182725. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-prosztaciklin-származékok előállítására
182.725 Abban az esetben, ha a reduktiv halogenizációt króm-acetáttal végezzük, úgy a reagenst keverés közben adjuk hozzá az I általános képletü vegyület? ahol Z, halogénafom, etanol és vizes nátriumhidroxid vagy káliumhidroxid elegy ével készült, lehűtött oldatához, amit nitrogénatmoszféra alatt tartunk. Ezután 1-3 napon át szobahőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet, ahogy az a J. Am. Chem. Soc., 76, 54-99» 1954-. közleményben olvasható. Abban az esetben, ha a dehalogenizációt tri-/n-butil/-ón-hidriddel végezzük, úgy egy ekvivalens mennyiségű I általános képletü vegyületre számítva, ahol az általános képletben Z]_ halogénatom, 1,2 ekvivalens mennyiségű redukálószert adagolunk. A reakciót aromás szénhidrogénekből, például benzolból vagy toluolból készült reakcióelegyben végezzük, a reakcióhőmérseklet előnyösen szobahőmérséklet és 70 közé esik. A fenti reakciót előnyösen 55 C° hőmérsékleten benzollal és körülbelül 12 órán át végezzük. Azt a katalitikus hidrogénezést, amit az olyan I általános képletü vegyületekből kiindulva végzünk, ahol Z^ halogénatom, és amiután olyan I általános képletü vegyülethez jutunk, ahol Zi hidrogénatom és Y egy -CHpCH^-csoport, szobahőmérsékleten, vagy például 30 C° és 60 C° közötti hőmérsékleten, atmoszférikus vagy annál nagyobbpéldául 1,1-2 atmoszféra nyomáson, egy oldószerrel, például rövidszénláncu alifás alkohollal, tetrahidrofuránnal, dioxánnal, benzollal, toluollal készült reakcióelegyben, egy katalizátor, például szenes vagy kalciumkarbonátos palládium vagy platina jelenlétében? adott esetben egy ammoniums ó, például ammoniumacetát vagy ammoniumpropionát jelenlétében végezzük. A reduktiv dehalogénezés közben az I általános képletü vegyület, ahol Zi halogénatom, egy olyan I általános képletü vegyületté alakul, ahol hidrogénatom, ezért a dehálogenizácio alatt a szubsztituenst hordozó szénatom e /eszti aszimmetriáját. így a dehalogenizációs reakcióelegyben jelenlévő lehetséges diasztereoizomerek száma kisebb, mint a halogénciklizációs reakció elegyében lévő diasztereoizomereké. Abban az esetbenf ha a reduktiv dehalogenizációt közvetlenül, a halogénciklizációs reakció után kapott négy diasztereoizomer elegyével végezzük, úgy az I általános képletü vegyületek, ahol Z^ hidrogénatom, csak két diasztereoizomer módosulatát tartalmazó keverékét kapjuk. A két diasztereoizomer egymástól az oldallánc exo- és endo-konfigurációjában különbözik; az oldallánc a XVI általános képletü csoport. Ha a reduktiv dehalogenizációt a XVT általános képletü oldallánccal rendelkező I általános képletü vegyület, ahol Zi halogénatom, exo- vagy endo-konfigurációban lévő és egymástól a Zi_-szubsztituens S- vagy E-konf igurációjában különböző páros diasztereolzomerjeivel végezzük, úgy a reakció után olyan I általános képletü vegyületet kapunk, ahol Zi hidrogénatom, ahol az oldallánc a XVI általános képletü csoport, és amely egy izomerként létezik exo- vagy endo-konfigurációban. Abban az esetben, ha a fenti diasztereoizomerek keverékét kapjuk, úgy az egyes diasztereoizomereket könnyen elkülöníthetjük frakcionált kristályosítással, vagy oszlopkromatográfiás eljárással, ahogy azt azon diasztereoizomerek elkülönítése kapcsán az előzőekben megadtuk, amelyekben Zj_ halogénatom. 11
