182633. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11-béta-etil-17-hidroxi-17-alfa-metil-ösztra-4,9-dién-3-on előállítására

182633 A találmány tárgya eljárás az új llß-metil-17ß­­hidroxi-17a-metil-ösztra-4,9-dién-3-on előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított vegyidet meg­lepően új hatású, elsősorban anabolizáló és androgen aktivitást fejt ki. Felismertük, hogy az (I) képletű ösztra-4,9-dién­­származék az említett értékes gyógyhatásút fejti ki. Az (I) képletű vegyület a 2 377 418 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett vegyiiletek általános képlete alá tartozik, nincs azonban még konkrétan le­írva. Az (I) képletű vegyület anabolizáló és androgén ak­tivitása teljesen meglepő s hasonló kémiai szerkezetű termékek, például a már említett 2 377 418 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett termékek ha­tását figyelembe véve. A későbbiekben ismertetésre kerülő kísérleti részből egyértelművé válik ezeknek a gyógy hat ásóknak a kivételes jellege. Az (I) képletű vegyület többek között a következő megbetegedések, illetve tünetek kezelésére alkalmas: andropausa (a here hormontermelésének csökkenése), kóros elhájasodás, funkcionális méhvérzés, fibróma (rostdaganat), endometriózis (a méhnyálkahártya sza­bálytalan elhelyezkedésével járó állapot), gyengeség, csontritkulás, aggkori tünetek és hosszabb kortiko­­terápiás kezelés után fellépő anyagcserezavarok. Az (I) képletű vegyület ismert módon gyógyászati készítményekké alakítható. Az (I) képletű vegyület, mint hatóanyag dózisa több tényezőtől, többek között a kezelendő tünettől és a beadás módjától függ, orális beadás esetén felnőttnek a napi dózis 0,1 mg és 2 mg között változhat. Az (I) képletű vegyületet hatóanyagként tartal­mazó gyógyászati készítmények felhasználhatók az állatgyógyászatban is, elsősorban a szervezetnek min­denfajta támadással szembeni ellenállóképessége növe­lésére, a növekedéslelassulás kiküszöbölésére, kóros soványság és az elöregedésből adódó általános szervi rendellenességek kezelésére, valamint másodlagos funkcióként fertőzéses, parazita és táplálkozásbeli rendellenességek kezelésére vagy pedig háziállatok súlygyarapodásának a növelésére. A találmány szerinti állatgyógyászati készítmények­kel kezelhetünk bármely állatot, de elsősorban olyan háziállatokat, mint például a borjú, sertés, juh vagy a baromfi. Az (I) képletű vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmények beadhatók bukkálisan, rektálisan, per­­kután vagy intravénás úton. Ezek a gyógyászati ké­szítmények elkészíthetők például sajtolt tabletták, be­vonatos sajtolt tabletták, ostyázott készítmények, kapszulák, granulák, emulziók, szirupok, kúpok,vala­mint injektálható oldatok és szuszpenziók formájában. A találmány szerinti állatgyógyászati készítmények elkészíthetők a bőr alá, előnyösen a fiiltó'nél a bőr alá helyezendő implantátum formájában is. Ugyanakkor ezek az implantátumok elhelyezhetők az állatok nya­kán vagy farizomzatában is. Az implantátumokat el­helyezhetjük például a levágás előtti 20 nap és 4 hónap 3 közötti periódusban, előnyösen a levágás előtt 1—3 hónappal. Borjak esetén kedvező eredmények eléréséhez pél­dául 50—400 mg-os dózisra van szükség egy vagy több nerkután beadással. Különösen kedvező eredményeket kapunk borjaknál két perkután kezelést alkalmazva egymástól 5—10 nap időkülönbséggel, egy-egy alka­lommal 150—250 mg hatóanyagot beadva. így például egy hét különbséggel beadható az 1. példa szerint előállított vegvületből 200-200 mg perkután. Az (I) képletű vegyület tehát jó eredményekkel hasznosítható az ember- és az állatgyógyászatban gyógyászati készítmények formájában. Ezek a gyógyászati készítmények hatóanyagként az (I) képletű vegyületet a humán és állatgyógyszerek előállításában szokásosan használt hordozó- és/vagy segédanyagokkal együtt tartalmazzák. Az utóbbiakra példaképpen a talkumot, gumiarábikumot, laktózt, ke­ményítőt, magnézium-sztearátot, kakaóvajat, vizes vagy nem-vizes hígítóanyagokat, állati vagy növényi eredetű zsiradékokat, paraffin-származékokat, gliko­­lokat, különböző nedvesítő-, diszpergáló- vagy7 emul­­geálószereket és a konzerválószereket említhetjük. A találmány szerinti eljárással előállított (I) képletű vegyület felhasználható továbbá állati tápadaléka­­nyragként a háziállatok súlynövekedésének serkenté­sére. Ilyen esetekben a találmány7 szerinti eljárással előállított vegyületeket állati takarmányozásra alkal­mas tápkeverékekhez keverjük. A tápkeverékek tar­talmazhatnak gabonaféléket, cukrokat, zsírokat, szója­bab-, földimogyoró- és napraforgómag-maradékot, ál­lati eredetű liszteket (például hallisztet), szintetikus aminosavakat, ásványa sókat, vitaminokat és antioxi­­dánsokat. Az (I) képletű vegyület így7 tehát olyan zootechnikai felhasználásra szolgáló készítmény7ekké alakítható, amelyek az (I) képletű vegyületen mint hatóanyagon túlmenően állati takarmányozásra alkalmas tápkeveré­ket tartalmaznak. Az (I) képletű vegyületet a találmány értelmében úgy* állítjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet — a képletben L jelentése ketálcsoport — metilezőszerrel, majd ezután egy olyan dehidratáló­­szerrel reagáltatunk, amely képes a két álcsoportot is lehasítani. A (II) általános képletben L jelentése 2—4 szénato­mot tartalmazó gyűrűs alkil-ketálcsoport, például eti­­lén-ketál vagy7 propilén-ketál csoport, vagy7 pedig dial­­kil-ketálcsoport, például dimetil- vagy dietil-ketálcso­­port lehet. Metilezőszerként előnyösen egy metil-magnézium­­halogenidet, például metil-magnézium-bromidot vagy -kloridot használunk. A ketálcsoportot lehasítani képes dehidratálószer­­ként célszerűen egy7, szulfonsavesoportokat hordozó gy7antát (savas formában), például polisztirol vagy sztirol/dívinil-benzol kopolimer hordozóra felvitt, ke­reskedelmi forgalomban kapható gyantát használunk, de használhatunk egy7 ásványi savat (például hidrogén­­kloridot vagy7 kénsavat) egy rövidszénláncú alkanol-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom