182633. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11-béta-etil-17-hidroxi-17-alfa-metil-ösztra-4,9-dién-3-on előállítására
182633 ban, perklórsavat ecetsavban vagy egy szulfonsavat, például para-toluol-szulfonsavat is. A kiindulási anyagként használt (II) általános képletû vegyületeket a 2 377 417 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett módon állíthatjuk elő. A találmányt közelebbről a következő kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. 1. példa llf}-Metil-17(í-hidroxi-17a-metil-ösztra-4,9-dién-3-on előállítása Közömbös atmoszférában keverés közben 2,25 mólos dietil-éteres metil-magnézium-bromid-oldathoz 40 perc leforgása alatt egyenletes adagolási sebességgel hozzáadjuk 100 g, a 862 868 szánni belga szabadalmi leírásban ismertetett eljárással előállított 3,3-dimetoxi-5«-hidroxi-llß-metil-ösztra-9{10)-0n-17-on 700 ml diklór-etánnal készült oldatát. Az adagolás során a reakcióelegy hőmérsékletét emelkedni hagyjuk. Az adagolás befejezését követően a reakoióelegy hőmérsékletét 40 °C± 1 °C hőmérsékleten tartjuk közömbös atmoszférában keverés közben 1 óra és 45 percen át. Ezután a reakcióelegyet 20 °C-ra lehűtjük, majd 600 ml víz, jég és 400 g ammónium-klorid keverékébe öntjük. Az így kapott keveréket 10 percen át keverjük, majd dekantáljuk, kloroformmal extraháljuk, az extraktumot vízzel mossuk, szárítjuk és csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A folyadékfelragadáshoz 100 ml 95%-os etanolt használunk. A kristályos terméket feloldjuk 836 ml etanolban, majd a kapott oldathoz 83,6 g „Redex CF” márkanevű gyantát adunk és az így kapott keveréket visszafolyató hűtő alkalmazásával 3 órán át forraljuk. Ezt követően a keveréket 65 °C-on szűrjük, majd a szűrletet szárazra pároljuk. A folyadékfelragadáshoz acetont hasznosítunk. Az olajos maradékot metanollal felvesszük, majd a kapott oldatot —10 °C-ra lehűtjük. A kivált csapadékot elkülönítése után —20 °C-on acetonnal átöblítjük. így 25 g mennyiségű nyers terméket kapunk. Etil-acetátból végzett átkristálvosítás után a 157,5 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk. Fajlagos forgatóképessége [a]o = —141,5° (c = 1%, kloroform). 2. példa Az androgén aktivitás vizsgálata Az 1. példa szerinti vegyület androgén aktivitását a hasonló 1 lß-(n-projnl)-származékkal (az „A” vegyülettel) összehasonlításban a Raynaud, J. P. és munkatársai által a J. Ster. Biochem., 6. 615—622 (1975) szakirodalmi helyen ismertetett, ún. hormonreceptorkötődés, módszerrel vizsgáljuk. A kísérleti módszer a következő : 24 órával korábban kasztrált hím patkányokból eltávolítjuk a prosztatát, és 10 millimól tromethamint 5 1 tartalmazó, 0,05 mólos szacharóz-pufferoldatban — melynek pH-ját sósavval 7,4-re állítottuk — homogenizáljuk. A homogenizátumot 105 000 g-vel egy órán át centrifugáljuk. A felülúszó (más néven citoszol) töménységét 20 vegyes% koncentrációra állítjuk be. A citoszolt 0 °C-on 2 órán át inkubáljuk meghatározott koncentrációjú, triciummal jelzett 17ß-hidroxi-17a-metil-ösztra-4,9,ll-trién-3-onnal — a továbbiakban triciált R vegyületnek nevezzük —, növekvő koncentrációban jelenlevő jelöletlen azonos vegyület — továbbiakban hideg R vegyület —, vagy tesztoeszteron vagy a vizsgálandó anyag jelenlétében, illetve ezek távollétében. A két óra elteltével a receptorhoz kötött triciált vegyület radioaktivitását mérjük, aktív szén-dextrán (1,25%—0,625%) adszorpciós módszerrel. A mérési eredményeket a következőképpen értékeljük ki: — a triciált R vegyület %-os kötődését ábrázoljuk a hideg R vegyület, a tesztoszteron és a vizsgálandó vegyület koncentrációja logaritmusának függvényében; — megrajzoljuk az I50 értéket jelölő egyenest, me- 1} et úgy kapunk, hogy az abszcisszával párhuzamosan húzunk egy egyenest, az alábbi képlet alapján számított ordinátaértéknél : £ = (B/T) max + (B/T)mjn _ _ a képletben (B/T)max a triciált vegyület %-os kötődése, ha nincs mellette más anyag (B/T)min a triciált vegyület %-os kötődése, maximális koncentrációjú hideg R vegyület jelenlétében. A fenti módon meghúzott egyenes és a görbék metszéspontja adja a CT és a CX értéket. CT: az a tesztoszteron-koncentráció, amely 50%-kal csökkenti a triciált R vegyület kötődését a receptorhoz ; és CX: a vizsgálandó anyag azon koncentrációja, amely 50% -kai csökkenti a triciált R vegyület kötődését a receptorhoz. A vizsgált vegyület relatív affinitását a receptorhoz (RLA) a következő képlettel számoljuk ki: 6 CT A következő eredményeket kaptuk : Vegyület RLA Tesztoszteron 100 1. példa szerinti vegyület 90 ,,A vegyület 22 Értékelés : Az 1. példa szerint előállított vegyület affinitása az androgén receptorokhoz sokkal nagyobb, mint az irodalomból ismert analóg vegyület affinitása. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
