjaikká, vagy a diaminoalkánok vagy -benzolok Schiff-bázisaivá alakítjuk. Ezeket azután katalitikusán aktivált vagy naszcens hidrogénnel mono- vagy diami­nokká redukáljuk. A redukciót hasonló módon végez­zük, mint azt a (IV) általános képletű vegyületek előállí­tásánál leírtuk. Az (V) általános képletű vegyületek az előbb említett (III) általános képletű észterek és a meg­felelő 3- vagy 4-benzilamino-piperidinek kondenzációjá­val, majd a benzilcsoport lehasításávai is előállíthatok. A (Vil) általános képletű vegyületeket az említett l,4-benzodioxán-2-il-alkánsavakból kiindulva állíthatjuk elő. Ezeket a savakat először valamely halogenidjükké, vegyes anhidridjükké, vagy az imidazol amidjaivá alakít­juk, majd egy megfelelő piperidinnel reagáltatjuk. A (VIII) általános képletű telítetlen vegyületek elő­nyösen enarninok, melyeket a megfelelő aldehidekből kiindulva a már említett piperidinekkel reagáltatva állít­hatunk elő. Az aldehidek a fent említett savkloridok Rosemund szerint végzett redukciójával vagy a megfelelő nitrilek diizobutilalumíniumhidriddel végzett redukciójá­val nyerhetők. Az (I)—(VIII) általános képletű kiindulási anyagok és végtermékek, amennyiben izomerkeverékek alakjában keletkeznek az önmagukban ismert módszerek szerint, például frakcionált desztillálóval, kristályosítással és/vagy kromatografálással az egyes izomerekre választ­hatók szét. A racém termékek például diasztereomer sóik például frakcionált kristályosítással történő szét­választásával, például a d- vagy 1-tartarát frakcionált kris­­' tályosítássa! történő szétválasztásával bonthatók az egyes optikai antipódokra. A fent említett reakciókat az önmagukban ismert módszerek szerint hígítószerek — előnyösen olyanok, melyek a reagensekkel szemben inertek és azokat oldják — katalizátorok, kondenzáló- vagy semlegesítőszerek je­lenlétében, vagy azok nélkül, és/vagy inert atmoszférá­ban, hűtés közben, szobahőmérsékleten, vagy emelt hő­fokon, előnyösen az alkalmazott oldószer forráspontján, normál nyomáson, vagy emelt nyomáson végezzük. A találmány szerinti eljárás során előnyösen olyan kiindulási anyagokat alkalmazunk, melyek a bevezető­ben különösen értékesnek említett ve gyűl etekhez, fő­ként (II) általános képletű vegyületek képződéséhez ve­zetnek. A találmány szerinti, gyógyászatban felhasználható vegyületeket gyógyászati készítmények előállítására használhatjuk, mely készítmények az aktív anyag egy hatásos mennyiségét valamely hordozó anyaggal együtt, vagy keverékben tartalmazzák. Olyan hordozóanyagokat használunk, melyek enterális vagy parenterális adagolásra alkalmasak. Előnyösen tabletta vagy zselatinkapszula 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom