182733. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált kinazolin-származékok előállítására
182 733 91. példa: 6-/etoxi-karbonll/~2-/hidroxl-metil/-5,7-dimetil~3-/3,4-metiléndloxi~fenil/-4/3H/-kinazolinon: op. 159-161 °C, át kristályosítás etanol és n-hexán elegyéből. 92. példa 6-/E t oxi- kar b on i 1/-2,5,7-11 Íme t i 1-3-/ o-n 11 r o-f e n i 1/-4/ /3H/~kinazollnont /amelyet a 43 példa azeilnt állítunk elő/ Baney-nikkel katalizátor és hidrazin-hidrát jelenlétében hidrogén atmoszférában redukálunk. 3-/o-Amino-fenil/-6-/etoxi-karbonil/-2,5,7-trimetil-4/3H/-kinazolinont kapunk, op. 168-169,5 °C /etanol es éter elegyéből végzett át kristály ősit ás után/. Az erekre gyakorolt relaxációs hatás vizsgálata 2,5-3 kg súlyú albino patkányokat elvéreztettünk: gyorsan átmetszettük a mellkasi aortát, a nagyobb bélfodor-artériát és a baziláris artériát. Az artériákról eltávolitottuk a zair- és kötőszöveteket, majd közelítőleg 45 °-os szögben a hossztengelyre, csikókra vágtuk fel őket. A csikók 2,5 mm szélesek és 30 mm hosszúak voltak az aorta esetében , 2 mm szélesek és 25 ram hosszúak a bélfodor-artéria esetében, végül 1 mm szélesek és 20 mm hosszúak a baziláris artériánál. Az egyes kísérleteket hagyományos szövetfürdőben végeztük. A fürdőben alkalmazott oldat összetétele a következő volt /millimoláris koncentrációban/: nátriumklorid 115,0; kálium-klorid 4,7; kalciumklörid /CaC^^H^O/ 2,5; magnéziumklorid /MgClg.öíLjO/ 1,2; nátri- -umhidrogénkarbonát 25; káliumdihidrogénfoszfát 1,2; glukóz 10.0# A szövetfürdőként alkalmazott oldatokat 37 °C-on tartottuk, a 95 % oxigénből és 5 % széndioxidból álló gázelegyet bu— borekoltattunk át rajtuk. Az ércsikok felső végét selyemszál segítségével egy elmozdulást jelző készülék karjával kötöttük össze. Az aortara, a bélfodor-artér iára illetve a baziláris artériára alkalmazott kezdeti nyugalmi feszítés 1,5 g, 1 g illetve 0,'5 g volt. A kísérletek megkezdése előtt hagytuk, hogy az ércsikok és az oldat között egyensúly alakuljon ki 2 -üra alatt. Ennek ' során az oldatokat 30 percenként friss oldatokra cseréltük ki. Az egyensúly kialakítása után összehúztuk az ércsikokat olyan módon, hogy 20 mlllimól káliumkloridőt adtunk az oldathoz az aorta esetén, 25 mlllimól káliumkloridőt pedig a kétféle artéria esetén. Amikor a káliumklorid hozzáadásával kiváltott érösszehuzódás maximális értékű lett, hozzáadtuk a fürdőhöz a vizsgált /I/ általános képletü vegyület dimetil-szulfoxidos oldatát a III. táblázatban megadott koncentrációban, és mértük a létrejött relaxációt. A dimetil-szulfoxid koncentrációja nem haladta meg a 0,3 %-ot. Minden egyes kisérletsorozat végén papaverint adtunk a fürdőhöz 3 x 10~^ mól koncentrációban az aorta esetén, lxlO*“^ mol koncentrációban a bélfodor-artéria és a baziláris artéria ■ esetén. A papaverinnel elért relaxációt 100 5S-nak vettük. A III. táblázatban feltüntetett vegyületek relaxációs hatását a papaverinnel kiváltott maximális relaxáció százalékában fejeztük ki. Minden egyes vegyülettel három vizsgálatot végeztünk, és a kapott három eredmény átlagát tekintettük a relaxációs hatás mértékének. 20
