182650. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új cefém- és cefém-származékok előállítására

182 650 K) módszer [(K) reakcióvázlat]: karboxil-csoport kialakítása Ezzel az eljárással (Ik) általános képletű szabad karboxil-vegyületeket vagy azok sóit állítjuk elő. Különösen előnyösen állíthatunk elő olyan (Ik) álta­lános képletű vegyületeket, amelyekben R1 tiadiazolil­­csoportot vagy (I) általános képletű tiazolil-csoportot jelent (ahol R6 jelentése a fenti), míg A (2) általános képletű csoportot képvisel (ahol R2 jelentése a fenti). Ezek a szabad karboxil-vegyületek a megfelelő, (XIII) általános képletű karboxil-származékoknál rendsze­rint nagyobb mikrobaellenes hatással rendelkeznek. Az eljárás során a (XIII) általános képletű karboxil­­származékokban szabad karboxil-csoportokat alakí­tunk ki. Kiindulási anyagokként igen előnyösen hasz­nálhatunk fel olyan (XIII) általános képletű vegyü­leteket, amelyekben R^ észterezett karboxil-csoportot jelent: A szabad karboxil-csoportot szokásos módszerekkel, például hidrolízissel, redukcióval vagy hasonló módon alakíthatjuk ki. A szabad karboxil-csoport hidrolitikus kialakítása során hidrolizálószerként például savat, bázist, enzi­met vagy enzimkészítményt használhatunk fel. Savas vagy lúgos hidrolizálószerekként például az E. módszernél felsorolt anyagokat használhatjuk fel. A savas vagy lúgos hidrolízist az E. módszernél ismer­tetett körülmények között hajthatjuk végre. A hidrolitikus műveletekhez enzimként észterázokat és megfelelő észteráz-hatással rendelkező észteráz-ké­­szítményeket használhatunk fel. Az észterázokat nyers és tisztított állapotban egyaránt alkalmazhatjuk. Észteráz-forrásként például mikroorganizmusok te­nyésztésével kapott fermentleveket, feldolgozott mik­robiológiai anyagokat, állati vagy növényi szövetpre­parátumokat (előnyösen fermentleveket vagy feldol­gozott mikrobiológiai anyagokat) használhatunk fel. Ismeretes, hogy számos mikroorganizmus rendel­kezik észteráz-aktivitással. Ezek a mikroorganizmu­sok például ismert módszerekkel különíthetők el talaj­mintákból vagy egyéb forrásokból, vagy közismert mikroorganizmus-törzsgyűjteményekben állnak a köz rendelkezésére. A mikroorganizmus-törzsgyűjtemé­­nyek közül példaként a következőket soroljuk fel: ATCC (American Type Culture Collection, Maryland, Amerikai Egyesült Államok), IÁM (Institute of Applied Microbiology, University of Tokyo, Japán), IFO (Institute for Fermentation, Osaka, Japán), IID (The Institute for Infectious Diseases, University of Tokyo, Japán), CBS (Centraalbureau voor Schimmel­­cultures, Bearn, Hollandia), FERM (Fermentation Research Institute, Agency of Industrial Science and Technology, Chiba, Japán) és NRRL (Northern Utili­zation Research and Development Division, U.S. De­partment of Agriculture, Illinois, Amerikai Egyesült Államok). Az észteráz-akti vitással rendelkező mikroorganiz­musok közül példaként a Bacillus, Corynebacterium, Micrococcus, Flavobacterium, Salmonella, Staphylo-19 coccus, Vibrio, Microbacterium, Escherichia, Arthro­­bacter, Azotobacter, Alcaligenes, Rhizobium, Brevi­­bacterium, Kluyvera, Proteus, Sarcina, Pseudomonas, Xanthomonas, Protaminobacter és Comamonus nem­zetségbe tartozó törzseket említjük meg. E mikroor­ganizmus-törzsek közül példaként a következőket so­roljuk fel: Bacillus subtilis IÁM—1069, IÁM—1107 és IÁM—1214, Bacillus sphaericus IÁM—1286, Cory­nebacterium equi IÁM—1308, Micrococcus variáns IÁM—1314, Flavobacterium rigeus IÁM—1238, Sal­monella typhimurium IÁM—1406, Staphylococcus epidermis IÁM—1296, Microbacterium flavum IÁM— 1642, Alcaligenes faecalis ATCC—8750, Arthrobacter simplex ATCC—6946, Azotobacter vinelandii IÁM— 1078, Escherichia coli IÁM—1101, Rhizobium japo­­nicum IÁM—0001, Vibrio metchnikovii IÁM—1039, Brevibacterium helvolum IÁM—1637, Protamino­bacter alboflavum IÁM—1040, Comamonas terrigena IFO-12685, Sarcina lutea IÁM—1099, Pseudomonas schuylkilliensis IÁM—1055 és Xanthomonas trifolii ATCC—12287. Az enzimes hidrolízishez az észterázt előnyösen ész­­teráz-aktivitással rendelkező mikroorganizmusok te­nyésztésével kapott fermentlé vagy feldolgozott fer­­mentlé formájában használjuk fel. A mikroorganizmusokat hagyományos módon te­nyészthetjük. Tenyésztési közegekként asszimilálható szén- és nitrogénforrást, továbbá szervetlen sókat tar­talmazó táptalajokat használhatunk fel. Szénforrás­ként előnyösen például glükózt, szacharózt, laktózt, cukrokat, glicerint és keményítőt, nitrogénforrásként pedig előnyösen húskivonatot, peptont, gluténlisztet, kukoricalisztet, gyapotmaglisztet, szójalisztet, kuko­ricalekvárt, élesztőkivonatot, kazein-hidrolizátumpt vagy aminosavakat, továbbá szervetlen vagy szerves nitrogénforrásokat, így ammóniumsókat (például am­­móniumszulfátot, ammóniumnitrátot vagy ammó­­niumfoszfátot) vagy nátriumnitrátot használhatunk fel. Kívánt esetben a táptalajhoz ásványi sókat, így kalciumkarbonátot, nátrium- vagy káliumfoszfátot, magnéziumsókat vagy rézsókat, továbbá különféle vitaminokat is adhatunk. A tenyésztés pH-ja, hőmérséklete és ideje az alkal­mazott mikroorganizmus típusától függően változik. A tenyésztést rendszerint 5 és 8 közötti pH-értékű közegben, általában körülbelül 20 °C és 35 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A tenyésztési idő rendszerint 20—120 óra lehet. A kapott fermentlevet közvetlenül vagy feldolgozott állapotban egyaránt felhasználhatjuk az enzimes hidrolízishez. A „feldolgozott fermentlé” megjelölésen minden olyan észteráz-aktivitással rendelkező készít­ményt értünk, amelyet a fermentlé hagyományos fel­­dolgozási műveleteivel (például az aktív anyag fel­dúsításával) állítunk elő. A fermentlében levő észteráz-aktivitású anyag sejt­hez kötött (intracelluláris) és/vagy sejten kívüli (extracelluláris) állapotban fordulhat elő. Ha az észteráz-aktivitású anyag elsősorban sejthez kötött állapotban van jelen, az enzimes hidrolízishez 20 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom