182898. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fém molibdénnek fém wolfrám jelenlétében való szelektív feloldására
1 182 898 2 vegyületek valamelyikét, vagy elegyüket alkalmazzuk. Ugyanezen célból eredményesen járhatunk el úgy is, hogy az oldó elegyben a katalizátoranyagokkal komplex - vegyületeket alkotó anyagokat, célszerűen az EDTA, az etanolamin vegyületek közül valamelyiket, vagy ezek elegyét alkalmazzuk. A molibdén oldás jelen találmány szerinti folyamatának sebessége érzékenyen függ az oldóelegy hőmérsékletétől. Gyakorlatilag kedvezőnek találtuk, ha a jelen találmány szerinti oldást 25—30 °C hőmérsékletű eleggyel végezzük, amikor is a volfrám oldódásának sebessége elhanyagolható értéken tartható. Célszerűnek találtuk, hogy az oldóelegy hőmérsékletét folyamatos hűtéssel szabályozzuk. A molibdénoldódás sebességének szabályozására alkalmas foganatosítás! módnak találtuk azt is, hogy ha a peroxidoxigént tartalmazó oldó vegyületet, mint a hidrogénperoxidot vagy az egyéb peroxivegyületeket az oldódás alatt folyamatosan, helyben, azaz „in situ” célszerűen elektrokémiai úton (az őket termelő áram erősségével szabályozva) állítjuk elő. Egy célszerű foganatosítási módja jelen találmánynak az, hogy az oldás folyamatát túlnyomás alatt, zárt rendszerben hajtjuk végre, és ezáltal csökkentjük azt a peroxidoxigén-veszteséget, amely a hidrogénperoxid spontán bomlása révén lép fel. A jelen találmányban ismertetett eljárás minden foganatosítási módjának rendkívüli előnye az, hogy eltérően az általános gyakorlattól, azaz a salétromsav-kénsav-víz oldóelegy alkalmazásától, sem káros és nehezen eltávolítható nitrózus gázokat, sem egyéb környezetszennyező gázalakú mellékterméket nem fejleszt. Különös előnye még az eljárásnak, hogy hidrogénperoxidot és ferrikloridot alkalmazva és az oldószer pH értékének beállítását kénsavval végezve, az nemcsak nitrózus gázokat nem fejleszt, hanem ezenfelül az oldás végtermékeként keletkezett és a Mo03 tartalom visszanyerésére rendelkezésre álló kimerült oldat semmiféle az élővizekre káros és csak körülményesen eltávolítható oldott anyagot nem tartalmaz. Ezért az ilyen kihasznált oldatok Mo03-tartalmának visszanyerésére igen előnyösen és gazdaságosan alkalmazható azon eljárás, amely szerint a Mo03 tartalmat ammoniummolibdát alakjában nyeljük vissza, amikor is az ammoniás oldatból az oldat W03-tartalmát vashidroxid csapadékon adszorbeáltatva távolítjuk el. így ennek a jól bevált visszanyerési eljárásnak alkalmazása a jelen találmánnyal adódó kihasznált oldatok Mo03-tartalmának visszanyerésére tiszta, sem vastartalommal, sem volfrámtartalommal nem szennyezett ammoniummolibdátot eredményez, és maradékoldata az élővizekre káros minőségű és mennyiségű oldott anyagokat nem tartalmaz. A találmányt a továbbiakban célszerű kiviteli példákkal ismertetjük. 1. példa 1000 db átlagos méretű W spirált, amelyben a Montag tömege a W spirál tömegének 3—4-szerese (pl. Mo mag tömege 40 mg, a spirálé 10 mg/db) 500 ml 30 %-os H202 oldattal hozzuk össze, amely 1 % HCl-at és 0,1 % FeCl3*6H20-t tartalmaz. A szobahőmérsékletű oldatban a Mo kioldódása heves reakcióval indul meg, amelyet oly módon mérsékelünk, hogy az oldat hőmérsékletét vízhűtéssel 45 °C alatt tartjuk. A folyamat mintegy 15-25 perc alatt befejeződik, és a kioldott W spirálok mellett barnás színű peroximolibdénsav tartalmú oldat marad vissza. Az oldatot és aspirálókat különválasztjuk, a spirálokat híg savval és vízzel, végül híg ammóniával lemossuk, és megszárítjuk. A spirálok felülete polírozott jellegűen fényes, súlyveszteségük legfeljebb 6 % és a súlyszórás megegyezik a spirálok eredeti súlyszórásával. 2. példa Pa 1. példában leírt mennyiségű és típusú spirált 300 ml oldatba helyezünk, amely 1 % Fe2(S04)3-ot és 2 % perklórsavat tartalmaz. Vízhűtés mellett 500 ml 30 %-os hidrogénperoxidoldatot csepegtetünk hozzá olyan ütemben, hogy az oldat hőmérséklete ne haladja meg a 35 °C-ot. A kioldódás befejeződése után a W spirálokat az 1. példának megfelelően kezeljük. A spirálok felülete polírozott jellegűen fényes, súlyveszteségük legfeljebb 2 %, súlyszórásuk megegyezik az eredeti spirálok súlyszórásával. 3. példa 1000-1000 db átlagos méretű W spirált, amelyben a Mo mag tömege a W spirál tömegének 3—4-szerese (pl. Mo mag tömege 40 mg/db a spirál tömege 10 mg/db) 300 ml oldattal hozzuk össze, amelyek mindegyike 1 % Fe (III) iont és 3 % savat tartalmaz az alábbi módon: a) FeCI3/HCl b) Fe2 (S04 )3 /H2 SO4 c) Fe(N03)3/HN03 d) Fe(C104)3/HC104 e) FeCl3/borkősav. 30 %-os nídrogénperoxidot csepegtetünk hozzá olyan ütemben, hogy az oldat hőmérséklete ne haladja meg a 35 °C-ot. A Mo mag kioldódása után a spirálokat az 1. példa szerint kezeljük. Az alábbi táblázatban foglaltuk össze a kioldás főbb paramétereit. Kioldási idő A felhasznált Spirálok %-os (perc) H202 mennyisége súlyvesztesége (ml) a) 15 500 5,4 b) 25 600 5,0 c) 31 900 2,6 d) 40 1000 1,6 e) 20 600 3,0 4. példa Pa 1. példában leírt mennyiségű és típusú spirált 2 1 térfoptú, nyomásmérővel és nyomáscsökkentő szeleppel felszerelt autoklávba helyezünk. Hozzáadunk 300 ml legalább + 10°C-ra hűtött 30 %^os H202-ot, amely 0,2% FeCl^ó^O-ot és U,5 % kénsavat tartalmaz. Az autoklávot gyorsan lezárjuk, és a kioldási folyamatot az autokláv óvatos 30 °C-ra történő fűtésével megindítjuk. A reakció sebességét ezután a szükségletnek megfe5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
