182921. lajstromszámú szabadalom • Berendezés azonos szélességű és vastagságú mozgó mágnezezhető szalagok jellemzőinek meghatározására
182 921 1 2 A találmány tárgya berendezés azonos szélességű és vastagságú mozgó mágnesezhető szalagok jellemzőinek meghatározására a mágnesezhető szalag csévélése folyamán futó mágnesezhető tekercs teljes hossza mentén. A találmány szerinti berendezésnek egy a mágnesezhető szalag tekerccsel nem érintkező vasmagos tekercse és elektronikus áramköre van, amely a mágnesezhető szalag minőségi jellemzőit a szalag tekercselése folyamán méri. A szalag egyenesvonalú vezetésének esetleges egyenlőtlensége szempontjából nagy a megengedhető tűréshatár. Ha a mágnesezhető szalag mágneses paraméterei a tekercs hossza mentén változnának, úgy a találmány szerinti berendezés az alábbi paraméterek változásainak jelzésére alkalmas: a vasanyag kémiai összetétele, a mechanikai szilárdság paramétere, a szalag méretének változása, a szemcseméret vagy a szalag struktúrájának változása, a szalag alakítási keménysége, illetőleg feszültségének csökkenése, a szalag homogenitásának mértéke, lágyulási paraméterek és hibahelyek vagy zárványok kijelzése. Ezek a jellemzők szemmel láthatatlanok, illetőleg optikai eszközökkel nem indikálhatok, így nehezen állapíthatók meg, minek következtében igen sok olyan hibás szalag gyártható, ahol a hiba lényege abban van, hogy a mágnesezhető szalag teljes hossza mentén a minőségi paraméterek nem azonosak. Bár ezek a mágnesezhető szalagok adott feladatokra még alkalmasak, azonban ezek a mágnesezhető szalagok a velük szemben támasztott legfontosabb követelményeket nem elégítik ki. A szakemberek megfigyelték, hogy a jó minőségű mágnesezhető szalagnál a mágneses fluxus behatolási mélysége nagyobb, mint a rosszabb minőségű szalagnál. A mágnesezhető szalagok paramétereinek mérésére évek során már számos rendszert alkalmaznak. Az ismert mérőberendezések többségénél nyitott szolenoidot és egyetlen vagy két ív alakú jármot alkalmaztak. A mágnesező erőt egy „H” indikátor jelzi, amely például egy CHATTOCK típusú tekercs, esetleg egy HALL mérőminta, vagy pedig egy gerjesztő áramkör. A mágnesezhető szalag adott helyén lévő mágneses jel a mágnesezhető szalag közelében lévő tekercsben feszültséget indukált, amelyet inregisztráltak, majd elektronikus áramköröket alkalmaztak a perméabilités vagy a mágneses paraméterek mérésére. Példaként említjük a 3 130 363 számú amerikai szabadalmi leírást, amely tekercselés alatti mágnesezhető szalag mágneses paramétereinek meghatározására szolgál. A szalagot folyamatosan melegítették, hogy ezáltal a megfelelő feszültségmentes hőmérsékletet állíthassák be. A szerkezet egy detektorfejjel rendelkezett, amely a kemence melegítőterében lévő csőben volt elhelyezve, és amelynek az volt a feladata, hogy jelezze, hogy a szalag pillanatnyi hőmérséklete a Curie-pont alatt vagy fölött volt. A detektorfej „H” alakú maggal, azonos alakú tekercsekkel és lábbal volt ellátva. A berendezés működésének alapja annak a meghatározása volt, hogy amennyiben a rendszer hőmérséklete a Curiepont alatt van, úgy ezen a hőmérsékleten a detektorfej kiegyensúlyozatlan hídviszonyt jelzett. Kiegyensúlyozott hídviszony esetén nem volt áramvezetés. A 3 281 678 számú amerikai szabadalom leírása szerinti megoldás ugyancsak mágnesezhető szalag mágneses paramétereinek meghatározására szolgál. Ismeretes, hogy egy acéllap vagy mágnesezhető szalag minőségét mágneses paraméterei jellemzik. Az említett szabadalom