182487. lajstromszámú szabadalom • Betakarítógép főleg borsó betakarítására
15 182 487 16 macska és a betakarítógép keretének egy rögzített része közé van erősítve, és ezek között dolgozik. A tartó futómacskának két (további 660 szögidoma is van, amelyek a hidraulikus 656 munkahengerhez viszonyítva szimmetrikusan vannak elhelyezve, és ‘hasonló módon a fő gyűjtőtartály alapjában levő kiegészítőnyílásokhoz illeszkednek. Annak biztosítására, hogy a fő gyűjtőtartály normál, vízszintes helyzetében ne billenjen, két 662 kétágú kengyel szolgál, amelyek közül a 12., és 13. ábrán csak egy van szaggatott vonalakkal feltüntetve. A 662 kétágú kengyelek 664 csapok révén mereven kapcsolódnak a fő gyűjtőtartályhoz erősített 666 csatornaidommal. A 662 kétágú kengyelek 665 csapok révén forgathatóan vannak a 601 tartó futómacskára erősítve. A 667 hüvelyekben forgathatóan vannak ágyazva. A 665 csapok 669 nyelvet is tartanak, és mind a kétágú kengyelek, mind a nyelvek együtt forognak csapjukkal. A 664 csap normál körülmények között kapcsolódik a hozzá tartozó kétágú kengyellel, amikor azonban a 601 tartó futómacska eléri a billenő helyzetet, a nyelv leesik a 606 pályában levő horonyba úgy, hogy a fő gyűjtőtartály szabadon el tud billenni, és a benne levő anyagot kiönti. A fő gyűjtctartály és a segéd gyűjtőtartály működési módja könnyen érthető a 21A.—21D. ábrákból, ennek ellenére röviden ismertetjük ezek működési módját. A betakarítógép folyamatos működésének nagy jelentősége van, főként akkor, ha az időjárási viszonyok és a feldolgozási körülmények nem kedvezőek. Hátrányos, ha a fő syűj tőtartály kiürítéséhez a betakarítógépet meg kell állítani, mivel a kiürítésnek akár 10 percet is igénylő ideje alatt jelentős mennyiségű terményt lehetne fölszedni, betakarítani. A találmány szerinti gyűjtőtartály-szerkezetben második segéd 620 gyűjtőtartály is van, amely önműködően a 600 fő gyűjtőtartály helyére kerül akkor, amikor ez normál helyzetéből elmozdul ürítési vagy billenési helyzetébe (2IC ábra). A 21A ábrán látható helyzetben a fő gyűjtőtartály a mozgó 550 láncon vagy szitán érkező borsót fogadja. Mint a 21B ábra mutatja, ■’mikor a hidraulikus 656 munkahenger a 600 fő gyűjtő tartályt balra mozgatja, a 630 kötőrudazat alakja, és ennek csuklós kapcsolódásai a második, segéd 620 gyűjtőtartályt lefelé fordítják el. A 620 gyűjtőtartályt a 624 tartók tartják, és ekkor a segéd 624 gyűjtőtartály a mozgó, vízszintes 550 lánc vagy szita felé mozog. Amikor a 600 fő gyűjtőtartály eléri a 21C. ábrán feltüntetett billenési helyzetet, a második, segéd 620 gyűjtőtartály végső, vízszintes, közvetlenül a mozgó 550 lánc alatti helyzetébe fordul. A fő gyűjtőtartályt a bal oldali 668 csap körül billentjük azután, hogy a 669 nyelvek elfordultak, kioldották a 662 kétágú kengyeleket. Az ürítés befejezése után közvetlenül a 601 tartó futómacska jobb oldalra visszafelé mozog, mint a 21D ábra mutatja. Ekkor a második, segéd 620 gyűjtőtartály önműködően viszszafordul 21A. ábrán látható, függőleges helyzetébe, és a fő gyűjtőtartáiy billenőse folyamán' a segéd gyűjtő tartály ban összegyűlt borsó átömlik a 600 fő gyűjtőtartályba. Látható, hogy ez az egyszerű szerkezeti megoldás lehetővé teszi a borsó folyamatos összegyűjtését anélkül, hogy a betakarítógépet ürítés céljából meg kellene állítani, mivel a betakarítógép mellett egy fogadójármű járatható, és mert a második, segéd 620 gyűjtőtartály az ürítési idő alatt is folyamatosan tudja fogadni a borsót. Kívánatos, hogy a 110 felszedőmotolla, vagy más felszedőkészülék mind haladási irányban, mind oldalirányban követni tudja a talaj felszínének változásait. E változások követésére, illetve a magassági helyzet szabályozására már sokféle szerkezetet javasoltak, azonban ezek túlságosan bonyolultak voltak és a mezőgazdaságban szokásos, normál üzemi körülmények között ilyen bonyolult szerkezetek alkalmazása nem kívánatos. A 110' félszedőmotollához alkalmazható, ismertetett szintezőszerkezet egyszerű és erős, fennek ellénére jól alkalmazkodik a talaj felszínének minden változásához. A találmány szerinti szintezőszerkezet lényeges része a talaj felszínét érzékelő 154 és' 155 kerék, amely a betákarítógép 110 felszedőmotollája mellett van elhelyezve. Ezek a kerekek a felszedőmotolla súlyának csak egy kis részét tartják, a súly többi, nagyobb részét egy, két vagy több hidraulikus munkahenger tartja. A felszedőmotollához tartozó szintezőszerkezetnek nemcsak a termőföld felületi egyenetlenségeit, illetve szabálytalanságait kell követni, hanem biztosítani kell a termény zavarmentes továbbítását is, függetlenül a 110 felszedőmotolla és a 250 emelő-szállító szerkezet közötti, vagy más rendellenességektől. Mivel a 250 emelő-szállító szerkezet a betakarítógép keretén van rögzítve, amely keret az önmagában ismert és ezért leírásunkban részletesen nem ismertetett betakarítógép cséplőszerkezete szintezőszerkezetének következtében mindig vízszintes marad, a felszedőmotollának alkalmasnak kell lenni arra, hogy a termőföld haladási irányú és oldalirányú lejtéseit kövesse. így tehát a betakarítógép cséplőszerkezete mindig vízszintes marad, azonban a felszedöszerkezetnek követni kell a termőföld szabálytalanságait, illetve lejtős szakaszait is (15C ábra). A, következőkben ismertetett szerkezet ezt a követelményt kielégíti és ezenkívül biztosítja azt, hogy a felszedőmotollának és szállítószerkezeteknek a cséplőszerkezethez viszonyított bármely lehetséges helyzetében a termény a betakarítógépben megfelelő módon mozogjon. Valamennyi előforduló lehetséges helyzetet a 15C ábra szemlélteti. a) A betakarítógép szintjén levő cséplőszerkezet, a 110 félszedőmotolla szintje a betakarítógép haladása irányában nézve. b) A betakarítógép szintjén levő cséplőszerkezet, a felszedőmotolla lefelé fordul el, a beta-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
