182544. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroxi-alkil-purinok aminoalkanollal és p-acetamido-benzoesavval alkotott komplexei előállítására

18 2 544 Szorítsuk rá a kupakokat, és helyezzük a széndioxid inkubátorba 36—38 °C-on 96 órára. A kémcsöveket 96 óra elteltével vegyük ki az inku­bátorból, és számoljuk meg mindegyikük tartalmát a számlálón. Szorozzuk meg mindegyik számlálási ered­ményt 40-nel, és minden egyes hígításnál átlagoljuk a 81 négy eredményt. Ha a számolás eredménye kevesebb az inokuluménál, úgy 100%-os gátlás az eredmény. Ha a számolás eredménye nagyobb a nyolc kontroll átlagánál, úgy az eredmény 0%-os gátlás. Minden 5 egyéb számolási eredmény esetében a következő kép­letet használjuk : 32 átlagos sejtszám/ml kezelt tenyészetben — inokulum sejtszam/ml ---------------:----------------------------------------------------------------------------------100 = °/' túlélés. átlagos sejtszám/ml kontroll tenyészetben —■ inokulum 100% — % túlélés = növekedés gátlása a kezelés következtében. A találmány szerinti vegyületek standard sejt­tenyésztési technika alkalmazása esetén gátolják mind RNS, mind DNS vírusok szaporodását. Az RNS víru­sok esetében mind az A, mind a B altípusokhoz tar­tozó bizonyos influenzavírus-törzseknél látszik gytlás a hemadszorpciós technika alkalmazásakor. Azok a specifikus vegyületek, amelyekről azt találtuk, hogy gátolják az influenzavírus (A típus/USSR 90) repliká­­cióját, az 1. táblázatban láthatók. Az NPT 15392, NPT 15410, NPT 15417 és NPT 15418 néhány tagjá­ról úgy látszik, hogy legalább 4 különböző influenza­vírus-törzs replikációját gátolja 1—150 pg/ml koncent­rációtartományban. Továbbá úgy látjuk, hogy az NPT 15410 és 15392 sorozat bizonyos tagjai gátolják a Herpes simplex vírus, a DNS-vírusok egyik képviselőjének replikáció­ját, amely embernél előforduló súlyos bőr- és nyálka­hártya-betegségekért felelős, beleértve a végleges Her­pes encephalitist is. A vírusok ezen osztályának más tagjai felelősek a száj- és körömfájás betegségért ser­tésnél és szarvasmarhánál, a rhinotracheitis fertőzése­kért macskáknál és a kehességért a kutyáknál. Ügy találtuk, hogy az NPT* 15392 és 15410 még 100 u.g/ml­­nél kisebb koncentrációban is több mint 90%-kal csök­kentik a Herplex simplex vírus által okozott foltkép­ződést. Az RNS- és DNS-vírusok osztályának más tag­jait és az általuk okozott betegségeket az 5. táblázat­ban soroljuk fel. A világon előforduló betegségek leg­alább 25%-át mai ismereteink szerint vírusok okoz­zák. Számos olyan vírust különítettek el továbbá, ame­lyek tumorképzőnek látszanak. így a vírusellenes sze­rek tumorgátló tulajdonságúaknak is felfoghatók. Megalapozott tény, hogy sok fertőző ágens, így a vírusok (influenzavírus, HSV, Priend leukémia vírus), baktériumok és gombák a gazdában visszafogott im­munállapotot okoznak, csökkentve a fertőző ágensek által okozott fertőzés elleni védekezést. A legtöbb vírusellenes antimetabolit-anyag, így az AraC (citozin arabinozid) csökkenti a gazda immunválasz mecha­nizmusának működését, ezáltal gátolja a szervezet saját természetes védekezési rendszerét, és növeli a másodlagos fertőzések veszélyét. Az immunpotenciátor vagy immunmodulátor olyan szer, amely vagy visszaállítja a normális működésű immunválaszt, vagy fokozza a normális immunműkö­dést, vagy mindkét hatást kifejti. Az immunműkö­dést a Immorális (antitest-médiáit) immunitás, a cellu­­láris (timocita-mediált) immunitás vagy a makrofág sejtszám/ml és granulocita médiáit ellenállóképesség kifejlődése­ként és kifejtéseként definiáljuk. Ez logikailag felöleli mindazon ágenseket, amelyek közvetlenül az immun­válasz kifejtésében érdekelt sejtekre hatnak, vagy 15 olyan celluláris vagy molekuláris mechanizmusokra, amelyek viszont az immunválasz kifejtésében érdekelt sejtek működését módosítják. Az immunműködés fo­kozódása eredhet valamilyen olyan ágens hatásától, amely megszünteti az immunrendszerre negatív visz- 20 szacsatolás befolyásokból endogén vagy exogén úton eredő visszaszorító mechanizmusokat. így immun­­potenciátorok fordított hatásmechanizmussal is ren­delkeznek. Az immunpotenciátorok sejtre való hatási helyének és biokémiai hatásmechanizmusának külön- 25 bözősége ellenére alkalmazásuk lényegében azonos; azaz a gazda ellenállóképességének fokozása. Immunpotenciátorok alkalmazása 30 1. Az immunrendszer fő védő feladata az ellenállás a fertőzők, beleértve minden típusú vírusok, rickett­­siák, myeoplazmák, baktériumok, gombák és élőskö­dők támadásával szemben. így az immunválasz foko- 35 zása, különösen gyengült állapotban, számottevően növeli az ellenállást a fent felsorolt fertőzők bármelyi­kének támadásával szemben. Az immunpotenciátor önmagában vagy fertőzésellenes gyógymóddal kombi­nálva alkalmazható bármely fertőző betegség ellen. 40 2. Az immunrendszer második védő feladata vélhe­tőleg idegen szövet beépülésével szembeni ellenállás vagy természetes esetben, mint a magzat—anya vi­szony, vagy mesterséges esetben, mint orvos által végrehajtott átültetésnél. Az immunpotenciátorok 45 használhatók a magzati vagy placentális szövetek ki­lökődésének elősegítésére vagy átültetések esetén a tűrőképesség módosítására vagy előidézésére is. 3. Az immunrendszer harmadik védő feladat vélhe­tőleg a rosszindulatú sejtszaporodással szembeni ellen-50 állás, például rák esetén. Az immunpotenciátorok al­kalmazhatók rák kezelésénél a tumor kilökődésének elősegítésére és a tumor más gyógymódok utáni vissza­térésének meggátlására. 4. A negyedik védő feladat az idegenség felismeré- 55 sére való képesség és az önmagával való reakcióképte­lenség fenntartása pozitív elnyomó mechanizmusok­kal. Autoimmun és hasonló betegségekben a reaktivi­tás saját antigénekre irányul vagy túlzott, fokozott válaszok alakulnak ki, amelyek önrombolók. Tmmun-60 potenciátorok használhatók a normál elnyomó meeha-17

Next

/
Oldalképek
Tartalom