182733. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált kinazolin-származékok előállítására
182.733 járás vált ozat értelmében a /II/ általános képletü kiindulási vegyület karboxil-csoportját xeakcióképes csoporttá alakítjuk, és a kapott^termetet először a /IV/ általános képletü aminnal, majd a /III/ általános képletü savazármáz ékkai reagáltatjuk. A karboxil-csoportot például tionilklorid segítségével alakíthatjuk reakciókepes csoporttá. Ekkor a /II/ általános képletü vegyületet közömbös szerves oldószerben, például benzolban reagáltathatjuk. A tionilkloridőt célszerűen 2-10 mólekvivalens mennyiségben alkalmazzuk a /III/ általános képletü vegyület mennyiségére vonatkoztatva. A reakcióelegyet 1-5 órán át tarthatjuk o-' lyan hőmérsékleten, amelyen a reakcióelegy enyhe forrásban van. Az oldószert és a tionilklorid feleslegét ezután lepárolguk, a visszamaradó anyagot elkülönítés és tisztítás nélkül oldószerben, például benzolban, diklórmetanban vagy kloroformban oldjuk, és a /II/ általános képletü vegyület mennyiségére számított 1-5 mólekvivalens mennyiségű /IV/ altalános képletü amint adunk hozzá. Az elegyet 2-20 órán át keverjük szobahőmérsékleten vagy néhány órán at 70-100 °C-on tartjuk. Ilyen módon a /II/ általános képletü vegyület anilid-származékát kapjuk, amely a /b/ általános képlettel jellemezhető. A képletben Rí , Rp, ^5 és Q jelentése az /I/ általános képletnél megadott. Általában 70-90 %-os termelést érünk el? a /II/ általános képletü kiindulási vegyületre számítva. Előnyösen elkülönítés és tisztítás után a kapott /b/ általános képletü vegyületet oldószerben, például jégecetben oldjuk, és a /III/ általános képletü savszármazékot, ahol X jelentése előnyösen klór- vagy bromatom? hozzáadjuk, például 1-5 mólekvivalens mennyiségben. A reakcioelegyet általában 100-150 °G-on tartjuk 1-5 órán at, majd a szokásos módon feldolgozzuk. így 50-80 %-os termeléssel kapjuk az /!/ általános képletü vegyületet, a /b/ általános képletü vegyületre vonatkoztatva. Abban az esetben, ha az R/). helyén hidrogénatomot tartalmazó /III/ általános képletü savszármazékot használunk, célszerűen úgy járunk el, hogy a reakciókomponenseket kondenzálószer? például feszfortriklorid? sósav vagy polifoszforsav jelenlétében IOO-I5O °C közötti hőmérsékleten hevítjük. Ha kondenzálószerként foszfortrikloridőt alkalmazunk, akkor a reagáltatást előnyösen oldószerben, például toluolban végezzük. A B. reakcióvázlaton feltüntetett eljárás kivitelezésénél különösen előnyösen járhatunk el akkor, ha halogén-metil-csoportot jelent. Az igy kapott, az helyén klór-metil-csopörtot tartalmazó /I/ általános képletü vegyületet alkálifémfluoriddal, például káliumfluoriddal hevíthetjük néhány órán át 150-180 °G közötti hőmérsékleten, oldószer, például dimetil-szulfoxid, etilénglikol-dlmetil-éter vagy etilénglikol jelenlétében, és ekkor a megfelelő fluor-metil-származékhoz jutunk. Az /!/ általános képletü vegyületek körébe tartozó /Ib/ általános képletü vegyületet, ahol jelentése hidroxi-metil-csoport, Bn, í?2» ^5 és Q jelentése az /!/ képletnél megadott, úgy állíthatjuk elő, hogy valamely, szintén az /!/ általános kepletü vegyületek körébe tartozó /la/ általánós képletü vegyületet, ahol Rá jelentése halogén-metil-csoport, Rí ; Rp» R5 es Q jelentése az /!/ képletnél megadott, hidrolizáíunk. A hidrolízist önmagában ismert módon végezhetjük, közvetlenül sav vagy lúg alkalmazásával. Előnyösen azonban úgy járunk el, hogy az /la/ általános képletü halogén-metíl vegyületet valamely alifás karbonsav alkálifemsójával, célszerűen nátrium-acetáttal reagál-8
