182758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glükozon és abból adott esetben fruktóz előállítására
182.758 szerint az álként glikollá alakítjuk át, hi drog én-per oxiddal reagáltatva. Est a reakciót az ozmium-, vanádium- vagy a króm-oxid vagy as UV fény katalizálja a J.A.C.S. 58, 1502, 1936 és 59, 54-3, 234-2, 234-5, 1957 helyén leirt eljárás szerint. A találmány szerinti eljárás egy második foganatositási módja szerint az álként hidrogén-halogeniddé, majd ezt alkilénoxiddá vagy glikollá alakitjuk át /az eredeti alkén reagenstől függően/ hidrogén-peroxiddal, egy halogénező enzimmel és egy halogenid ion forrással végzett reakcióban a hidrogén-halogenid előállítására, amelyet azután a 7176 az. európai szabadalmi bejelentésben leirt eljárásokkal alakítunk át epoxiddá vagy glikollá. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott membránok azt a célt szolgálják, hogy két elkülönült zónát hozzanak létre és lehetővé tegyék a hidrogén-peroxid átáramlását az első zónából a másodikba. A membránoknak ezért megfelelő pórusnagyságúnak kell lenniük annak érdekében, ho^y szelektiv módon lehetővé tegyék a hidrogén-peroxid vándorlását, de megakadályozzák nagyobb molekulák áthaladását az első reakciózónába. Ilyen membránok a kereskedelemben könnyen hozzáférhetők és annak az oldott anyagnak a molekulasúlyával jellemezhetők, amelynek részecskéi képesek áthaladni a membránon. A találmány szerinti eljárásban olyan membránokat kell alkalmazni, amelyek kb. 100-nál és előnyösen 50-nél alacsonyabb molekulasulyu termékek áthaladását teszik lehetővé. A hidrogén-peroxid vándorlása vagy áthaladása az említett membránon keresztül annak következtében megy végbe, hogy a rendszer egyensúly-beállásra törekszik, amelyet a membrán két oldalán fennálló realtiv H2O2 koncentráció határoz meg. Amint a hidrogén-peroxid koncentrációja az első zónában nő,, a H2O2 átvándorol a második zónába, amiç vissza nem áll az egyensúly. A második zónában egy alkénnel végbemenő reakció növeli a hidrogén-per oxidnak a membránon való áthaladási sebességét oly módon, hogy az egyensúlyt a második zóna irányába tolja el. A találmány szerinti eljárás alkalmazása jelentős előnyökkel jár? különösen ami a glukózon fruktózzá való további feldolgozását illeti. A hidrogén-peroxidnak az első reakciózónából való elvándorlási sebessége természetesen befolyásolja a glukóz enzimes oxidációjának sebességét oly módon, hogy a reakció teljesebbé válik és a reakcióidő rövidebb lehet, mint amekkorára rendszerint szükség van. Továbbá: az első reakciózóna lényegében mentes a szennyező anyagoktól: ezek elsősorban a második reakciózónában fognak feldúsulni, amelyben a képződött hidrogén-peroxidot reagaltatjuk. Az első reakciózónában előállított glukózon oldat mint ilyen használható fel a hidrogénez ési lépésben vagy betöményitheto, illetőleg más kívánt módon dolgozható fel. A glukózon oldat lényegébennem tartalmaz más szennyezést, mint kevés nem reagált glukózt, glukóz dimert vagy trimert, vagy más olyan szennyezést, amelyet eredetileg a glukózzal vittünk be. A betáplált glukóz rendszerint egy glukóz^ egységeket tartalmazó természetes anyag - általában keményitő - hidrolizátuma, amely oldható szennyezéaeket, igy a keményitő hidrolizise során keletkezett más szénhidrátokat, pl. maltózt tartalmaz. Ennek megfelelően az első zóna reakciótermékének redukciója termékként olyan fruktózt szolgáltat, amely viszonylag 3