olyan 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 mágneses veszteségérzékelőt ír le, amely mindössze két tekerccsel rendelkezik. Az egyik tekercs a „B” paraméter mérőtekercse, a másik pedig olyan „H” paraméter mérőtekercs, amely a vasveszteséget Watt/0,45 kg (pound) értékben jelzi ki. Egy viszonyszám mérőt is alkalmaztak, amellyel a mágneses permeabüitás, vagy a n és a B/H viszonyszámok közvetlenül leolvashatók voltak. Mint említettük, mindössze két tekercset alkalmaztak, amelyek a mágnesszalag két oldalán voltak elhelyezve (a „B” tekercs és a „H” tekercs). Az említett szabadalom üymódon a magveszteség és a permeabüitás hibáinak kimutatására szolgált. A 3 421 925 számú amerikai szabadalom leírása ugyancsak mágnesezhető szalag készgyártmány vizsgálatára, pontosabban a mágnesezhető szalag esetleges meg nem felelő villamos paramétereinek kimutatására szolgált. E célból az említett szabadalom szerinti eljárás és berendezés futó szalagok folyamatos vizsgálatát tette lehetővé a vasveszteségnek Watt/0,45 kg (pound) viszony szám alapján való meghatározásával. A vizsgáló berendezésnek egy szokásos ,,M” alakú magja volt, amely a mágneses gerjesztés céljára szolgált, továbbá egy „B” maggal is rendelkezett, amely a szalagban és annak környezetében mérte a teljes fluxust. Rendelkezett továbbá egy „H” maggal, amely a fluxust a szalag környezetében mérte. Az említett szabadalom szerinti megoldás a ferait vastagságát, mint egyik változó X-sugárral határozta meg. A „B” és „H” tekercsek által mért jelet az X-sugár által kapott jellel összegezték, és ilymódon állapították meg a vizsgált anyag veszteségét Watt/0,45 kg (pound) viszony szám alapján. Ezt a mért eredményt mint a vizsgált ferritanyag villamos jellemzőjét rögzítették. A 3 444 458 számú amerikai szabadalom szerinti megoldás ugyancsak mágnesezhető szalag ferrit-anyagának paramétereit, illetőleg változásait jelezte a gyártási sor mentén. Az említett szabadalom szerinti mérőberendezésnek, a vizsgálandó ferromágneses szalag két oldalán elhelyezett vizsgáló vasmagjai voltak, amelyek közötti légrésben futott a vizsgálandó szalag. A vasmagok gerjesztve voltak. Amint a vizsgálandó mágnesszalag a köztük lévő légrésben futott, az áramkör reluktanciája változott. Ha a kimenő jel megváltozott, akkor ez a mágnesszalag paramétereinek változását jelezte. Egy-egy vasmagon két-két tekercset helyeztek el, amelyek közül az egyik tekercset referencia jelet előállító tekercsként használták egy, a kimenő jelet mérő szerv részére, míg a másik tekercset geijesztőtekercsként alkalmazták. Az NSZK 1 120 591 számú szabadalom (Siemens) szerinti megoldás mágnesezhető szalag mágneses paramétereinek, pontosabban a mágnesréteg eltéréseinek detektálására szolgál. Ha a mágnesréteg a tekercs hossza mentén nem egyenletes, akkor — ahogy ez ismeretes - a mágneses indukció változásai detektálhatok. Az említett szabadalom szerinti megoldás görgők alkalmazását javasolja, mellyel a futó és vizsgálat tárgyává tett mágnesszalagot meg lehet emelni, hogy ezáltal a mágneses anyag vastagságával arányos feszültséget lehessen előállítani. Több vasmagot alkalmaztak párhuzamosan, azonban a futó mágnesszalag mentén ikersorban elhelyezve, úgy hogy ezáltal a szalag mágneses gerjesztést kapott. Minthogy a görgők csak vízszintes irányban voltak mozgathatók, a mágneses paraméterek értéke mindig a mágnesréteg vastagságának mérőszámát adta. Az amerikai 3 748 575 számú szabadalom szerinti megoldás folyamatosan tekercselt mágnesezhető szalag
