182614. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5,6-dihidro-2-metil-N-fenil-1,4-oxatiin-3 karboxamid előállítására
182614 A találmány tárgya eljárás 5,6-dihidro-2-metil-N- fenil-l,4-oxatiin-3-karboxamid előállítására, amely ismert baktericid és fungicid anyag. A találmány módszere szerint egy 111 képlet fi oxatiolán-intermediert (amely az [Aj reakcióvázlat szerint képződik I képletű merkapto-etanol és II képletfí acetecetanilid savas körülmények között történő kondenzálásakor) bázikus körülmények között a IV képletű 3-oxidjává oxidálunk a [B] reakcióvázlat szerint, és ezt követően a [C] reakcióvázlat szerint savas körülmények között végzett gyűrűbővítési reakcióval V képletű 5,6-dihidro-2-metil-NN-fenil-l,4-oxatiin-3-karboxamiddá alakítjuk. Kulka és misai a 3,393.202 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban (1968. júl. 18.) olyan hagyományos módszereket közölnek 5,6-dihidro-2- metil-N-fenil-l,4-oxatiin-3-karboxamid előállítására, amelyekhez klórozószerek szükségesek, és olyan mérgező melléktermékek keletkeznek, amelyek környezetvédelmi szempontból nemkívánatosak. W. S. Lee az 1,036.167 sz. kanadai szabadalmi leírásban dihidro-l,4-oxatiinek 1,3-oxatiolán-szulfidok átrendezésével végzett szintézisét közli. A jelen találmány javított eljárást bocsát rendelkezésünkre. A találmány szerint az 5,6-dihidro-2-metil-N-fenill,4-oxatiin-3-karboxamid előállítását a következő reakciólépések szerint végezzük : Az [A] reakció vázlat szerint egy intermedier oxatiolánt kapunk, előnyösen úgy, hogy 2-merkapto-etanolt és acetecetanilidet elegyítünk aprotikus szerves oldószerben, azaz a) aromás szénhidrogén oldószer, b) klórozott szénhidrogén oldószer és c) alifás sav alkil-észter oldószer közül legalább egyikben, katalitikus mennyiségű dehidratáló sav jelenlétében, és a reakcióelegyet 45—70 °C-on melegítjük, a reakció során keletkező vizet eltávolítjuk, így 2-metil-N-fenil-l,3-oxatiolán-2-acetamid keletkezik. A [B] reakcióvázlat szerint a 2-metil-N-fenil-l,3- oxatiolán-2-acetamidot és hidrogén-peroxidot bázikus körülmények között katalitikus mennyiségű nehézfém-vegyiilet jelenlétében reagáltatjuk vizes közegben vagy vízben és az [A] reakciólépésnél megadott valamely szerves oldószerben, így 2-metil-N-fenil-l,3- oxatiolán-2-acetamid-3-oxid keletkezik. A [C] reakcióvázlat szerint a 2-metil-N-fenil-l,3- oxatiolán-2-acetamid-3-oxidot és katalitikus mennyiségű ónium-vegyiiletet elegyítünk savas körülmények között a [A] reakciólépésnél megadott valamely szerves oldószerben, és a reakcióelegyet 45—80 °C-on melegítjük, a reakció során keletkező vizet eltávolítjuk, és ezután kinyerjük a reakcióelegyből a keletkezett 5,6-dihidro-2-metil-N-fenil-l,4-oxatiin-3-karboxamidot. Az [AJ reakciólépésben keletkező III képletű 2-metil-N-fenil-l,3-oxatiolán-2-acetandd intermedier megtisztítható, és elkülöníthető, de előnyösen közvetlenül átalakítjuk a megfelelő IV általános képletű 2-metil- NT-fenil-l,3-oxatiolán-2-aeetamid-3-oxiddá vizes hidro3 gén-peroxiddal a [B j reakciólépésben. Az oxidációt bázikus körülmények között végezzük katalitikus menynyiségű nehézfém-vegyidet, így nátrium-volframát jelenlétében valamilyen alkalmas szerves oldószer és víz elegyében vagy egyedül vízben. A IV általános képletű oxatiolán-oxidot előnyösen elkülönítés és tisztítás nélkül alakítjuk át az V általános képletű oxatiinné a [C] reakciólépésben valamilyen alkalmas oldószerben savas körülmények között katalitikus mennyiségű ónium-vegyület, így tetra-nbutil-ammónium-bromid jelenlétében végzett termikus gyűrűbővítési reakcióval. Az ónium-vegyület nélkül a reakció kisebb sebességgel megy, és a kitermelés lényegesen alacsonyabba IVáltalános képletű vegyidet bomlása miatt. Alkalmas aprotikus oldószerek, amelyek egyedül vágj’ esetleg keverékekben használhatók az egj-es reakciólépésekhez az egész reakciósorozatban, a következők : a) 145 °C-nál alacsonj-abb forrásponté aromás szénhidrogének, például benzol, toluol, xilol; b) 130 °C-nál alacsonj’abb forrásponté klórozott, szénhidrogének, például kloroform ; e) 130 °C-nál alacsonj’abb forrásponté oldószerek, amelyek alifás savak alkil-észterei, például izopropilacetát vágj’ n-butil-acetát. Az előnyös oldószer toluol. Benzol toxikus, cs nem előnj’ös. A kiindulási vegj’idet (és következésképpen a végtermék) fenilcsoportja adott esetben szubsztituálva lehet égj- vágj’ több, a reakciók szempontjából közömbös szubsztituenssel, így legalább egy rövidszénláncé alkil- vágj7 rövidszánláncé alkoxi-szubsztituenssel. A találmány szerinti eljárás lénj’egesen előnyösebb más javasolt eljárásokhoz képest, amelyek többszöri oldószerváltoztatást igényelnek, and veszteségekkel és növekedett körnj’ezet.szemryezési veszélj'ekkel jár. Az állandó oldószerváltoztatás szükségessége még munkaigénj’es és költséges eljárást is eredménj’ez. A jelen eljárás ellenben végig ugj’anabban a közegben végezhető, vagy legfeljebb toluolról diklór-metánra vágj- kloroformról toluolra és esetleg vissza toluolra oldószercserét igénj’el. Nem szükséges dimetil-formamid költséges és nehezen elvégezhető eltávolításafforráspont, körülbelül 153 °C). Bizonj’os előző eljárásokban benzol (toxikus oldószer) használata szükséges a társoldószertől (dimetil-formamid) függően, enélkül az oxatiolán-3-oxid jelentős bomlása megy végbe, ami az V képletű oxatiin alacsony kitermelését eredményezi. Bizonj’os javasolt eljárások, például a Lee által az előbb említett 1,036.167 sz. kanadai szabadalmi leírásban közölt eljárás, viszonjdag kevéssé termelékenj’ek, nővel híg oldatokban végzendő munkát igénj’elnek, and az egj’es lépésekben csak kismennj’iségű termék előállítását eredménj’ezi. Továbbá a szükséges ciklusidők olyan hosszúak, hogj7 gazdaságtalanná teszik a termelést. Ezzel szemben a jelen eljárás nagjT koncentrációban és rövid reakcióidővel hajtható végre, égy hogv több, mint 40-szer magasabb termelékenység érhető el. 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
